A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2006 (Debrecen, 2007)

Iparművészet - P. Szalay Emőke: XVII. századi erdélyi ónkannák a Kárpátaljai Református Egyház gyülekezeteiben

P. SZALAY EMŐKE XVII. SZÁZADI ERDÉLYI ÓNKANNÁK A KÁRPÁTALJAI REFORMÁTUS EGYHÁZ GYÜLEKEZETEIBEN Az ónkannák fontos szerepet töltöttek be a református úrvacsora osztás szertartásában. Ezek az impozáns edények a megterített úr asztalán álltak, belőlük töltötték a bort a szertartás során az úrvacsorázó híveknek körbeadott poharakba, kelyhekbe. 1995-97-között a Kárpátaljai Református Egyház gyülekezeteinek tárgyi emlékeit mértük fel.

1 A gyülekezetekben előkerült több mint kétszáz ónedény legnagyobb része az ország keleti felében meghatározó jelentőségű felvidéki központokból, elsősorban Eperjesről és Kassáról került erre a területre.

2 Az előbbiek mellett azonban számos erdélyi készítésű ónedényt is találtunk.

3 Mivel a magyar ónedény állomány legnagyobb részét napjainkban is elsősorban a református gyülekezetek birtokában lévő edények alkotják, ezért véljük fontosnak, hogy ismertté váljanak ezek a „rejtőzködő kincsek".

4 NAGYSZEBENI KANNÁK Az erdélyi ónedény gyártás egyik kiemelkedő központja Nagyszeben volt, ahonnan már a XVI. század első feléből, 1539-től kezdődően maradtak fenn adatok a kannagyártásra vonatkozóan. Az ónöntő céh első ismert kiváltságlevele 1568-ból való. A szász városok az un. Szász Universitas először a XVI. század közepén, majd Báthori István fejedelem 1583as megerősítésével elérte, hogy ők rendelkeztek az új céhek létesítésének a jogával. Ez a továbbiakban azt jelentette, hogy un. céhuniók jöttek létre, amelyek több település mesterségűzőit fogták össze.

5 Nem véletlen, hogy az erdélyinek tartott ónedények ismertetését a nagyszebeninek feltételezett kannákkal kezdjük. A benei gyülekezet 1 kannája széles, alul kis peremmel ellátott talpból induló, enyhén szűkülő testű edény, amely alakjában még őrzi a gótika A felmérés eredményeit A Magyar Református Egyházak Javainak Tára 1-5. (Budapest) c. sorozat öt kötetében közöltük 2000-2002 között. A kutatás eredményeinek feldolgozása során áttekintettük az eperjesi és kassai ónkannákat. P. Szalay 2002., uő: 2002a. Bár ezekkel az edényekkel is foglalkoztunk röviden a kárpátaljai ónedények bemutatása során, úgy véljük az alábbiakban alaposabban, analógiák minél nagyobb számú bemutatásával hívjuk fel a figyelmet az erdélyi ónedényekre. P. Szalay 2004. A református gyülekezetek ónedényeire először Weiner Mihályné hívta fel a figyelmet 1959-ben megjelent dolgozatában, majd Német Gábor foglalkozott 1981-ben a felső-magyarországi ónmú'vességgel az egyházi használatban lévő edények alapján. Legutóbb P. Szalay 2004.14-19. A nagyszebeni ón művesekről Weiner rövid összefoglalása után 1978.64-5. Németh 1989.12. és Uő. közöl újabb adatokat 1998.165-8. hatását. Az ónedények közül a legelterjedtebb formának számító ónkannák sajátosságának tartható, hogy ez a jellegzetes, a gótikus korban kialakult alak hosszú ideig fennmaradt. Ennek okát az ónöntés mesterségének konzervativizmusában vélik megtalálni (Weiner 1983.262). A forma további jellegzetességeként említhetjük, hogy ráilleszkedő fedelének alsó szélét keskeny domború gyűrű zárja, amely felett enyhén domborodó beütött díszítéssel ellátott függőleges sáv látható. A fedél közepén kissé kiemelkedő korongszerű tagolás töri meg a sima felületet. Füle a szájperem alatt indul, a rajta rögzített billentő letörött, így ennek formáját illetően semmilyen adat nem áll rendelkezésünkre.

6 A fedél belsejébe egy római jellegű érmet forrasztottak (1. kép). i kép Benei. kanna. Feltehetően nagyszebeni munka A nagyszebeni ónöntők ismert edényei között a fedél belsejébe forrasztott érme nem egyedül álló, más ilyen kannát is ismerünk. Egy hasonlóan római éremmel díszített, 1594 évszámmal ellátott edény nagyszebeni jelzésű. Formája a jellegzetes gótikus derékban szűkülő alakot erősebben követi, mint a szintén ilyen jellegű benei kanna.

7 A hasonlóságok közül ki6 Méretek: talp átm.: 13,8 cm. száj átm.: 7 cm. m.: 22,8 cm. Jelzés nélkül. 7 Weiner 1971.5. kép. m.: 24 cm. Az edényt az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében őrzik. Ugyanezt a kannát közli Uő.: 1978.2. kép.