A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2006 (Debrecen, 2007)

Iparművészet - P. Szalay Emőke: XVII. századi erdélyi ónkannák a Kárpátaljai Református Egyház gyülekezeteiben

XVII. SZÁZADI ERDÉLYIÓNKANNÁK A KÁRPÁTALJAI REFORMÁTUS EGYHÁZ GYÜLEKEZETEIBEN 93 második feléig terjedő időszakba helyezhetjük el feltehetően valamennyit. A készítő helyek Nagyszeben, Brassó, Segesvár, Beszterce, Kolozsvár, Nagybánya, alapján nagy valószínűséggel vélhetjük, hogy az egymás mellett, egymással párhuzamosan működő központok edényei feltehetően egy időben kerültek a vizsgált területre. Az edények elemzése alapján szeretnénk utalni két megfigyelésünkre. A kannák díszítésében fontos szerepe van az edények belsejében látható fenékrózsáknak. Ezekről az esztergályozás nyomait eltüntető domborműves díszítésű kör alakú lapokról Németh Gábor a felvidéki ónedények kiemelkedő kutatója úgy vélte, hogy esetleg az egyes mesterekre jellemzőnek tekinthetők, olykor szinte a mesterjegy szerepét töltötték be. (Németh 1981.178.) A XVII. századra vonatkozó megfigyeléseink során kitűnt, hogy az általunk ismert fenékrózsák közül a reneszánsz vázából emelkedő virágcsokor a jelenleg beszterceinek tartott kannát ugyanabban a kialakításban díszíti, mint a segesvárinak vélteket, így ez ellentmond annak, hogy egy-egy mester sajátjának tartsuk. Természetesen lehetséges, hogy a készítési helyre vonatkozó feltételezéseinket a további kutatás felülvizsgálja. A másik domborműves díszítményről, a fülek mintájáról hasonlót hozhatunk elő. Ugyanaz a virágos, pelikános minta jelenik meg IWK mester 1668-as beregszászvégardói kannáján, minta más jeggyel ellátott érszalacsi kannán, amely az eltérő jelzés miatt más mester munkája. Ezt figyeltük meg az eperjesi ónkannák vizsgálata során is.

46 Mindezek feltehetően az öntőformák elterjedésére utalnak. Amennyiben az előkerült erdélyi ónedények használati helyét vizsgáljuk, látható, hogy az ugocsai részeken találjuk a legtöbb erdélyi ónkannát. Nagyjából Beregszász vonaláig terjedhetett a piackörzetük, ennél északabbra már nem találtunk a gyülekezetek klenódiumai között erdélyi készítésű ónkannát. Az edények feltételezett készítési ideje azt mutatja, hogy a XVII. században számolhatunk erdélyi kannák jelenlétével Kárpátalján. Ez az időszak, amikor az erdélyi fejedelemségnek fontos szerepe volt ezen a vidéken. Bár meg kell jegyezni, hogy az erdélyi edények jelenléte mellett ekkor is a felvidéki kannák uralták a területet, az említett időszakban az eperjesi mesterek munkái, majd a XVIII. században ezek szinte teljesen eltűntek, helyüket a kassai mesterek készítményei foglalták el.

47 További vizsgálatok alapján kitűnik, hogy az ónedények jelenléte a kisnemesi falvakban csúcsosodik ki. A gyülekezetek, amelyek napjainkig szép számban megőrizték régi edényeiket, kivétel nélkül eredetileg mind kisnemesi falvak voltak. Ez újból megerősíti azt a korábbi megállapítást, amely a református vallás vonatkozásában kiemeli e réteg szerepét.

48 46 P.Szaiay2O04.36.28. Ekét eperjesi munka a 32., 33-számú kanna. 47 Erről lásd bővebben P. Szalay 2002. és 2002a. 48 Ezt a megállapítást erősíti a kárpátaljai ezüst úrasztali poharak vizsgálata. P. Szalay 2001a. IRODALOMJEGYZÉK HALDNER, ANAMARIA 1969 Citeva probleme in legatura cu influente "Cositorului nobil" asupra atelierelor transilvanene. In: Studii si Comunicari 14. Sibiu 1969.341-56. HENEGARIU-HALDNER, ANAMARIA 1972 Colectia de cositoare. Catalog, Museul Bruckenthal, Sibiu KELEMEN LAJOS 1982 Adatok a kolozsvári unitárius egyházközség régi klenódiumairól. In: Kelemen Lajos: Művészettörténeti Tanulmányok. Bukarest 265-279. MITRAN, GHEORGHE 2002 Cositorul transilvanean. Gotic-Renastere-barok. Brasov NÉMETH GÁBOR 1981 Felső-Magyarország ónművessége a XVI—

XVII. században. Művészettörténeti Értesítő 30.171-187. 1983 Ónedények. Évezredek, évszázadok kincsei II. Múzsák Könyvkiadó 1989 A kolozsvári csizmadia céh ónkannája 1633-ból. (Adalékok Erdély reneszánsz ónművességének történetéhez.) In: Folia Historica 14. (Szerk.: Haider Edit, Budapest) 11-28. 1998 Egy 16. századi nagyszebeni ónkanna. Adalék Erdély korai ónművességének történetéhez. In: Folia Historica XIX. (Szerk.: Németh Gábor, Budapest) 165-168. SASIANU, ALEXANDRE! 1986 Ezüst és ónmuvesség a XVI-XIX. században. A Nagyváradi Református Egyházmegye kegyszerei. Nagyvárad P. SZALAY EMŐKE 2001 Feltételezett nagybányai ötvösmunkák. Adatok a nagybányai ötvösséghez. Néprajzi Látóhatár X. 1-4.541-548. 2001a. XVII. századi ötvösmunkák a Kárpátaljai Református Egyházban. (Karéjos, tölcséres, cápás és talpas poharak). In: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2000-2001 (Szerk.: Sz. Máthé Márta és Selmeczi László, Debrecen 2001) 225-248. 2002 Eperjesi ónkannák a Kárpátaljai Református Egyházban. Néprajzi Látóhatár 1-4.181-198. 2002a. Kassai ónkannák a Kárpátaljai Református Egyházban. In: Népi vallásosság a Kárpát medencében 6. II. kötet (Szerk.: S. Lackovits Emőke-Mészáros Veronika, Veszprém) 111-128. 2004 Ónedények a Kárpátaljai Református Egyház gyülekezeteiben. Debrecen. 2007 Adalék a nagybányai ónmuvesség történetéhez. Rálátás. Szerk. Dankó Imre. VIII. évf. 1. szám. 18-19. 1959 XVII. századi ónedények falusi református templomokban. Művészettörténeti Értesítő 48-54. 1971 Ónmuvesség. A magyar gyűjtemények legszebb óntárgyai. Budapest 1978 Zinngiessermarken in Ungarn. 16-19. Jh. Budapest