A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2006 (Debrecen, 2007)

Régészet - K. Hoffmann Zsuzsanna: A bronzkori Füzesabonyi kultúra Polgár határában feltárt három temetőjének előzetes antropológiai ismertetése

34 K.ZOFFMANN ZSUZSANNA ily módon csak a legáltalánosabb és valamennyi történeti sorozatnál leggyakrabban előforduló variációk kerülhettek regisztrálásra, de hiányuk nem azt jelenti, hogy eredetileg sem fordultak elő az adott egyénnél, hanem csak azt, hogy a csontok töredékessége lehetetlenné tette megfigyelésüket. Az elmondottaknak megfelelően, a legkevesebb adattal az M3/29 és a homokdűlői sorozat szolgált, míg valamennyivel több eredménnyel járt a kenderföldi sorozat ilyen irányú vizsgálata. Itt legfontosabb jellegként az aránylag gyakori orraszimmetria említhető, amely összesen 13 esetben (3 inf.ll. korcsoportú gyermeknél, 6 férfinél és 4 nőnél) volt regisztrálható. Amellett, hogy a jelenség mindkét nemnél egyformán előfordult, az esetek abban is egységesen oszlanak meg, hogy az apertúra piriformis jobb, vagy bal oldala vált-e az aszimmetria folytán keskenyebbé, illetve szélesebbé. Egy férfinél és egy nőnél jelentős - mindkét esetben bal oldal felé irányuló - orrsövényferdülés is megfigyelhető volt. Más jelleg közül a varratcsontok és a fossa olecrani humeri perforációja fordult elő aránylag gyakrabban. Varratcsontok inkább a férfiaknál (Kenderföld: 5 gyermek, 8 férfi, 5 nő, Homokdűlő: 1 gyermek, 10 férfi, 6 nő, M3/29 lelőhely: 1 gyermek, 4 férfi és 1 nő), a fossa olecrani perforációja viszont inkább a nőknél volt gyakoribb (Kenderföld: 4 férfi és 7 nő, Homokdűlő: 4 férfi és 11 nő, míg az M3/29 lelőhely: 1 férfi és 1 nő). A részletes régészeti feldolgozás után, amely esetleg temetőn belüli családi temetkezési csoportokat lesz képes elkülöníteni, lehetőség nyílhat ezeknek és a megfigyelt epigenetikai jellegek előfordulásának egyeztetésére is. 3. A KÖZÖSSÉGEK ÉLETKÖRÜLMÉNYEIRE UTALÓ KÓROS ELVÁLTOZÁSOK NYOMAI A leletek töredékessége miatt nehézségekbe ütközött a kóros elváltozások nyomainak megfigyelése, ezért százalékosan nem lehet megadni az egyes betegségek előfordulási gyakoriságát. Kétségtelen, hogy sok esetben fordult elő gyermekkori táplálkozási hiányosságokra utaló hypoplasia és cribra orbitalia (vashiányos anaemia), kedvezőtlen életkörülmények, vagy fertőzés okozta, esetleg traumás eredetű porckorongsérv és a gerinc nagyobb szakaszára kiterjedő spondylosisos megbetegedések, a könyökilletve bokaizületekben arthrosis deformans és aránylag sok esetben lehetett megfigyelni a fogakon cariest, illetve néhány esetben az ezekhez kapcsolódó hatalmas tályogok nyomait. Ezzel szemben a még életben elvesztett fogak felszívódott alveolusainál többségében nem figyelhetők meg gyulladásra utaló elváltozások. Relatív sok esetben voltak láthatók igen mély érlenyomatok a koponya endokraniális felszínén a hozzájuk csatlakozó Pachioni-rögökkel együtt. Ez utóbbiak helyén néhány esetben a csont teljes vastagságában perforálódott, ami minden valószínűség szerint az egyén halálához vezetett. Főként a hosszú csontokon fordultak elő korábbi csonttörésekre utaló elváltozások, a gyógyulási folyamat során az ilyen esetekben rendszerint úgy tűnik nem lépett fel fertőzés, gyulladás, ami arra utal, hogy a sérüléseket megpróbálták kezelni, azonban a törött csontvégek egymásra csúszása és a callus-képződés általában a sérült csontok deformációját okozta. Nem látszódnak gyulladás nyomai a fejsérülések esetében sem, a vágások, ütések, amelyek elsősorban a férfiak koponyáján jelentkeznek, ugyancsak gyógyulásról tanúskodnak, s így feltételezhetőn általában nem voltak haláltokozóak. Külön kell megemlíteni azokat az elváltozásokat a szeméremcsontokon, amelyek nem betegséggel, hanem terhességgel kapcsolatosak s amelyeket, a vizsgálati anyag fragmentáltsága ellenére, több női csontváz esetében jól meg lehetett figyelni. A makroszkopikus patológiai megfigyeléseket összegezve az állapítható meg, hogy a három temetőt használó közösség egyforma mértékben, azonos betegségekben szenvedhetett, életkörülményeik, táplálkozási szokásaik hiányosságai azonban nem lépték túl a Kárpát-medence, illetve más térségek őskori népcsoportjainál tapasztaltakat (MANCHESTER 1983, MARCSIK-FARKAS1975). 4. MORFOLÓGIAI ÉS METRIKUS JELLEMZŐK A vizsgálat során meghatározható morfológiai és metrikus jellegek (MARTIN 1924) a népesség taxonómiai heterogenitására utalnak, s ezt bizonyítják a 3. táblázatban közölt főbb koponyaméretek és testmagassági adatoknak (S0VOLD1990) az ALEKSEJEV-DEBEC-féle mean sigma alkalmazásával kiszámított legfontosabb paraméterei is (ALEKSEJEV-DEBEC1964). A méretek nagy szórásai mindkét nemnél megfigyelhetőek (elsősorban az agykoponyák maximális hosszánál, szélességénél és magasságánál, valamint az orrszélességnél). E szórások a szignifikáns heterogenitásra utaló szintet is meghaladják és ugyanilyen szignifikánsan nagy szórás jelentkezik a koponyajelzőnél és a nazális jelzőnél is. Homogenitásra utaló adatok az arckoponya méretei és jelzői esetében sem fordulnak elő. Ugyanezen jellemzőknek az ALEKSEJEV-DEBEC (1964) meghatározása szerinti kategorizálása alapján, a három temetőbe temetkező Füzesabonyi népességen belül az alábbiak által jellemezhető típusvariánsok különíthetők el: i. Erőteljes robuszticitás, nagy méretű, spherikus, középhosszú, széles, magas, brachymorph agykoponya, alacsony, stenometop homlokkal és curvoccipitális tarkóprofillal, széles, alacsony, eurymorph, rektanguláris arckoponya, chamaekonch orbitális és chamaerrhin nazális indexekkel, valamint széles mandibulával. Közepes, magas termet. Ez a fentebb körvonalazott típusvariáns dominált mindhárom közösségben, amint azonban azt a metrikus adatok főbb paramétereit ismertető 3. táblázat adatai közül a variancia-terjedelemre vonatkozók mutatják, a sorozatok tipológiailag - amint az valamennyi őskori sorozat esetében megfigyelhető - kétségkívül heterogének voltak. A domináns típus mellett ugyanis megfigyelhető még három olyan csoport, amely vagy önálló variánst képez, vagy az önálló variánsok helyi keveredését bizonyítja.