A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2006 (Debrecen, 2007)

Néprajz, kulturális antropológia - Petrovszki Ildikó: A Déri György-gyűjtemény szőrmés bőrruhái 2. Dunántuúl, Dél-Magyarország, Erdély

Állapota: szőre erősen hullott, a bőr egy helyen foltozott, a hímzés helyenként kifeslett. A csípőtől lejjebb érő hosszúködmönöknek, ujjas bundáknak a 20. századra is fennmaradó viselete a történeti Magyarország erdélyi területei mellett a dél-magyarországi sokácokhoz köthető, ahol mindkét nem jellegzetes öltözetdarabja, félcombig érő női, és térdig érő férfi változatban (KRESZ 1978.334,1979.60., 1991.339). A római katolikus vallású, horvát eredetű sokác népcsoport a 16-17. századtól Boszniából és Hercegovinából települt be a történeti Magyarország területére, a Bácskába, Baranyába és Szlavóniába (KOSA 1981.463). Az észak-bácskai sokácokhoz tartozó hercegszántóiak a maguk viseletét a baranyai és a mohácsi sokácokétól különbözőnek tartják. A két terület sokác hosszúködmönein a gyapjúhímzés stílusa, motívumvilága valóban nagyon hasonlít, azonban a szabásmódjuk eltérő. Míg a mohácsi és baranyai ködmönökön a bővítés a karcsúsító szabásvonalak folytatásában bevarrt két aszaj jellegű toldalékkal megoldott, addig a hercegszántói ködmönök a hát közepén egyetlen egymásra hajló betoldással bővülnek, ez utóbbi megoldás jellemző a sárközi ködmönökre is. A dél-dunántúli szűcsmunkák közös motívumkincsére példa a küllőszerűen kicsipkedett vörös bőrvirág jelenléte a díszítményben. A hercegszántói hosszúködmönöket helybéli szűcsök készítették, akik a sokác lakosság mellett a magyar vásárlókört is ellátták a sokácokétól eltérő ködmönökkel. A „kozsunak" nevezett ködmön viselete az idősebbek körében egészen az 1950-es évekig megfigyelhető volt (FÉL 1950).

