A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2006 (Debrecen, 2007)

Természettudomány - Juhász Lajos–Antal Zsuzsanna: A Hajdúbagosi Földikutya Rezervátum Teremészetvédelmi Terület herpetofaunisztikai felmérése

28 JUHÁSZ LAJOS-ANTAL ZSUZSANNA igen nehezen különböztethetó'ek meg egymástól. Ezért e három békafajt vízi béka fajkomplexként kezeljük, melynek jelenlétét ugyancsak igazolják megfigyeléseink. A vizsgált területen megfigyelt kétéltűek rendszertani áttekintését a következőkben közöljük. Rend: Farkos kétéltűek (Caudata) Család: Szalamandra félék (Salamandridae) - dunai tarajosgőte (Triturus dobrogicus) - pettyes gőte [Triturus vulgaris) Rend: Farkatlan kétéltűek (Anura) Család: Korongnyelvű békák (Discoglossidae) - vöröshasú unka (Bombina bombina) Család: Ásóbéka félék (Pelobatidae) - barna ásóbéka (Pelobates fuscus) Család: Varangyfélék (Bufonidae) - zöld varangy {Bufo viridis) - barna varangy [Bufo bufo) Család: Levelibékák (Hylidae) - zöld levelibéka (Hyla arboreo) Család: Valódi békafélék (Ranidae) - mocsári béka (Rana arvalis) - vízi béka fajkomplex (Rana esculenta complex) A farkos kétéltűek rendjébe tartozó állatok közül a dunai tarajosgőte habár nem tömeges, de gyakorinak tekinthető a legelőterületen. A populáció egyedeinek habitatjait a működő gémeskutak és a nagyobb kiterjedésű természetes vízállások jelentik. A nászruhás egyedek szaporodó állományra engednek következtetni, ami annál is inkább fontos, mivel e faj világállományának mintegy 30-50 %-a hazánkban él. A vöröshasú unka állománya a kiszáradási folyamatokkal párhuzamosan változott. A felszíni vizek eltűnésekor a populáció kizárólag lokálisan a gémeskutakban lelt menedéket, zárt állományokat képezve. Noha genetikai vizsgálatokat még nem végeztünk, a beltenyészet sem zárható ki ezekből az állományokból. Ezt sejteti, hogy az általánosnál lényegesen több zöld színű változathoz tartozó egyed is előkerült. A vizes területek kiszélesedése révén a faj növekvő egyedszámban jellemző a szabad vízterekben is. (JUHÁSZ, 2001,2002,2003) A barna ásóbéka az egyik leggyakoribb farkatlan kétéltű. A vizes években nagyobb tömegben jelennek meg, különösen örvendetesnek tűnik a szaporodó állományok növekedése. A nagyobb denzitást jelzik a nappal is aktív egyedek, az egyébként éjjel aktív életmódú fajnál. A két varangyfaj jelenléte elsősorban a szaporodó időszakban bizonyítható. Az ívó egyedek hangja és petezsinórjai alapján bizonyítható a két faj szaporodása is a Nagy-Nyomás területén. A 2006-os szaporodási időszakban csak kisebb állományokat észleltünk a felszíni vizekben. 2005-2006-ban a zöld levelibékák tekinthetők a legnagyobb számban előforduló kétéltűeknek a területen. A korábbi leírásokhoz képest (JUHÁSZ, 2003, VARGA 2001, ANTAL 2006b), melyek szerint nem tekinthető tömeges fajnak, az utóbbi két évben jelentős állományváltozás érzékelhető. A populációban megjelentek az első éves egyedek, nem csupán a vízállások közvetlen közelében, de azoktól távolodva is. A még ivaréretlen korcsoportú zöld levelibékák nagy egyedszáma az utóbbi csapadékos évek kedvező hatásáról tanúskodik, ami a populáció fiatalodását is jelenti. A mocsári béka kis egyedszámban ól a vizsgált területen, az eddigiekben kizárólag a Nagy-nyomás tó közvetlen közelében sikerült megfigyelnünk néhány példányát. A zöld béka fajkomplexről ugyanez mondható el, habár e fajok közül a kecskebéka (Rana esculenta) és tavi béka (R. ridibunda) egyes korábbi feljegyzések szerint gyakori fajnak tekinthető a vizsgált terület térségében (JUHÁSZ 2003). 4.2. A homoki gyep (nagylegelő) és a Nagy-Nyomás vízterének hüllő faunája A hajdúbagosi nagylegelőn összesen 5 hüllőfajt figyeltünk meg a vizsgált időszakban. Ezt a listát kiegészíti még a fürge gyík (iacerta agilis) vöröshátú változata (iacerta agilis var. rubra). A területen megfigyelt hüllők rendszertani besorolását az alábbiakban közöljük. Rend: Pikkelyes hüllők (Squamata) Család: Nyakörvösgyík-félék (Lacertidae) - zöld gyík (iacerta viridis) - fürge gyík (iacerta agilis) - fürge gyík vöröshátú változata (Iacerta agilis var. rubra) - homoki gyík (Podarcis taurica) Család: Siklófélék (Colubridae) -vízi sikló (Natrixnatrbí) - rézsikló (Coronella austriaca) A területen az előzőekben a fürge gyík és homoki gyík aránya közel azonosnak bizonyult (MAZSU, szóbeli közlés), a zöld gyíkoknak pedig csak egy kisebb létszámú populációja élt a területen. Az utóbbi években ez az arány megváltozott, és jelenleg 80-20 % a fent említett arány, a fürge gyíkok javára. Emellett a zöld gyík is egyre nagyobb számban kerül elő. Úgy tűnik, hogy jelenleg a fürge gyík tekinthetők a leggyakrabban előforduló hüllőfajnak. 2006-ban vizsgáltuk a fürge gyík élőhelyválasztását. Két alkalommal végeztünk ilyen jellegű felmérést, eltérő időjárási körülmények között. Kedvezőtlen időjárási viszonyok mellett a legtöbb fürge gyíkot üde réteken (40 %) és erdőszéleken (40 %) figyeltük meg (20 egyedből). A száraz buckákon az összes megfigyelt egyednek 15 %-át, míg a homoki legelő élőhelytípuson kialakított kvadrátokban a megfigyelt egyedeknek mindössze 5 %-a jelent meg. A második megfigyelés alkalmával kedvezőbb időjárási körülmények között történt, napsütéses és száraz, 23 °C-os napi átlaghőmérséklettel. Sajnálatos módon a szélsebesség meglehetősen magas volt, a vizsgálat ideje alatt végig 18-19 m/s (OMSZ 2006). Homoki legelőkön a megfigyelt egyedek 20 %-a mozgott. A legtöbb gyíkot száraz buckákon (40 %), illetve, az első vizsgálathoz hasonlóan, erdőszéleken (40 %) figyeltük meg.