A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2006 (Debrecen, 2007)

Néprajz, kulturális antropológia - Petrovszki Ildikó: A Déri György-gyűjtemény szőrmés bőrruhái 2. Dunántuúl, Dél-Magyarország, Erdély

110 PETROVSZKI ILDIKÓ ködmöntípuson. Torma László a ködmön erőteljes kontrasztos színhasználatát a Pécs ós Mohács környéki sokác mellesekkel vonja párhuzamba. (TORMA 2001.202-203) Női ködmön (D. Gy. 630.) Püspökbogád, Baranya megye, 19. század második feie

4 Mérete: háta h: 41 cm, ujja h: 56 cm, alja bőség: 104 cm Anyaga: timsós kikészítésű fehér juhbőr. Szabása: karcsúsított, fodros aljú típus. Karcsúsító szabásvonala ívelt, bővítménye a testrésszel egybeszabott. Alja elöl elhegyesedő, csákós. Prém nélküli típus, szegélye fehér irhával van beszegve. 3 db kerek fehér bőrgombbal zárható. Díszítménye: kizárólag rátét és irhaborítás, döntően vörös és kevés zöld színben. Az önálló rátétvirágok, a tulipán, szegfű és rózsa szimmetrikus virágtövekké vannak szerkesztve, a kontrasztos színekben rajtuk elhelyezett vörös és sárgásfehér színű apró bőrpitykék a rátétes díszítmóny szerves részét alkotják. A hátközép virágtöves mintája alul szív formából indul, felette öt szinten váltakozva kétoldali rozetta, gránátalma és szegfű párok, a virágtövet legfelül tulipán koronázza. A hullámos szár vörös szironyból készült, rajta helyenként apró zöld levélkék. A virágokból zöld szironyra fűzött vörös bőrpitykékből álló bogyós ágak nőnek ki, melyek a hátközép egyre szélesedő felületét teljesen kitöltik. Az oldalrészen és az ujjon tömörebb szerkesztésű hasonló virágtöves minta. Ujján a virágtöves rátét csaknem a vállig felér, a virágtő alján fekete gyapjúfonalas hullámindára fűzött vörös bőrpitykék. Elejét és az ujjvéget széles vörös irhaborítás fedi csipkézett széllel, rajta fehér és zöld színű szironyozás, a csipkézett szél mentén kék és fehér zegzugöltéses sor. Eleje sarkában tulipán motívum, mellette vízcsepp alakú rátét. Kiegészítő díszítménye: vörös, sárga és zöld sallangok a fodornál. Állapota: ép, csak a szőre hullott ki majdnem teljesen. Ez a ködmöntípus néhány Baranya megyei településről ismert, Püspökbogád mellett Baranyaszilágyról és Hirdről maradtak fenn múzeumi példányaik. N. Fülöp Katalin adatai szerint Püspökbogád, Szilágy, Hird, Romonya, Vasas, Hosszúhetény és Egerág hasonló öltözetű Pécs környéki települések alkottak egy közös viseletcsoportot. E települések lakossága a nagyváros közelségéből adódó piacozás lehetőségét kihasználva bőven áldozott a ruházkodásra, a már korán a gyári posztó ruházatra váltó „kékbeli" férfiak mellett a nők nagyünnepkor „talpig selyembe öltöznek, s ruházatuk egész vagyonnal felér" (SZMIK1902). A helybéli és környékbeli szűcsöktől vásárolt ködmön viselésének divatja a 19. század végén érte el tetőpontját, s a századforduló táján a szaktudományos érdeklődés és a néprajzi műgyűjtés látóterébe is bekerült. A 20. század elejétől egy bélelt 4 Déri György leírása: Fehér, applikált női bó'rködmön. Hátán és mindkét karján piros és sötétzöld irhából kivágott és kézzel felvarrt (applikált) nagy életfa ábrák. A nagyszámú színes bó'rgombocskák valószínűleg a gyümölcsáldást mutatják. A ködmön mellének és kézelőjének alsó részei terjedelmes piros bőrrel vannak fedve, úgymint sárga és zöld, vékonyra hasított bőrszalag fonásokkal (ún. szironyozással) díszítve. A ködmön széleit nem bárányprém, hanem sárga és piros irha szegélyezi. Egy kiváló szép falusi szűcsmestermunka, mely a vásárok révén jutott el Baranya megyébe, Püspökbogádra, a beszerzés helyére. Püspökbogád, (Baranya vm.) XIX. század közepe. ujjasféle, a „duci" kezdte kiszorítani az öltözetből, de az idősebbek a '40-es években még viselték. Püspökbogád az 1930-40-es években bekapcsolódott a Gyöngyösbokréta hagyományőrző mozgalomba, mely viseletének felértékelődését, egyben továbbélését is jelentette. Az identitástudatuk egyik fontos elemét jelentő öltözet elhagyása csak az '50-es években kezdődött meg (N. FÜLÖP 1951). A múzeumi példányok egy kiforrott, szinte variánsok nélküli díszítőstílust tükröznek, melyen a dél-dunántúli szűcsművészetjellegzetes vörös rátétes virágtő díszítményének egy klasszikus megfogalmazását találhatjuk. Az apró bőrpitykék az úri előképek fiittereit utánozhatják. Női ködmön (D. Gy. 1576.) Cun, Ormánság, Baranya megye, 19. század vége

