A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2006 (Debrecen, 2007)

Néprajz, kulturális antropológia - Petrovszki Ildikó: A Déri György-gyűjtemény szőrmés bőrruhái 2. Dunántuúl, Dél-Magyarország, Erdély

A DÉRI GYÖRGY-GYŰJTEMÉNY SZŐRMÉS BŐRRUHÁI - 2. DUNÁNTÚL, DÉL-MAGYARORSZÁG, ERDÉLY 111 A Déri-gyűjtemény ormánsági ködmönével formailag rokon igen rövid derekú női bőrujjas a dél-dunántúli viseletekben másol is előfordul, különösen a Dél-Somogyban gyakori. A rövidülés a szoknyaderék felhúzódásával, egészen a mell alá kerülésével magyarázható. Női ködmön (D.Gy. 600.) Buzsák, Somogy megye, 1880-as évek

6 Méretei: háta h: 43 cm, ujj h: 54 cm, alja bőség: 96 cm Anyaga: timsós kikészítésű, barnára festett juhbőr. Szabása: rövid derekú, karcsúsított típus. A hát karcsúsító szabásvonala egyenes, bővítménye a testrésszel egybeszabott. Alja elöl elhegyesedő, csákós. Fekete bárányprém szegélyezi a nyakán, elején, alján és az ujjvégen. 3 db kerek barna bőrgombbal zárható. Díszítménye: vörös rátétvirágok kevés selyemhímzéssel kiegészítve. A nagy foltszerű motívumokból felépített szimmetrikus mintakompozíció a hát és az ujjak teljes felületét betölti. A hatszögletű háton alul rozetták, felette szívből kiágazó páros szíves gránátalma motívumok, legfelül tulipán. Az ujjon egymás fölé fűzött páros rozetták, szívek, csukott tulipánok, felül leveles ág. A nagyobb motívumok között elszórtan térkitöltést szolgáló kerek és levélszerű ovális formák. Összekötő elem a világoszöld selyemfonallal hímzett finom rajzolatú szár, mely néhol körbeöleli a motívumokat is. Elejét csaknem teljesen csipkézett szélű vörös irhaborítás fedi, mely fehér-zöld szironyfűzéssel díszített. Szintén irhaborítás fedi a hát szabásvonalát, a hátsó karöltőt, az ujjvéget, az utóbbi kettő szintén csipkézett és szironyfűzéses. A hát derékvonalát egy csipkézett szélű, lyuggatott és szironyfonásos öv díszíti. A ködmön oldalán vörös szironyból felvarrt félköríves forma fekete prémmel szegve, talán zsebimitáció. Kiegészítő díszítmény: az öv középen fehér és vörös csipkézett szélű, több rétegű irhakarikákkal van összefogva, alatta rojtos és kimetszett díszű pillangók, és fekete szőrmebojtok csüngenek. Állapota: a rátétek épek, de a prém helyenként kihullott, az alapbőr néhol szakadozott és molyrágta, a díszítményből a zöld hímzés néhol kibomlott. Ez a ködmöntípus Somogy megye Balaton melléki tájának, a Nagybereknek néhány településéről, a hímzéskultúrájáról is elhíresült Buzsák, Táska, Tótszentpál és Varjaskér horvát eredetű, katolikus vallású sokác lakossága köréből ismert (Tótszentpál és Varjaskér 1929-ben egyesült Somogyszentpál néven). A Berek lecsapolása előtt e földrajzilag elzárt települések viselete erősen önellátó jellegű volt, de az 1850—60-as évektől viseletük alakulására jelentősen hatott a környező tehetősebb magyarok ruházata, a színes gyári anyagok használata. Nemzetiségi eredetük ellenére önálló viseletcsoportként nem tarthatjuk számon e néhány telepü6 Déri György leírása: Barna buzsáki női bőrködmön, sötétbarna báránybőrből. Nagyszámú, piros irhából kivágott és kézzel felvarrott növény-, szív- és körminták fedik ezen applikált díszű bőrruhát. Azonkívül hosszúvonalú zöld selyemhímzések húzódnak a piros applikációk között. Elején és hátán, úgymint az ujjak végén fehér és zöld szironyozás. Szélein fekete bárányprém. Egy érdekes darab a már kihalt Somogy megyei falusi szűcsmesterek műhelyéből. Buzsák (Somogy vm.), XIX. század 8o-as évek. lést, már az öltözetükről szóló legkorábbi leírás szerint is a „magyarokhoz hasonló ruhában járnak" (KERÉKGYÁRTÓ-KNÉZY1975.120-121). A ködmönök készítésének pontos helye nem ismeretes, valószínűleg a helybéli vagy a közeli nagyobb települések, Lengyeltóti vagy Marcali szűcsműhelyeiben készültek a speciális megrendelői igények szerint. Díszítményük egyaránt hordozza a tipikus dél-dunántúli stílusjegyeket - vállfolttal kialakított hatszögletű hátközép vörös rátétvirágokból álló virágtöves díszítménnyel -, ugyanakkor sajátos megformálású, kevésbé tagolt, kerekded, telt motívumaival és a hímzés korlátozott szerepével mégis egy önálló típust képvisel. Barna alapszíne alátámasztja azt a feltételezést, hogy a déldunántúli ködmöntípusok közül a barnára festett alapszínűeket a római katolikusok, míg a festetlen fehéreket a reformátusok kedvelték inkább (TORMA 2001.203-204). Női ködmön (D.Gy. 1777.) sokác, Hercegszántó, Bács-Kiskun megye, 19. század 2. fele

