A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)

Emlékezés a Bocskai-felkelés 400. évfordulójára - Jozef Duchoň: Kassa a Bocskai-felkelés küszöbén

írták, mint a megmaradt szöveg nagy részét, más keresztnevek viszont latin típusú írással íródtak. Véleményünk szerint a polgárokat így két nemzetiségre osztották: németre dőlt betűvel és magyarra latin betűtípussal. Ezt a feltételezést az is igazolja, hogy a háztulajdonosok német hangzású neveinél a keresztnevet követi a vezetéknév dőlt betűvel írva, míg a magyar hangzású háztulajdonosok vezetékneve elöl van, utána következik a keresztnév és ez esetben a betűtípus latin. Meglepően gyakori az özvegyasszonyok tulajdonjoga, ők azonban többnyire elhunyt férjük nevén, annak nemzetisége szerint vannak bejegyezve. Azonos a helyzet az árvákkal, nőtestvérekkel, más rokonokkal, gyámokkal, esetleg az örökösként megnevezett személyekkel. A Relation szövegében saját nevén háztulajdonosként csak egyetlen esetben szerepel asszony (Tittili Zsófia asszony, Erzsébet utca 22.). Aránylag gyakran van két vagy több résztulajdonos bejegyezve ugyanarra a házra, előfordul, hogy német és magyar részesek is. Az írnokok itt is megkülönböztető írásmódot használtak a keresztnevek bejegyzésére. Ezen adatok szerint tehát meg lehet különböztetni, hogy a Relation összeírásának idején hány német és hány magyar háztulajdonos volt Kassán és ez információt nyújt a két nemzet arányáról a város falain belül. A szlovákokat mint nemzetet csak három helyen jelöli a Relation szövege: említést tesz Kassa és Bukóc szlovák papjairól és a Szlovák utcáról (ma Kovács utca). A Relation összeíró szövegéből csak nagyon kevés névről lehet biztosan állítani, hogy szlovák eredetűek. Ilyen például Pavol Komorník (Erzsébet utca 11.), Gregor Poznanicky (Pasnanitzer, Mészáros utca 25.), Ján Kissel (Erzsébet utca 7.) és a már elhunyt Matej Hraskovic (Hrasskowicz, Mészáros utca 53.). Nem kétséges azonban, hogy Kassán abban az időben sokkal több szlovák élt - különben a két szlovák prédikátor nem érvényesülhetett volna. Az írnokok a szlovákokat valószínűleg a magyar nemzethez tartozónak értékelték. A következő számadatok tehát főként a német és magyar háztulajdonosok arányát mutatják, és tekintettel arra, hogy egyes személyek több házzal is rendelkeztek (több név kétszer vagy még többször fordul elő), valójában csak az egyes nemzetek által birtokolt házak arányát fejezik ki. Az 509 épületből 49 jogi személy tulajdonában volt (a városháza, a káptalan, a templomok, stb.). Ez 9,63 %-t tesz ki. A maradék 460 épület (90,37 %) 207 német és 243 magyar személy tulajdonához tartozott. Százalékban kifejezve ez 40,67 % a 47,74 %-hoz a magyarok javára. Nyolc háznak német és magyar tulajdonosa volt, egy épület a város és egy német személy birtokában volt (tehát jogi személy és magánszemély egyszerre), egy esetben pedig lehetetlen besorolni a tulajdonost nemzeti hovatartozás szerint. Kombinált nemzeti és másféle tulajdonjoga tehát a kassai épületek 1,96 %-ának volt. A Relation szövege segített meghatározni a férfiak és a nők arányát a háztulajdonosok között. A várfalakon belüli 460 magánszemély tulajdonában lévő ház 344 esetben egy férfi tulajdonában volt, 23 esetben két férfi, 4 esetben három férfi volt a tulajdonos - kizárólagos férfi tulajdonban tehát 371 ház (72,89 %) volt. Kizárólag női tulajdonban 8 ház volt, külön kategóriába tartoztak az özvegyasszonyok 52 házzal - 60 ház (11,79 %) tehát női tulajdonban volt. Nő és férfi közös tulajdonában 8 ház volt, ebből két esetben özvegyasszony más férfival. Négy esetben nemesi tulajdonosa volt a háznak - közelebbi meghatározás nélkül nyolc esetben árvák tulajdonában volt épület. Egy esetben a már említett jogi és magánszemély (német férfi) tulajdonjogú épületről van szó, nyolc esetben nem lehetett meghatározni a tulajdonos nemét. A kombinált és nemhez való tartozás szerint nem egyértelmű tulajdonjogú épület száma tehát 29 (5,69 %). A kassai állandó lakosokon kívül albérletben is éltek emberek a városban. Ezt a szolgáltatást 78 ház nyújtotta, ahol 89 albérlő lakott, többnyire - 67 esetben - csak egymaga egy házban. A maradék 11 esetben a háztulajdonos egyszerre két személynek nyújtott szállást. Mint érdekességet megemlíteném, hogy az egyik esetben (Kovács utca 37.) az albérlők között női személy „Inwohnerin" van feltüntetve. Amit eddig mondtunk az albérlőkről, természetesen az önkéntes bérbeadásról szólt. Voltak azonban parancsra elszállásolt albérlők is - katonai és egyházi személyek, és főleg abban az időben Kassán volt néhány ház, amely a város vagy a császári hivatalno49