A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)
In memoriam - Szilágyi Miklós: Pályakép-vázlat Varga Gyuláról
szonvételek jelentőségét abszolutizáló korábbi vélekedéseket, hogy hangoztatóit látványosan „elmarasztalta" volna. 2h És az évek során tanulmány-füzérévé terebélyesedő, s méltó folytatásért kiáltó nagy kezdeményezései: A parasztgazdaságokban a 19-20. században lezajlott teljes és részleges eszközváltásokról, a mezőgazdaság gépesítéséről írott Varga Gyula dolgozatok közül az első, s az 1914-et megelőző tendenciák nyomon követése vonatkozásában összegző igényű tanulmány - már-már kismonográfia - a Szabó István-szerkesztette, immár klasszikussá érett gyűjteményes kötetben jelent meg. 27 Utána következtek a lokális, ám az országos összefüggésekre is gondosan ügyelő, a két világháború közötti fejleményeket számba vevő rész-feldolgozások. 2S Ez utóbbiak közé bízvást odaszámíthatjuk az egy-egy mezőváros 20. századi „agrártörténetét" összefoglaló, tehát címük szerint nem az eszközváltásokról szóló monográfia-fejezeteket, melyek éppen a paraszti gazdálkodás lassú modernizációjának okait feltárni törekvő elemzések következetessége miatt különböznek a helytörténeti monográfiákba - tanulmánykötetekbe belefoglalt szokványosan-néprajzi földművelés és/vagy állattartás dolgozatoktól. 29 Jelentőségüket majdnem lehetetlen ez alkalommal különkülön mérlegelnem 1 " - együttesen arról győzik meg a figyelmes olvasót, hogy az össztársadalmi modernizációt, ennek részeként az ipar és a kereskedelem kínálta „új" mezőgazdasági eszközök paraszti átvételét vagy elutasítását, a példakövető és példáktól függetlenül is létező paraszti innovatív készséget nem érthetjük meg, ha a „hagyományos paraszti gazdálkodást" fejlődésképtelenségként, megmerevedettségként értelmezzük. Ha ezt azonosítjuk a paraszti hagyománnyal. Meg kell keresnünk az egykorú forrásokban és az emlékezetben (a kétféle forrás nem feltétlenül ugyanazt mondja!), hogy milyen érveket talált az 1800-as évek végén, majd a két világháború között a parasztgazda egy-egy új, minden addiginál hatékonyabbnak, termelékenyebbnek és kényelmesebbnek reklámozott gyári eszköz kipróbálásához - és elfogadásához vagy elutasításához. És milyen érveket keresett akkor, amikor a „lelketlen gépügynökök" már sokadszor éltek vissza jóhiszeműségével! Mert mindaz, amit Varga Gyula a parasztgazdaságokban lezajlott legújabb kori eszközváltásokról, a lassú, de mégiscsak folyamatosan zajló modernizációról feltárt, nem - elsősorban nem - technikatörténet szempontjából reveláló jelentőségű. Annak a folyamatnak hallatlanul tanulságos és társadalomnéprajzi szempontból még kellően ki nem aknázott példatára inkább minden ilyen tárgyú Varga Gyula-dolgozat, hogy a parasztság miként is tanulgatta - keserű csalódások árán, a kapitalizmus embertelenségét megszenvedve - a folyamatos és személyes döntési kényszernek való megfelelést; hogyan lényegítette magáévá a körülményekhez való alkalmazkodásnak: az éppen felkínáltak elfogadásának vagy elutasításának gyakorlatát mint legfőbb, a parasztként létezés feltételeként kényszerűen tudomásul vett élet-szabályozó elvet. És arra is figyelmeztetnek Varga Gyula szemléletes példái, hogy az elfogadás - elutasítás közötti egyensúlyozást alig-alig segítette a kollektív paraszti tudás: a hagyományos tapasztalat, hisz az új gazdasági helyzetben gyorsuló ütemben értéktelenedtek el az addig minden élethelyzetben jól eligazító közösségi szentenciák. Az egyéni kvalitások értékelődtek fel: csak az a parasztgazda tudott érvényesülni, boldogulni a világban, aki birtokában volt a teljes hagyományos tudás-készletnek, de tudatában volt annak is, hogy mely részleteit és hogyan kell újakra váltania, modernizálnia. 26 Pl. Varga Gyula 1973d, 1974c, 1978b, 1983c 27 Az 1965-ben (második kiadásban 1972-ben) megjelent kötet tanulmányát a gyűjteményes kötet újraközölte: Varga Gyula 2004: 145-230. 28 Varga Gyula 1982 és Varga Gyula 2004: 231-260 (a gyűjtemény kötetben újraközölt tanulmány 1985-ben jelent meg). 29 L. pl.: Varga Gyula 1973a (Mczöbcrcny), 1973c (Vésztő), 1975c (Hajdúszoboszló), 1981a (Berettyóújfalu), 1985 (Báránd), 1992 (Biharnagybajom), 2001 (Konyár). 30 V.o.: a Báránd- és a Biharnagybajom-kötctckbcn megjelent Varga Gyula tanulmányok hangsúlyos méltatását: Szilágyi Miklós 1986: 81-86; Szilágyi Miklós 1992: 332. 485
