A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2006 (Debrecen, 2007)

Iparművészet - P. Szalay Emőke: XVII. századi erdélyi ónkannák a Kárpátaljai Református Egyház gyülekezeteiben

XVII. SZÁZADI ERDÉLYI ÓNKANNÁK A KÁRPÁTALJAI REFORMÁTUS EGYHÁZ GYÜLEKEZETEIBEN 89 io. kép Feketepatak kanna. Feltehetően besztercei készítmény; i rajz Feketepataki kanna mintája (Pap Zoltán rajza) lii kannáé, csaknem hengeres, ami arra utal, hogy feltehetően később készült. Talpa ugyanakkor hasonló az aklii kannáéhoz, enyhén kiívelő, alsó részén beütött levélminta, felette gyöngysorszerű sáv. Ennek a kannának is hiányzik a fedele, ezért csak száját vethetjük össze az előzővel, amelyet szintén hangsúlyos perem öleli körül, ezen megoldás szintén megegyezik az élesdi kannáéval. A díszítés sajátossága, hogy a talp felett és a száj alatt egyaránt függőlegesen rovátkolt sávokkal határolt hullámvonalas díszítmény jelenik meg, amelyhez hasonlót a többi erdélyi edénynél nem láttunk. A palástot körbeölelő erősen lekopott díszítmény jellegzetes reneszánsz minta, kacskaringókból, levelekből áll, a fül két oldalán egy-egy madár ül az ágon. Középen olaszkoszorúban talapzatra helyezett szűk nyakú füles edény 6F betűvel és 1647 évszámmal, alatta a jellegzetes reneszánsz indás motívumok díszlenek (4. rajz). A feliratnak ez a viszonylag fent, a száj alatt történő elhelyezése megegyezik a már említett élesdi kannáéval, amelyen ugyanitt egy címerpajzsban helyezte el a mester az 1599-es évszámot és szerszámokat, amelyek a mesterségre utalnak. A kannán látható edényábrázolást jelenleg nem tudjuk magyarázni, lehetséges, hogy az edény magára az ónöntő mesterségre utal. Az edény formáját vizsgálva nem tarthatjuk cserépedénynek, ilyen karcsú forma fémből alakítható ki. A kanna fülén öntött domborműves díszítés látható különféle levelekkel. Belsejében fenékrózsa, közepén ívesen szélesedő oldalú, függőlegesen bordázott testű edényből emelkedik ki a három ág, amelyeken oldalnézetben ábrázolt három szirommal ábrázolt virág, kis bogyók és kacsok láthatók.

33 Az edény jeggyel ellátott, pajzsban hatszirmú virág, felette esetleg H D betűvel, amelyet jelenleg feloldani nem tudunk, de bizonyosan nem hozható kapcsolatba az eddig ismert besztercei jelzéssel (10. kép). KOLOZSVÁRI KANNÁK Kolozsvár az erdélyi ónművesség másik kiemelkedő jelentőségű központja volt. Bár a történeti feldolgozások szerint önálló kolozsvári ónöntő céhről nem ismeretes hiteles adat (Németh 1989.12.), a városban tevékenykedő mesterekről viszont a XVI. század elejétől kezdve maradtak fenn feljegyzések. 1556-ban szabályozzák a mesterek által használható anyag összetételét, előírták a jelzések használatát (Weinerné 1978.57). Tudományos közlésekben hivatkozás történt számos jelzéssel ellátott kolozsvári edényre. A legkorábbi jelzett kolozsvári edény 1537-es évszámú.

34 Bár a kutatás szerint ebből a központból a szász városoknál jóval kevesebb edény jutott magyar területekre, figyelmet érdemlő tény, hogy a kárpátaljai anyagból három edényt sikerült idekapcsolni. Elsőként feltételesen sorolunk ide egy buksái kannát. Jellegzetes széles talpú, felfelé alig szűkülő teste szinte hengeres, ami azt mutatja, hogy feltehetően későbbi, mint a gótikához sorolható kannák, amelyeknek derékban legszűkebb a testűk. További sajátossága, hogy a derekán már domború gyűrű tűnik fel, ez mindenképpen a XVII. századra utal. Jellemzője, hogy kis kiöntő csőre van, amely későbbi hozzáillesztésnek tűnik. Ezt a feltevést támasztja alá szájának többszörösen ívelt lemezzel félig való lefedése, amely egyedülálló az ismert emlékanyagban.

35 33 Méretek: talp átm.: 14,3 cm, száj átm.: 9,8 cm, m.: 34 cm. 34 Kelemen Lajos egy előadásában a kolozsvári unitárius egyház klenódiumainak rövid bemutatása során hivatkozik ilyen edényekre. Kelemen 1982.377. 35 Méretek: talp átm.: 15 cm száj átm.: 9,8 cm m.: 30 cm. Jelzéssel ellátva.