A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2006 (Debrecen, 2007)

Iparművészet - P. Szalay Emőke: XVII. századi erdélyi ónkannák a Kárpátaljai Református Egyház gyülekezeteiben

84 P.SZALAYEMŐKE 2. kép Bene 2. kanna. Feltehetően nagyszebeni munka emelten említjük a fedél formáját, függőleges peremes megoldását. Ennek alapján feltételezzük, hogy a benei gyülekezet edénye esetleg szintén Nagyszebenben készült. Az említett példához ugyan hasonló, de kevésbé szűk derekú alakja miatt úgy véljük, hogy valamivel később készülhetett, inkább a XVII. század legelején. Két egészen egyforma kanna került elő még Kárpátaljáról, az egyik ugyancsak Bené\6\, a másik Beregdédáól. A két kanna szerencsésen kiegészíti egymást, ugyanis a benei 2. kannának hiányzik a fedele, viszont a beregdédai edény ép, ezért fogalmat alkothatunk az előbbi hiányzó fedeléről is.

8 A teljesen ép beregdédai kanna alapján leírható formájuk. A széles talpból homorúan emelkedő testük már csaknem hengeres, fedelük ráilleszkedő, kissé domború, közepén egy kiemelkedő kör alakú résszel. Az előbbi példánytól eltérően a fedél szélén nincs függőleges peremrész. A fülön rögzített billentő törtvonalú, maszkos és levélmintás. A lapos szalagfülön zeg-zug minta fut végig. Mindkettő belsejében azonos olaszkorsós fenékrózsa, melynek közepén álló kis talpú, kihajló szájperemű, karcsú váza nyakán és talpán gyűrűkkel tagolt.

9 A vázából kiemelkedő mindhárom ágról, a középsőről és a szimmetrikusan köralakban kihajtókról kis kerek levelek, kis kacsok, a végeken háromkaréjos levelek ágaznak ki (23. kép).

10 8 E két kannát a korábbi elemzéskor készítési helyükre vonatkozóan még ismeretlen eredetűnek véltem, most viszont a nagyszebeni készítést vetem fel. P. Szalay 2004.21-22. 9 A fenékrózsák jelentőségére már Weiner Mihályné felhívta a figyelmeti97i. 36, majd Németh Gábor is utal rájuk 1981.178. 10 Méretek: benei kanna: talp átm.: 16 cm, száj átm.: 9,3 cm m.: 27 cm. Beregdédai kanna talp átm.: 15,4 cm száj átm.: 9,5 cm m.: 31 cm. 3. kép Beregdéda kanna. Feltehetően nagyszebeni munka A kutatók véleménye szerint a fenékrózsák általában a XVII. század első feléből származó edényekre jellemzők, főleg azokon a tárgyakon, amelyeken mesterjegyet nem alkalmaztak a készítők, így bizonyos mértékig egy-egy mesterre vagy műhelyre jellemzőnek tekintik (Német 1981178.). A fenékrózsák azonossága alapján vetjük fel, hogy a beregdédai és benei edény esetleg egy műhely terméke lehet.

11 A jelenleg általunk ismert anyag, valamint az első nagyszebeninek vélt kanna alapján úgy véljük, nem nélkülöz minden alapot az a felvetés, hogy ezek is nagyszebeni műhelyek termékei. Az edények feltételezett, egy helyen való készültét esetleg alátámasztja, hogy kettő közülük egy gyülekezethez tartozik.

12 Mindkét edény feltétlenül korai, feltehetően a XVI—XVII. század fordulója körül készülhettek, a református gyülekezetekben napjainkig fennmaradt legrégibb ónkannák közé tartoznak.

13 11 Ugyanakkor azt is meg kell jegyezni, hogy ezek a díszítmények nem mindig műhelyhez kötöttek, mi is találtunk több példát arra, hogy ugyanolyan fenékrózsa nemcsak két különböző erdélyi mú'helybelinek feltételezett kannán fordult elő (a későbbiekben ismertetendőaklii és borzsavai kannán), hanem egy jeggyel ellátott, így bizonyosan ismert készítőjű pozsonyi kannát is ilyen fenékrózsa díszít (P. Szalay 2004.178-9. 182.). 12 Bene szomszédja volt az elnéptelenedett Kovászó, amelynek edényeit a benei egyháznál őrzik. A XIX. század eleji egyházi összeírásban azonban csupán annyit jegyeztek fel mindkét gyülekezet klenódiumairól, hogy egy illetve két ónkanna. fgy nem tudjuk, egy-egy edény eredetileg melyik gyülekezethez tartozott. Szabadi 2001.28-29. 13 Bár a gyülekezetekbe kerülésüket illetően jelenleg nincs adatunk, feltételezhetjük, hogy az egyházközségek azon edényei közé tartoznak, amelyeket korán, már a XVII. század elején ajándékozhattak a hívek templomuknak, hiszen ilyen funkciójú edény a katolikus felszerelési tárgyak között nem volt.