A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2006 (Debrecen, 2007)

Régészet - K. Hoffmann Zsuzsanna: A bronzkori Füzesabonyi kultúra Polgár határában feltárt három temetőjének előzetes antropológiai ismertetése

K. ZOFFMANN ZSUZSANNA A BRONZKORI FÜZESABONYI KULTÚRA POLGÁR HATÁRÁBAN FELTÁRT HÁROM TEMETŐJÉNEK ELŐZETES ANTROPOLÓGIAI ISMERTETÉSE 1. BEVEZETÉS A Hajdú-Bihar megyei Polgár város határában folytatott régészeti ásatások során a bronzkori Füzesabonyi kultúra három temetője is feltárásra került, amelyek megmentett embertani leletanyaga kiemelkedően fontos, hiszen a Kárpát-medencén belül nagy jelentőséggel bíró Füzesabonyi kultúra népességének első, antropológiailag is megvizsgált sorozatait képezi. Az embertani vizsgálatok már rögtön a feltárások nyomán megtörténtek

1 a leletanyag tudományos feldolgozásának közlése azonban, a megírandó régészeti monográfiák appendixeként, belátható időn belül nem várható. Mivel az embertani adatok, s az általuk elért eredmények hozzáférhetősége, a továbbiakban más antropológusok számára is fontos lehet, célszerűnek látszik a legfontosabb adatok, a segítségükkel levonható következtetések és hipotézisek előzetes közlése. A jelen munka célját ennek érdekében a Polgár-Kenderföldek-Majoros tanya, Polgár-Homokdűlő és Polgár—M3/29. lelőhelyekről származó sorozattöredékek előzetes ismertetése képezi. 2. AZ ELTEMETETTEK NEM ÉS KORCSOPORTONKÉNT! ELOSZLÁSA ÉS A VÉRSÉGI KAPCSOLATOKRA UTALÓ JELLEGEK A temetőknek, két esetben az autópálya meghatározott nyomvonala, a harmadik esetben pedig a lelőhelynek homokbányán belüli előkerülése miatt, csak kisebb-nagyobb részlete került megkutatásra, s az autópályán, illetve a homokbányában dolgozó munkagépek a megmaradt sírokat is sok esetben megbolygatták, úgy, hogy a bennük fekvő csontvázak is jelentősen károsodtak. Ennek következtében a vizsgált leletanyag nemcsak, hogy alacsony kvantitatív reprezentációjú sorozattöredékeket jelent, hanem kvalitatív reprezentációjuk is meglehetősen gyenge. Az embertani vizsgálatra Polgár-Kenderföld-Majoros tanya lelőhelyről összesen 93, Polgár-Homokdűló'ró'l 99, a Polgár—M3/29. lelőhelyről pedig 26 egyén csontmaradványai álltak rendelkezésre. Az eltemetettek temetőnkénti nem és halálozási életkor szerinti eloszlását az 1. és 2. táblázat ismerteti. Az adatok alapján a következőket lehet megállapítani: 1. A 0-1 éves újszülött/csecsemő-halottak aránya elenyésző (az M3/29 töredéksorozatban ilyen korban meghalt egyén nem is fordul elő), s ez i A vizsgálat lehetővé tételéért és munkám során nyújtott sokoldalú segítségükért Máthé Márta, Dani János és V. Szabó Gábor régészeknek tartozom köszönettel. A Füzesabony-pusztaszikszói embertani sorozat közlése (HAJDÚ T. Anthrop. Közi. 47 (2006) 17-30.) cikkem leadásakor még nem jelent meg megegyezik az őskori, de más történelmi korok sorozatainál tapasztaltakkal. Oka minden bizonnyal az erózió, a föld, illetve talajművelés, azaz az autópályák esetében a földgyaluknak a sekély sírokat megsemmisítő módon végzett munkája. Ugyanakkor az a néhány sír, amelyben ± 0,00 éves csecsemők nyugodtak azt bizonyítja, hogy e halottakat is - feltehetően kellő gyászszertartás kíséretében - a közösség temetőjébe temették el. 2. A megoszlás várt eredményével ellentétben (ACSÁDI-NEMESKÉRI 1970), az inf.ll. és juv. halottak aránya meghaladja az inf.l. korcsoportban meghaltakét, ami megint valószínűleg az utóbbiak sírjainak sekélységével függhet össze. 3. A juv. korcsoportúak között lehetnek azok a fiatal nők is, akik első terhességük/szülésük során haltak meg az ezzel járó komplikációk következtében. 4. A férfiak legmagasabb halálozási valószínűsége, a várttal szemben, az aduitus korban jelentkezik, a maturus korban meghalt férfiak más sorozatoknál tapasztalt magas aránya a vizsgált füzesabonyi szériákban nem volt megfigyelhető. A jelenség oka egyelőre ismeretlen. 5. A felnőttek esetében a két nagyobb sorozaton belül enyhe nőtöbblet mutatkozik, a 2333, illetve a 3440-es arány azonban - töredékes sorozatokról lévén szó - nem jelent szignifikáns értéket. Az M3/29 sorozatnál megfigyelhető jelentős férfitöbbletet feltehetően a részleges feltártság számlájára lehet írni. 6. Az a tény, hogy mindhárom sorozatban előfordulnak gyermekek, férfiak és nők is, egyértelműen azt bizonyítja, hogy a füzesabonyi közösségek nem létesítettek külön temetkezési csoportokat a gyermekeknek, vagy férfiaknak, illetve nőknek, hanem halottaikat korra és nemre való tekintet nélkül azonos, közös temetőbe hantolták el. A további kutatások feladata eldönteni, vajon voltak-e a temetőkön belül külön családi sírcsoportok. Mindenesetre a három temető töredékes volta miatt - a néhány fenti megállapításon kívül - a sorozattöredékek részletes demográfiai analízisre nem alkalmasak, annál is inkább, mivel még becsülni sem lehet, hogy a feltárt részletek az eredeti temetőknek hány százalékát képezhetik. A nagyobb esetszámú sorozatokon belül, az adott közösség tagjai közti vérségi/rokoni kapcsolatok felderítéséhez az öröklődő epigenetikai jellegek szolgáltathatnak adatokat (FARKAS-MARCSIK 1975), ehhez azonban szükséges lenne, hogy megtörténjen valamennyi előforduló jelleg megfigyelése a sorozat valamennyi leletének esetében. Azon túlmenően, hogy a három vizsgált füzesabonyi sorozat csak részben feltárt temetőkből származik, a fenti követelmény szerinti vizsgálatot a leletanyag töredékes volta (pl. a koponyabázis, vagy a csigolyák, sacrum esetében) nemcsak megnehezítette, hanem sok esetben kifejezetten megakadályozta.