A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)

Irodalomtörténet - Lakner Lajos: A Csokonai Kör és Debrecen társadalma

rákérdező alkotásként elemez, azonban nem biztos, hogy a szerző által is gyakran hangsúlyozott Ady-versekre jellemző többértelműség miatt szerencsés a szövegek jelentést egyetlen szempontra leszűkíteni. Grezsa Ferenc recenziója is említi az értelmezésekkel kapcsolatban az erre vonatkozó aggályait: szerinte a szerző időnként túlzott mértékben törekszik arra, hogy a versek minden egyes szavának, motívumának pontos és konkrét jelentést tulajdonítson, holott ez az Ady-líra esetében nem mindig lehetséges vagy szükséges.

41 Ezzel összefüggésben kérdéses, hogy Balogh egyébként meggyőző érvekkel alátámasztott szempontjai csakis kizárólag a költői önértelmezésként olvasható szövegek vizsgálatakor bizonyulnak hatékonynak, vagy más Ady-versek esetében is. Sajnálatos ugyanis, hogy Ady más tematikájú költeményei kapcsán nem próbálkozik meg Balogh a kidolgozott elemzői alapelvek alkalmazásával (bár ez a kötet „bevezető és illusztrálási szándékkal" íródott jellege miatt nem igazán róható fel hibaként). Bármennyire hasonló is a felépítés és az értelmezői módszer, az Arany-versek elemzését tartalmazó Az ihlet perce című kötet egységesebb és letisztultabb értelmezői produktumnak tűnik, mint a Mag hó alatt. Arany költészetének feldolgozását - a verselemzési metódus reprezentálásán túlmenően - speciálisabb indokokkal is magyarázza Balogh László. Meglátása szerint ugyanis „a lírikus Arannyal mostohán bánt a kortársi kritika éppúgy, mint az irodalomtörténet. Epikusnak - s mindenekelőtt a Toldi alkotójának - tartották, s emellett legfeljebb a kiváló balladák költőjét ünnepelték."

42 Ennek ellensúlyozásaképpen igyekszik ráirányítani a figyelmet Arany lírájának a fontosságára, amivel jelentősen „hozzájárult annak a fordulatnak a tudatosításához, ami Arany életművének értékelésében bekövetkezett. A Németh G. Béla nevéhez kötődő fordulat lényege, hogy az addigi epikus költőt középpontba állító Arany-képet a lírikus Arany megmutatásával korrigálta."

4

' A verselemzések meglepően azonos módon épülnek fel a kötet egészében. Az értelmezés minden esetben az adott költemény megszületésével kapcsolatos életrajzi és kortörténeti kontextust vázolja fel, melyet számos Aranytól vagy más alkotótárstól (pl. Petőfi, Gyulai) idézett önvallomással vagy levélrészlettel tesz érdekesebbé és színesebbé a szerző. Ezt követően kerül sor az egyes szövegek részletesebb elemzésére, amelyekben az Ady-monográfiában már kimunkált kérdésirányok és módszerek köszönnek vissza. Az Arany-versek jelentéseinek vizsgálatában talán a korábbiaknál is meghatározóbb szerepe lett a hagyománytörténeti vizsgálódásnak, hiszen a költő Arany jelentőségét azzal igyekszik Balogh hangsúlyozni, hogy felhívja lírájának a későbbi költészeti törekvésekhez való kapcsolódását (pl. a Babits és a Kosztolányi műveire való hatását). Egyes versek elemzésekor pedig - reflektálatlanul bár, de - kifejezetten befogadáselméleti szempontokat alkalmaz. Az Ősszel című költeményt vizsgálva például számba veszi, hogy a vers költőként azonosítható alanya miért érzi feleslegesnek és reménytelennek az alkotás folyamatát, amit követően az elemzés rávilágít arra az önellentmondásra, hogy épp a költészet értelmetlenségének kimondásával teremti meg a lírai én magát a műalkotást. Vagyis - bár ezt Balogh már konkrétan nem mondja ki - a befogadás „fázisában" válik teljessé a mű jelentése, melyben paradox módon a szöveg saját állításait cáfolja meg. A kötet azonban mintegy saját célkitűzéseit is meghaladva nem csupán versértelmezések „egyszerű" gyűjteménye. Már Erdődy Judit kritikája rámutatott arra, hogy Az ihlet percében olvasható elemzések a kötet egészében megrajzolják a lírikus Arany alkotói portréját is, eleget téve ezáltal egy újraértelmező monográfia követelményeinek.

44 A versek kronologikus rendű tárgyalása során ugyanis pontosan rögzíti Balogh László, hogy miképpen változtak meg az idők során 41 Grezsa Ferenc: Három kötet műelemzés. ItK, 1978/1, 118. 42 Balogh: Az ihlet perce, l.m., 3. 43 Lakmr..Jelképek..., l.m., 7. 44 Erdődy Judit: Balogh László: Az ihlet perce. Hungarológiai Értesítő, 1982/1-2, 21. 449