8 Suba (D. Gy. 601.) Devecser, Veszprém megye, 1888

9 Mérete: háta h: 133 cm, alja bőség: 362 cm Anyaga: barnára festett, timsós kikészítésű, fekete szőrű juhbőr. Szabása: vállas, válltányéros szabású. A palástrész kilenc bőrből készült, válla és válltányérja külön szabott. Kettős gallérú, a 30 cm széles kerek körgallér és a keskeny kihajtó gallér egyaránt fekete bárányprém. Elején keskeny fekete bárányprém szegély, alján a túllógó fekete szőr kelt prémezett hatást. Alján hátul arasznyi hasíték. Nyakban egy vastag bőrszíjból fonott barna kerek bőrgombbal és fonott bőrhurokkal gombolódik. Díszítménye: vörös irhaborítás a szabásvonalakon, ehhez kapcsolódóan egybefüggően kivágott vörös rátétvirágok és színes szűcsselymes hímzés. A szűcshímzés naturális virágmintája finom rajzolatú, lendületes vonalú, 8 A Néprajzi Múzeumban található Hercegszántóról származó párhuzamok: NM 68.207.77. és 142.867., mindkettő Fél Edit gyűjtése. 9 Déri György leírása: Bokáig érő, barna báránybőr bunda (suba), fekete béléssel. Nagy, vállát fedő fekete prémgallérja felett egy kicsiny prémgallér van felvarrva. A váll alatt egy körülfutó, széles piros irhából készült rátétsáv, melyen egy sodratlan, hullámos szú'rselyemmel kihímzett viráginda kígyózik, kivarrt tulipán-, rózsa- és gyöngyvirág dísszel. A fenti sáv fölött piros irha-applikációk, melyek főleg négylevelű lóherét, rózsát, vagy virágleveleket ábrázolnak. Közvetlenül a bundabőrre pompás színezetű virágokat hímeztek. Az egyes bőrrészek varrásán és alsó szegélyein kézzel felvarrt bőrdíszek. Gallérja alatt „Somogyi János, Devecser 1889" felirat. Egy érdekes, némelykor polgároktól is viselt, ritka dunántúli példány, melynél a rátéthímzés is bakonyi származásra mutat. Devecser (Veszprém vm.),i889. a levelek több árnyalatú zöld színnel, a virágok sárgásfehér, narancssárga, piros, lila és türkizkék színnel készültek. A váll alatt körbefutó vízszintes keresztirhára és a válltányérra szerveződik a bunda fő díszítménye. A széles vörös keresztirha maga is hímzett, mintája leveles hulláminda, liliom, gránátalma, rózsa és ötkaréjú rozetta. A keresztirha felett a kivágásos rátét mintája négykaréjú rozettás inda, mely szintén hímzéssel kombinált: a rátétből különböző virágtövek (rozetta, rózsa, gránátalma, bogyós ág) nőnek ki. A válltányér a legdúsabban díszített: a hímzett virágok itt a legváltozatosabbak és a bőrvirágok hatkaréjúak. A függőleges szabásvonalakat fedő szálirhák széle hullámos, aljukon vörös bőrpillangó. A bőrökön a kikanyarított lábak helyét pótló darabokat fedő íves fiókirhák külső széle félköríves, almásolt. A hasítékirha szintén almásolt, tetején tulipános mintájú rátét. A keresztirha alsó szélét fekete és sárga lyuggatott irhacsipke, a bunda alját hullámos szélű fekete irhacsík és sárga - piros irhacsipke szegélyezi. Kihajló gallérja piros posztóval, körgallérja zöld vászonnal bélelt, utóbbin tintás kézírás: „Somogyi János vettem 1888 Devecserben..." (olvashatatlan szó és szám). Kiegészítő díszítmény: a gombolásnál vörös irhaszíjra fűzött fonott bőrgomb többrétegű kerek bőrlapocska alátéttel, hosszú sallangokkal, bőrpillangókkal és szőrmés bőrdarabbal díszítve. Állapota: a körgallér prémje helyenként kikopott, a rátét és a hímzés kissé elfakult. Veszprém megyében - akárcsak tágabb környezetében, az egész Észak-Dunántúlon - a reformkorhoz köthető viseletváltozás során, a posztóruházat általános elterjedésével egy időben terjed el a korábbi férfiködmönt felváltó hímzett cifraszűrök és a még előkelőbb cifrabundák viselete. Az 1820-as évektől egyre szaporodó említések után egy 1842-ből származó leírás szerint a suba már formai változáson is átesett, miszerint „a szűcs készítette bunda egész báránybőr gallérja egy idő óta kerekre változott", mely a bundát az úri palástokhoz tette hasonlóvá (KRESZ 1956.68., LACKOVICS 2001.19). Kresz Mária a szabásmód alapján dolgozta ki a subák tipológiáját, majd az alapszínt és a díszítésmódot is elemezve határozta meg az egyes suba-típusok jellemző előfordulási helyét. E tipológia szerint a legfőbb szerkezeti sajátosság, hogy van-e a subának külön szabott vállrésze (vállas suba), vagy a nyaktól az aljáig egybefüggő bőrdarabokból szabták-e ki (váll nélküli suba). További típusalkotó sajátosság, hogy az oldalbőröknek a vádnál van-e a megerősítést szolgáló, külön szabott körcikkely alakú része, „válltányérja" (tányéros vagy tányér nélküli suba). A váll nélküli, de válltányéros típus egyedüli képviselőjeként Kresz Mária a veszprémi subát jelölte meg. (KRESZ M. 1978.338,1979.2728, FLÓRIÁN M. 2001.146). A Déri György-gyűjtemény és a Néprajzi Múzeum Veszprém megyei subájának

10 szabásmódja azonban ellentmond ennek, hiszen mindkettő a vállas - válltányéros szabásmód szerint készült, akárcsak a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum Takácsiból származó subája (LACKOVICS 2001.21). 10 NM 65.130.996.