A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)

Emlékezés a Bocskai-felkelés 400. évfordulójára - Jozef Duchoň: Kassa a Bocskai-felkelés küszöbén

dókat, akik nem voltak a város polgárai. A következő kérdés: kik és milyenek voltak az akkori kassaiak? Kezdjük a város elöljáróságával. A városi magisztrátust - mai kifejezéssel élve önkormányzatot a városbíró, a tizenkét szenátor (szűkebb városi tanács) és a hatvan tanácsos (bővített tanács) képviselte. A szűkebb városi tanács tagjait a Relation is említi (mint Rathperson, Rathgesehworner), a bővített tanácsból a Relation szövegében viszont csak a legfontosabbra a néptribunra (Vormund) van utalás. Egy bejegyzés a városbíró és esküdtek választásáról 1604. január 12.-én a következő személyekről tudósít: városbíró és egyúttal jegyző Bocatius János Mester, esküdtek (mind gazdag polgárok, többen céhmesterek és volt vagy leendő városbírák): Materna András (a mai Fő utca 30. és Erzsébet utca 2. számú sarokházban lakott), Herczeg István (majdan Bocskai és Lippay között közvetített, Fő utca 66.), Joachim Müller (Fő utca 62., azzal a megjegyzéssel, hogy május 14-én Vratislavba távozott), Beck Miklós (Fő utca 111.), Tanheiiser János (Fö utca 40.), Reichen!aller Pál (Fő utca 44., azzal a megjegyzéssel, hogy május 10-én Pozsonyban az országgyűlésen elhunyt), Anton Wadelkindt (Malom utca 3.), Vit Panczermacher (Fö utca 54.), Wolfgang Beck (más néven Wolf Haderer, Mészáros utca 24.), Samsdoríer Tamás (Fö utca 79.), Pösinger Dániel (neve a Relation szövegében nem fordul elő, itt azzal a megjegyzéssel, hogy 1604-ben elhunyt), Joachim Magdeburger (Fő utca 90.). Néptribunként Melchior Reiner (Menyhért) szerepel (svájci származású Sankt Gallenből, Kovács utca 16.). Bocacius János Mester kassai városbíró (1569.12.25-1621.10.21.), humanista és költő, az alsó-Iuzsicai Vctschauból származott. Selmecbányán, a Szepességbcn és Eperjesen tevékenykedett, majd 1599-ben iskolamester lett Kassán. Még abban az évben átvette a városi jegyzői hivatalt, ebben a minőségében 1604-ig szerepelt (a városbírói hivatalban is). Az 160l-es és 1602-es évben szenátor volt, 1603 és 1604 között városbíró. 1958. augusztus 12-étől koszorús költőként nemesi rangot kapott, nemesi oklevelét 1603 nyarán nyilvánosságra hozták az abaúji székvárosban. A mai Orsolyák templomának (azelőtt kálvinista templom) helyén álló házban lakott, közvetlenül a mészárosboltok szomszédságában. Annak ellenére, hogy lutheránus szellemű iskola igazgatója volt (pontosabban a Confessio Pentapolitana tanait követő), ö maga kriptokálvinísta volt erről majd később bővebben. A polgárok lelki üdvére számosan vigyáztak. A legmagasabb protestáns egyházi méltóságot a városi tiszteletes Vedányi Ferenc (Fö utca 72.) képviselte, utána következtek a különböző nemzetiségű prédikátorok. A németeknek név szerint meg nem jelölt német prédikátor prédikált (az Oldal utcában lakott, de nem ismert pontosan, hogy hol), a magyarokat csak keresztnéven jelölt István nevű prédikátor vezette (Erzsébet utca 29.), a szlovákokat Dániel Lang (Malom utca 5). A Relation szövege még egy szlovák prédikátort említ Bukóc falu részére, Gregor Pasnanitzert (Poznanicky?, Mészáros utca 25.). A városi tanács kizárólag protestáns volt. Vallásuk nagyon közel állt Luther tanításához, némileg mégis különbözött tőle, mert némely tételével közelebb állt a katolikus valláshoz. A kelet-szlovákiai városok már 1546-ban az eperjesi zsinaton megkísérelték megfogalmazni vallási tételeiket. Az új vallás végleges hittételeit a bártfai iskola rektora Leonard Stöckel dolgozta ki, öt kelet-szlovákiai város (Kassa, Eperjes, Lőcse, Bártfa és Kisszeben) pedig 1549-ben Confessio Pentapolitana néven elfogadta ezeket a tanokat. Amikor Kassa Szapolyay János és utódai tulajdonában volt (1536 1552), az odaköltöző magyar lakosság Kálvin tanait is elterjesztette a városban. Ezeket azonban az ötvenes években a városi tanács vissza akarta szorítani, ezért minden papnak, tanárnak és prédikátornak esküt kellett tennie, hogy kizárólag a Confessio Pentapolitana tanaihoz fogják magukat tartani. Ebben az időszakban azonban már sok magyar kálvinista élt a városban, akik nem hivatalosan fenntartották hitüket. Ezt nevezzük kriptokálvinizmusnak. 1604-ben tehát hivatalosan szinte az egész város lutheránus volt (csak néhány katolikus volt a városban), de a polgároknak kb. a fele, sőt maga a városbíró is, valójában kálvinista volt. Nézzük meg most a lakosság összetételét. A Relation különlegessége a nevek írásában rejlik. Az írnokok itt megkülönböztető rendszert használtak. Egyes polgárok keresztnevét dőlt betűkkel 4S