7 Méretei: háta h: 70 cm, ujja h: 52 cm, alja bőség: 200 cm Anyaga: timsós kikészítésű fehér juhbőr. Szabása: karcsúsított, toldatlan fodros aljú, kb. félcombig érő hosszúságú ún. hosszúködmön. A karöltő alsó vonalától bővülőre szabott, az oldalához viszonylag közel eső rövid karcsúsító szabásvonala egyenes, bővítménye a hát közepén a karöltőig felnyúló két ék alakú, egymásra boruló toldalék. Elején külön szabott gombolás-alátét, ez alatt deréktól lefelé szintén külön szabott, elhegyesedően bővülő „csákós" alj. Prém nélküli típus, szegélye barna irhával van beszegve. 3 db kerek fehér bőrgombbal zárható. Díszítménye: döntően színes gyapjúhímzés, vörös rátétvirágok, vörös, barna, fehér és fekete irhaborítás. Az élénk, harsány gyapjúhímzés színei fekete, zöld, kék, lila, piros, sárga és fehér; motívumai elütő színekkel hímzett tulipán, rozetta, hármas virágtő forgórózsával és tulipánnal. A hát a legdúsabban hímzett, mintája nagyobb kompozícióvá szerkesztett három virágtő. A középső virágtőben jelenik meg a vörös bőrrátét a küllőszerűen kimetszett két kerek bőrlapban és a középső tulipánban. Ujján ugyanez a bőrrátétes virágtő, de felnagyított változatban. Eleje sarkában hármas virágtő, alján és a gombolás-betét mentén kisméretű tulipánok. Az irhaborítások közül barna színű a karcsúsító szabásvonal és a bővítmény. Barna színű a szélszegés, barna szironyvarrással rögzítve, melyet az alján, az elején és a gombolás mentén csipkézett szélű vörös irhacsík kísér. Fehér irhaborítás fedi a vállvarrást, a karöltőt, a gombolás-részt, az ujjvéget, és az elejét, utóbbi kettő széle almásolt. Az ujjvég és a gombolás-rész széles fehér irhaborítása még vörös-fekete csipkézett irhacsíkokkal, közöttük barna-vörös szironyvarrással is díszített. Kiegészítő díszítménye: a karcsúsító vonalak alján és a bővítménynél egy-egy nagyméretű, fehér alapon vörös bőrpillangó negatív kivágásos mintával, mely a két szélsőn csillagszerű, a középsőn amorf trapéz alakú, utóbbi közepében barna bőrpityke. 7 Déri György leírása: Női ködmön báránybőrből. Egy bő és jó régi téli öltöny. Elején, de főleg a hátrészén és az ujjakon dús többszínű gyapjúfonállal kivarrt virágminták, közötte tulipánok is. A hercegszántói (Alsó-Bácska) sokác nők viselték. A sokácok római katoíikus vallásúak, de török származásúak. Hercegszántó, Bácska (Bács-Bodrog vm.), XIX. század II. fele.