A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2006 (Debrecen, 2007)
Iparművészet - P. Szalay Emőke: XVII. századi erdélyi ónkannák a Kárpátaljai Református Egyház gyülekezeteiben
90 P. SZALAYEMŐKE n. kép Bulcsú i. kanna. Feltételezett kolozsvári munka Szerény díszítése erősen lekopott, alig kivehető, a szája alatt, talpa felett és a derekát övező gyűrű két oldalán húzódik a vésett vonalakból álló sáv. Ehhez a gyűrű két oldalán elhelyezett vésett vonalas sávhoz hasonló megoldás látható egy kolozsvári kanna palástján és kiöntőcsőre szélén (n. kép). 36 A bulcsúi kanna fülén elmosódott, egyelőre bizonyossággal fel nem oldható jegy látható, amely esetleg M K betűt foglal magába, mindkettő előfordul egy kolozsvári jegyben. 37 A bulcsúi kanna nem egyedülálló, hasonló formájú edényt a fentebb említett Bihar megyebeli gálospetrii gyülekezetből ismerünk. Az azonos formai megoldások, a derékon lévő gyűrű, a fül alsó hajlásánál látható kicsúcsosodó rész és a billentő egyezése mellett ez utóbbinál már szabályszerű kiöntőcsőrt találunk. 38 Ez a kanna két jegye alapján Kolozsváron készült. A fedelén 1614-es évszám található, amely azt támasztja alá, hogy legkésőbb a XVII. század elején készülhetett. Az előbb felsoroltak alapján úgy véljük, hogy a hozzá igen hasonló búcsúi kanna is nagy valószínűséggel Kolozsváron készült, feltehetően szintén a XVII. század elején. 36 Az összevetéshez előhozott edény jelzése három bástyás városfalat ábrázol, emellett W.T. mesterjeggyel is ellátott. A gálospetri gyülekezetnek ajándékozták 1614-ben. Sasianu 1986.60. Ezt a jelzést Weiner Mihályné nem közölte. 37 A három bástyás várfalú jelzés mellett a másik jegyet MRK betűk alkotják. Ettől a mestertől két edény szerepel a jegykatalógusban Weiner 1978.58.4. számú jelzés. 38 Sasianu, Alexandru 1986.31. számú kanna. Ebben az esetben is feltételezhető, hogy akiöntőcsőr későbbi átalakítás eredményeként került az edényre. Ezt az támaszthatja alá, hogy alakja már a XVIII. századra jellegzetessé váló felvidéki, elsősorban kassai edények csőrmegoldásához hasonló. IWK mester edényei Az előbbi edény bizonytalanságával szemben bizonyosan kolozsvári mesteré a beregszászvégardói gyülekezet egyik kannája. Az edény teste már jellegzetes hengeres, amely a reneszánszra utal. Kis domborodó talpának szélén gyöngysor díszítés fut körbe. Az edénytestet alul és felül egyaránt domború gyűrű övezi. Vízszintes peremmel ellátott kettős tagolású domborodó fedele felül vízszintes, közepén kör alakú mező, ebből emelkedik a korongos fogó. A kanna egész felületét gazdag, teljesen kiérlelt, harmonikus díszítés borítja. A talp felett és a száj alatt vízszintesen húzódó stilizált leveles, bogyós inda fogja közre a fő díszítményt. A középső széles mezőben egymással szemben szimmetrikusan elhelyezett, ovális keretbe foglalt mellképek, két szembenéző hullámos hajú fiatal nőt láthatunk eltérő ruhában. Az alakok feje felett, az edényfül mellett két hattyú tartotta szalagon szimmetrikus levelek és virágok. Az arcképek felett középen eredetileg a fül mellett lévő szalagminta ismétlődhetett, amelynek középső részét eltávolították, csupán a hattyúk farktollai maradtak meg. Az eredeti minta helyén találjuk a latin nyelvű felajánlási szöveget, alatta olaszkoszorúba foglalt címerpajzsban kivont szablyát tartó kar. Emellett a talpon végig és a fedélen is további lekopott díszítés nyomok láthatók, amelyek mutatják, hogy díszes darab lehetett (5. rajz). 39 39 Méretek: talp átm.: 12,2 cm száj átm.: 9 cm m.: 28,5 cm. h\m\z: „Ad glóriám Dei fecit Andreas Nádudvari de Maros Nemety 1668."
