A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)

In memoriam - Szilágyi Miklós: Pályakép-vázlat Varga Gyuláról

akadt - ez is fontos volt számomra akkor! - mely egy Gunda-szerkesztette kötetben látott napvilá­got, 7 bizonyságául annak, hogy nem kell azért szakmai „halálos ítéletnek" tekintenem az „ahol én szerkesztő vagyok te soha sem fogsz publikálni!" mennydörgést... Utána? O mindvégig hű maradt Debrecenhez, én gyors egymásutánban több város múzeumát szolgálván mind messzebb sodródtam Debrecentől. Miközben csak távolról kísérhettem figyelem­mel életmüvének kiteljesedését, s találtam rá újra meg újra az évek során tematikus és szemléleti egységgé érlelődő dolgozataiban azokra az irányjelzőkre, melyek nekem, a hozzá hasonlóan hosszú ideig a központi történeti és néprajzi műhelyektől távol, kissé magamra hagyatva munkálkodónak újra meg újra a biztatást jelentették, mert törekvéseink lényegileg azonos irányáról győztek meg. Elsősorban a szülőfalu, Kismarja régmúlt és közelmúlt társadalmi létállapotát és gazdálkodá­sát érzékletesen megidéző dolgozatok voltak számomra eszméitető hatásúak. Arról győztek meg, hogy a fiúi elkötelezettségnek, a faluban élés évtizedei: a gyermekkor-ifjúkor akaratlan benyomá­sainak, a paraszti létbe belenevelődésnek látens adatgyűjtéssé való utólagos átlényegitése komoly, a „benne élő megfigyelés" módszerétől elvárhatót is meghaladó hozadékkal járhat a „faluközös­ség", a „falusi közvélemény", a „közösségi kultúra" jellemzőinek etnográfiai igényű bemutatása­kor. Az esetben természetesen, ha a kutató pontosan felméri, vizsgálati szempontjait kimunkálva következetesen érvényesíti, hogy ezt az - úgymond - „legalaposabban ismert" (persze elfogultan, érzelmekkel telítetten szemlélt!) települési és társadalmi egységet azért ajánlja a szaktudomány fi­gyelmébe, mert „valaminek" a modellje. Okkal-joggal hivatkoztam tehát rá a Kismarja „életrajzáról" írott monografikus összegzés* ­ma már leírhatom, le kell írnom: az elmúlt évtizedek legjobb történeti-néprajzi falumonográfiája' , - recenziójában: „közel húsz éve tudjuk, hogy nem fiúi elfogultságok, szülőföld-nosztalgiák fo­galmazódnak meg Varga Gyula tanulmányaiban, amikor újra meg újra szülőfaluját választja ag­rártörténeti és néprajzi kutatásai terepéül." 10 És nem is azért, mert Kismarja „átlagos" település lenne, ahol minden, az agrártörténetet és néprajzot érdeklő jelenség feltalálható lenne! Varga Gyu­la első jelentős Kismarja-tanulmánya" óta tudtuk, hogy nem jobbágyok, hanem szabadparasztok lakták, ám „kollektív megnemesítésük" nem volt pontosan és részletesen kodifikálva, 12 így tág tere maradt a szokásjognak, mely más kiváltságolt területek (Hajdúság, Kunság) parasztjainak jogállásával sem volt teljességgel azonos tartalmú. Ráadásul a feudalizmuskori közjogi felfogás „mezővárosnak" tekintette Kismarját (maguk a település lakói is „városként" emlegették!), és ön­kormányzata valóban mutatott városias vonásokat, mégsem fejlődött várossá - még a magyaror­szági mezőváros-fejlődés értelmében sem: belső és külső kapcsolatrendszere jellegzetesen olyan maradt, mint bármely más parasztfalué. Ebből a könyvből vált azonban igazán világossá, hogy a szabadparaszti fejlődés jogi lehetősé­ge csak az utópiák világában jelenthetett polgári típusú „köztársaságot": vállalniuk kellett a kis­marjaiaknak, hogy a megmaradáshoz elengedhetetlenül szükséges bérelt pusztákért jobbágyi szolgálatokat teljesítsenek, vagyis a „szabadságuk" - részben legalábbis - feláldozzák gazdasági előnyökért. Létformájuk és életnívójuk a feudalizmuskori struktúrába való ilyen betagolódás ellc­7 Varga Gyula 1961 - E kötetnek persze csak tiszteletbeli társ-szcrkcsztöjc volt Gunda Béla, az érdemi szer­kesztői munkát Földes László végezte. 8 Varga Gyula 1978a 9 Amit persze a kötet megjelenésekor is lehetett tudni! A kivételes jelentőség fejeződött ki abban, hogy az Ethnographia szerkesztője, Hofcr Tamás (a szerkesztési gyakorlatban szinte példa nélküli módon) egymás után két terjedelmes recenziót közölt a könyvről: Andorka Rudolf 1980; Szilágyi Miklós 1980. 10 Szilágyi Miklós 1980:589. 11 Varga Gyula 1960 12 A Bocskai István által 1606-ban Kismarjának adott kiváltságlevél közlését és részletes tartalmi elemzését - az idézett könyve után - a közelmúltban külön tanulmányban is közzé tette Varga Gyula (2004: 491-506) 481

Next

/
Thumbnails
Contents