A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)

Irodalomtörténet - Lakner Lajos: A Csokonai Kör és Debrecen társadalma

Aranynak a költészetről vallott nézetei. Az 1850-es évek ars poetieai így azt az alkotói válságot viszik színre, mely a kiábrándult, a költészet erejét és értelmét megkérdőjelező költő csalódottságát fogalmazza meg. Mindez Balogh értelmezésében szorosan kapcsolódik Arany alkotói szerepkereséséhez, amelynek során az olvasóközönség által rárótt epikus költő státuszát önmagától idegennek érezve próbál új utakat találni az önkifejezéshez. Arany kései költészetét elemezve a szerző úgy látja, hogy ez a kettősség újabb fordulatot vett az 1870-es években. Eszerint a költő létösszegzö számvetéseiben úgy jeleníti meg saját múltját, mint amelyben a közösség által rákényszerített és végül is felvállalt szerep okozta életének elhibázott, utat tévesztett jellegét. Vagyis ezáltal Balogh Arany költészetét egy olyan állandó párbeszédként értelmezi, mely a mások által elvárt és a sajátként vágyott, de meg nem valósult alkotói-emberi magatartásformák közti belső, személyes vitát jeleníti meg a versekben. Az ihlet perce így e szempontrendszernek köszönhetően a konkrét verselemzések értékei mellett Arany lírájának újraolvasására is újszerű, invenciózus javaslattal volt képes szolgálni. EGY ÉLETMŰ UTÓÉLETE „A mű kiteljesítésével (...) az író vállalkozása, tevékenysége befejeződött. Utolsó aktív ténykedése: elbocsájtani, önállósulni engedni alkotását. Tisztában van azzal, hogy a mű majd új viszonyt talál: 'idegen zsoldba' szegődik, s új 'gazdáját', az olvasót, a befogadót szolgálja.'"

15 Balogh Lászlónak ez a gondolata nemcsak a műalkotások világára, hanem furcsa módon saját, 1997-ben immár véglegesen lezáruló életmüvére is igaz. Lezáruló életmű ez abban az értelemben, hogy nem születik már több elemzés, nem lesz több rádiós előadás és nem látnak többé napvilágot a létezéssel számot vető költemények. Lezárult az életmű, hisz az alkotó, a Szerző végérvényesen útjára bocsátotta müveit. Azonban mint ahogyan azt az előzőekben áttekintett kötetekben többször is olvashatjuk - addig soha nem zárai le véglegesen egyetlen alkotói pálya sem, amíg lesz olyan olvasó, aki veszi a fáradságot, és felfedezi magának a másik által teremtett gondolati világ különlegességeit. Lehet, hogy alkati adottságainak köszönhetően Balogh László a sokrétű munkálkodás és a szerteágazó kulturális-irodalmi ténykedés közben nem válhatott nagy hatású, iskolateremtő tudóssá, azonban következetes igényességgel és korszerűségre törekvő igyekezettel építkező életmüve remélhetően még sokáig meg fogja találni a maga „új gazdáit", hozzájárulva ezáltal mindenkori irodalomértésiink és - értékelésünk folyamatos megújulásához. 45 Balogh: Irodalom ás kommunikáció /., Lm., 36. 450