5 Mérete: háta h: 42 cm, ujj h: 60 cm, alja bőség: 85 cm Anyaga: timsós kikészítésű fehér báránybőr. Szabása: karcsúsított, egészen rövid derekú. Típusa szerint átmenetet képez a fodor nélküli és a fodros aljú típus között, mivel a hátrésszel egybeszabott bővítmény csak nagyon kicsi fodrozódást biztosít. A karcsúsító szabásvonal ívelt. Nyaka magas, állógalléros. Alja elöl elhegyesedő, csákós. Válla külön szabott, „vállfoltos", a vállrész vízszintesen az eleje felső harmadáig lehúzódik. Varrásai fehér varráserősítő irhacsík befogásával, „vóccal" készültek. Fekete bárányprém szegélyezi a galléron, az ujjvégen, az elején és az alján körben. 4 db gyapjúbojtos kerek bőrgombbal és piros zsinórbújtatóval gombolódik. Díszítménye: színes gyapjúhímzés és fehér irhaborítás. A visszafogott díszítmény a prém mentén és a szabásvonalak almásolt szélű fehér irhaborításán jelenik meg: bordó, lila és zöld színekkel hímzett apró hímzett levélkék és pettyek, fonatöltés sorral és fekete-vörös szironyvarrással. Az egyszerű sorminta csak a díszítmény-elhelyezés kitüntetett területein formálódik kisebb virágtővé: a háton a nyaknál lecsüngőén és a fodor felett, az eleje sarkokban és az ujjon. Állapota: prémje elöl kopott, a bőrön sárga foltok. Az ormánsági viselet a régies, egyszerű dél-dunántúli öltözetek közé tartozik, melynek összképét a fehér színű ruhák formálták. A lányok és asszonyok fehér falú ködmöne, helyi nevén „bunda, bundika", csekély mértékben, csak a szabásvonalakra korlátozódó díszített felületével és a hímzés visszafogott színvilágával válik ki a díszes dél-dunántúli bőrruhák közül. A siklósi és vajszlói szűcsök mellett az Ormánság több községében is működő „bundavarró szűcsök" készítették, utóbbiak a 20. század elején faluról falura járva javítást is vállaltak (KODOLÁNY11958.13-, i960.53). Az ormánsági női viseletben korábban létezett egy oldaltoldásokkal erősebben bővített hosszabb ködmön is, melyet a források „aszalás ködmönként" említenek (KODOLÁNYI1960.63., FLÓRIÁN 1997.672., KISS 1931.30). 5 Déri György leírása: Magyar ormánsági női ködmön, fehér báránybőrből, fekete felálló szőrmegallérral. Szélein és hátrészén többszínű gyapjúfonálból kivarrt hímzések, kisebb virágok, piciny levél és pontminták. Cun, Ormánság (Baranya vm.), XIX. század vége.