A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2006 (Debrecen, 2007)

Természettudomány - Juhász Lajos–Antal Zsuzsanna: A Hajdúbagosi Földikutya Rezervátum Teremészetvédelmi Terület herpetofaunisztikai felmérése

A HAJDÚBAGOSI FÖLDIKUTYA REZERVÁTUM TERMÉSZETVÉDELMI TERÜLET HERPETOFAUNISZTIKAI FELMÉRÉSE 29 4.3. A hajdúbagosi nagylegelőn megfigyelt kétéltű- és hüllőfajok előfordulási viszonyai Habár a vizsgálati kvadrátokban történő programszerű adatgyűjtés során pontos egyedszámot csak egyes gyíkfajok esetében tudtunk megállapítani, eddigi tapasztalatainkat összegezve, a hajdúbagosi homoki legelő kétéltű- és hüllőfajainak egymáshoz viszonyított előfordulási viszonyai az 1. táblázatban láthatók. faj státusz Triturusdobrogicus ++ Triturus vulgaris + Bombina bombina ++ Peiobates fuscus +++ Bufo viridis + Bufo bufo + Hyla arborea +++ Ranaarvalis + Rana esculenta complex + Lacerta viridis +++ Lacerta agilis +++ Podarcis taurica + Natrix natrix + Coronella austriaca + 7. táblázat A hajdúbagosi nagylegelő kétéltű- és hüllőfajainak egymáshoz viszonyított előfordulási viszonyai. Jelmagyarázat: +: az adott fajt a területen megfigyeltük, de csupán kisebb egyedszámú populációja él ott; ++: az adott faj egyedei gyakoriak a vizsgáit területen, de nem tekinthetők tömegesnek; +++: az adott faj megjelenése olykor tömeges 5. KÖVETKEZTETÉSEK ÉS JAVASLATOK A hajdúbagosi nagylegelő, mint a fokozottan védett nyugati földikutya országosan is legjelentősebb élőhelye, Hajdúbagosi Földikutya Rezervátum Természetvédelmi Terület néven került természetvédelmi oltalom alá. E mellett a kétéltű- és hüllőfaunája is kiemelkedő természetvédelmi értéket képvisel. A legelőn megfigyelt védett kétéltű-ós hüllőfajok többsége nagy egyedszámmal rendszeresen előfordul a területen, a különböző korcsoport struktúrájú populációk pedig sikeresen szaporodó, önfenntartó állományokra engednek következtetni. A dunaitütojosgőte jelenléte a vizsgált területen és környékén azért kiemelkedő jelentőségű, mert e kétéltűfaj mintegy 30-50 %-a hazánkban él, így védelme mindenképpen fontos természetvédelmi feladat. A hüllők közül a terület zászlósfajának tekinthető homoki gyík jelenléte ugyancsak kiemelkedő természetvédelmi jelentőséggel bír, hiszen a fajnak kizárólag az olyan nyílt homoki gyepek jelentik a habitatját, ahol a gyepnövényzet felszakad, és a félig nyitott gyeptársulás homokfelszínekkel mozaikos. Az ilyen területek szukcessziós változása, becserjésedése, gyomosodása, vagy magas füvű társulása e faj visszaszorulását eredményezi. Mivel a vizsgált legelő a nyílt homokpusztai gyepek egyik utolsó hírmondója, megőrzése, állapotának fenntartása megvalósítandó kihívás kell legyen a terület kezelője számára. A rézsikló előfordulása (JUHÁSZ, 2003) unikálisnak tekinthető, ennek bizonyítása nagyjelentőségű. A területen és ebben a régióban eddig még senki nem észlelte, ezért a faj előfordulása a régióra nézve új tudományos adatnak is minősül! A hajdúbagosi nagylegelő területére 2005-2006-ban lehullott bőséges csapadék az időszakos, illetve állandónak tekinthető állóvizekben gyűlt össze. Az így kialakult időszakos kisvizek is kiváló szaporodóhelyet jelentettek a legelőn élő kétéltűek számára, hiszen egészen nyár végéig kitartottak. Célszerűnek látszik az ilyen jellegű vízállásos területeik fenntartása, akár mesterséges vízutánpótlás megvalósításával is. E mellett a területre jellemző mikrorelief megőrzése is fontos kezelési szempont lehet. A területen előforduló hüllők védelmét a rendszeres, szakaszolt legeltetés segítheti, a rövid füvű gyepalkotó fajok fenntartása révén. Ezért a területen mindenképpen fenn kell tartani az extenzív legeltetést, lehetőleg hagyományos fajtákkal, szarvasmarhák és juhok váltott, tervszerű legeltetésével. A Nagy-Nyomás vízterének fenntartása nemcsak a vízi környezet igénylő kétéltűek számára döntő jelentőségű, hanem más taxonok számára is folyamatos életteret jelenthet. Az előző évtizedekben számos tanulmány született a vízmennyiség biztosítása érdekében és a vízi sokféleség megőrzése érdekében (DUDÁS, V. SÍPOS, 1988) 6. ÖSSZEFOGLALÁS A hajdúbagosi homoki legelő és időszakos víztér több szempontból is kiemelkedő természetvédelmi értéket képvisel. Számos természeti érték mellett a kétéltű- és hüllőfauna is a természeti értékeket gyarapítja. Vizsgálataink szorosan kapcsolódnak azokhoz, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Debreceni Helyi Csoport Kétéltű és Hüllővédelmi Munkacsoportja által kezdeményezett, 1998-ban megkezdődött programszerű kutatásokhoz, melyek a Dél-Nyírség kétéltű-és hüllő élőhelyeinek, a kétéltű- és hüllőfajok állományának, a veszélyeztetett szaporodóhelyek felmérésére, valamint a gyakorlati fajvédelemre irányultak, illetve az ismeretterjesztésre is egyaránt kitértek (Juhász, 2001,2002, 2003). A 2005-től kezdődő monitoring programunk részét képezi annak a kutatásnak, amelynek célja a Nagy-nyomás legelő vegetáció-változásának, ennek következményeként pedig természetes fauna-változásának nyomon követése, valamint az ökológiai gazdálkodás lehetőségeinek feltárása, az optimálisnak tartott állapot újbóli elérése érdekében. A hajdúbagosi nagylegelő kétéltű faunájára vonatkozó megfigyeléseinket a kifejlett állatok nappali vizuális megfigyelésének módszerével végeztük, szaporodási időszakban és szaporodási időszakon kívül egyaránt. Ezt egészítette ki a nászidőszakban az egyes békafajok hangjának azonosítása. Vizsgálataink eddigi eredményeként összesen 2 farkos- és 5 farkatlan kétéltű valamint egy három fajból álló fajkomplex jelenlétét mutattunk ki a hajdúbagosi legelő területén. A farkos kétéltűek rendjébe