A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)

In memoriam - Szilágyi Miklós: Pályakép-vázlat Varga Gyuláról

Aki persze személyes kvalitásait, a „hagyományos parasztit" valamelyest már meghaladó tudását latba vetve gazdálkodott, talán már nem is volt paraszt. Mert mégis az volt, bizonyosan nem úgy volt paraszt, ahogyan beszélni szoktunk róla. Úgy inkább, amilyennek Varga Gyula bemutatta a kertész-parasztokat/paraszt-kertészeket és stratégiájukat. Mert a paraszt-fogalom tartalmának 19-20. századi radikális megváltozása foglalkoztatta, egymást erősítő tanulmányok füzérét kellett szentelnie a kertészkedésnek. Miután egy nagy összegző, a kertészkedés magyar hagyományait és a bolgárkertészek inspiratív hatását egyaránt felmérő tanulmányban irányt mutató egyértelműséggel megfogalmazta, hogy a 19-20. század fordulójától a zöldségtermesztés volt „a kibontakozó paraszti kapitalizmus legdinamikusabb szférája",

11 módszeresen sorra vette, hogy konkrétan mit is jelentett egy-egy kerti termesztésű áru-növényről elhíresült hajdúsági és bihari faluban a zöldségtermelésre szakosodás, s a közeli városok piacát kiszolgáló árutermelés. Vajon jelentette-e az önellátás paraszti igényének feladását: a monokultúrás termelést és minden más mezőgazdasági termékből a piacra utaltságot? Hogyan alakította át a nagy kézimunka igényű árunövény a paraszti munkaszervezetet és eszközkészletet? A más vidékek kertész-parasztjaira is többé-kevésbé érvényes válasza ott van a derecskéi hagyma és egyéb zöldségfélék,

12 a monostorpályi zeller,

11 a hajdúbagosi és a konyári dinnye

14 termesztését bemutató gondos elemzéseiben.

15 Válaszának lényege: még nem a piac törvényeinek kiszolgáltatott szakosodott árutermelők voltak a hajdúságibihari kertész-parasztok, nem adták fel mindenestül parasztos életeszményeiket. De már a piacra figyelve, a piaci igények változására azonnal reagálva szervezték meg - az önellátó parasztgazdaságukkal szimbiózisban természetesen, hiszen megmaradtak parasztnak - zöldség-ágazatukat. Az önpusztító munkatempó, a családi munkaszervezet kínálta előnyök maximális kiaknázása, az innovatív módon némileg továbbfejlesztett, de mégiscsak a hagyományban mélyen benne gyökerező eszközkészlet mind-mind megmaradt parasztinak - ennek ellenére a parasztkertészi leleményesség vezetett ki a „hagyományos" paraszti létformából. A debreceni ipartörténetről a céh-szervezetről, az iparüzők és a mezőgazdálkodás viszonyáról szóló dolgozatokat eleinte a várostörténetírás szükségletei inspirálták. Az a sajátos helyzet lehetett a háttérben, hogy a 20. század első felében feltűnően élénk érdeklődés mutatkozott a téma iránt, s valóban születtek is jeles (olykor persze kissé felületes...) céh- és mesterség-feldolgozások, a készülő városmonográfiához azonban nem ezekre a mozaikokra, hanem forrásokon alapuló teljes értékű összefoglalásra volt szükség. Mert először ennek igénye fogalmazódott meg, ezt az összegző, a mondandó egy részét táblázatokba sűrítő dolgozatot kellett elkészítenie Varga Gyulának."' Csak utána következtek a céhes ipar és mezőgazdaság kapcsolatát vagy az asztalos céh történetét és az ú.n. „népi bútor"- stílus összefüggéseit tárgyaló összegzések.

17 Majd következtek az „ipartörténetnek" a napi feladatok által diktált, egy „mindenes etnográfustól" okkal-joggal elvárt elkalandozásai az népi építészet,

w illetve háziipar, a népművészet és népi iparművészet irányába." Mely „kalandozások" - csakúgy, mint bármely néprajzi témának az egész megyére kitekintő ösz31 Varga Gyula 1974a: 390. 32 Varga Gyula 1975a 33 Varga Gyula 1988 34 Varga Gyula 1993b 35 A szölcszkcdcsröl-borászkodásról, illetve a hegyközségi szervezetről szóló Varga Gyula-tanulmányok a téma feldolgozás kutatástörténcti hagyományait követik: úgy látszik az érmelléki „szőlőhegyek" nem kínálkoztak fel a hagyomány-tagadó paraszti gazdálkodás példáiként. - V.o.: Varga Gyula 1975b, 2004: 261278. 36 Varga Gyula 1981b - előzménye: Varga Gyula 1978c 37 Varga Gyula 1984a és 2004: 341-389, 430-480 38 Varga Gyula 1979, 1989a, 1997b 39 Varga Gyula 1983a, 1983b, 1986a, 1994, 1996b, 1999 486