A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)

Irodalomtörténet - Lakner Lajos: A Csokonai Kör és Debrecen társadalma

rákérdező alkotásként elemez, azonban nem biztos, hogy a szerző által is gyakran hangsúlyozott Ady-versekre jellemző többértelműség miatt szerencsés a szövegek jelentést egyetlen szempontra leszűkíteni. Grezsa Ferenc recenziója is említi az értelmezésekkel kapcsolatban az erre vonatkozó aggályait: szerinte a szerző időnként túlzott mértékben törekszik arra, hogy a versek minden egyes szavának, motívumának pontos és konkrét jelentést tulajdonítson, holott ez az Ady-líra esetében nem mindig lehetséges vagy szükséges. 41 Ezzel összefüggésben kérdéses, hogy Balogh egyébként meggyőző érvekkel alátámasztott szempontjai csakis kizárólag a költői önértelmezésként olvasha­tó szövegek vizsgálatakor bizonyulnak hatékonynak, vagy más Ady-versek esetében is. Sajnálatos ugyanis, hogy Ady más tematikájú költeményei kapcsán nem próbálkozik meg Balogh a kidolgo­zott elemzői alapelvek alkalmazásával (bár ez a kötet „bevezető és illusztrálási szándékkal" író­dott jellege miatt nem igazán róható fel hibaként). Bármennyire hasonló is a felépítés és az értelmezői módszer, az Arany-versek elemzését tar­talmazó Az ihlet perce című kötet egységesebb és letisztultabb értelmezői produktumnak tűnik, mint a Mag hó alatt. Arany költészetének feldolgozását - a verselemzési metódus reprezentálásán túlmenően - speciálisabb indokokkal is magyarázza Balogh László. Meglátása szerint ugyanis „a lírikus Arannyal mostohán bánt a kortársi kritika éppúgy, mint az irodalomtörténet. Epikusnak - s mindenekelőtt a Toldi alkotójának - tartották, s emellett legfeljebb a kiváló balladák költőjét ün­nepelték." 42 Ennek ellensúlyozásaképpen igyekszik ráirányítani a figyelmet Arany lírájának a fon­tosságára, amivel jelentősen „hozzájárult annak a fordulatnak a tudatosításához, ami Arany életművének értékelésében bekövetkezett. A Németh G. Béla nevéhez kötődő fordulat lényege, hogy az addigi epikus költőt középpontba állító Arany-képet a lírikus Arany megmutatásával kor­rigálta." 4 ' A verselemzések meglepően azonos módon épülnek fel a kötet egészében. Az értelmezés min­den esetben az adott költemény megszületésével kapcsolatos életrajzi és kortörténeti kontextust vázolja fel, melyet számos Aranytól vagy más alkotótárstól (pl. Petőfi, Gyulai) idézett önvallo­mással vagy levélrészlettel tesz érdekesebbé és színesebbé a szerző. Ezt követően kerül sor az egyes szövegek részletesebb elemzésére, amelyekben az Ady-monográfiában már kimunkált kér­désirányok és módszerek köszönnek vissza. Az Arany-versek jelentéseinek vizsgálatában talán a korábbiaknál is meghatározóbb szerepe lett a hagyománytörténeti vizsgálódásnak, hiszen a költő Arany jelentőségét azzal igyekszik Balogh hangsúlyozni, hogy felhívja lírájának a későbbi költé­szeti törekvésekhez való kapcsolódását (pl. a Babits és a Kosztolányi műveire való hatását). Egyes versek elemzésekor pedig - reflektálatlanul bár, de - kifejezetten befogadáselméleti szem­pontokat alkalmaz. Az Ősszel című költeményt vizsgálva például számba veszi, hogy a vers költő­ként azonosítható alanya miért érzi feleslegesnek és reménytelennek az alkotás folyamatát, amit követően az elemzés rávilágít arra az önellentmondásra, hogy épp a költészet értelmetlenségének kimondásával teremti meg a lírai én magát a műalkotást. Vagyis - bár ezt Balogh már konkrétan nem mondja ki - a befogadás „fázisában" válik teljessé a mű jelentése, melyben paradox módon a szöveg saját állításait cáfolja meg. A kötet azonban mintegy saját célkitűzéseit is meghaladva nem csupán versértelmezések „egyszerű" gyűjteménye. Már Erdődy Judit kritikája rámutatott arra, hogy Az ihlet percében ol­vasható elemzések a kötet egészében megrajzolják a lírikus Arany alkotói portréját is, eleget téve ezáltal egy újraértelmező monográfia követelményeinek. 44 A versek kronologikus rendű tárgyalá­sa során ugyanis pontosan rögzíti Balogh László, hogy miképpen változtak meg az idők során 41 Grezsa Ferenc: Három kötet műelemzés. ItK, 1978/1, 118. 42 Balogh: Az ihlet perce, l.m., 3. 43 Lakmr..Jelképek..., l.m., 7. 44 Erdődy Judit: Balogh László: Az ihlet perce. Hungarológiai Értesítő, 1982/1-2, 21. 449

Next

/
Thumbnails
Contents