A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)

Irodalomtörténet - Lakner Lajos: A Csokonai Kör és Debrecen társadalma

jelentősége nemcsak abban állt, hogy a különféle szépirodalmi szövegek értő befogadásáért, a kortárs irodalom népszerűsítéséért tettek fontos előrelépéseket, hanem abban is, hogy olyan alkotói közösségek és normarendszerek (pl. népi ideológia, határon túli magyar irodalom) elfogadtatásáért próbáltak munkálkodni, amelyek az adott korban a tudatos elhallgatás és a szándékos félremagyarázás áldozatai voltak. A Balogh Lászlóról körvonalazódó portré megrajzolásakor mindenképpen említést kell még tenni a szerző kevésbé ismert és méltányolt szépírói munkásságáról is. Bár életében - és mind a mai napig is - csupán egyetlen verseskötete jelent meg 1977-ben A kilencedik vízesés címmel, azonban, amint az a Balogh-bibliográfiában is látható, számos kéziratban lévő vers, novella, regény várat még a szélesebb olvasóközönséggel való találkozásra.

I4 Alkotásai talán még többet árulhatnak el a szerző személyiségéről és irodalmi ízléséről, nézeteiről, mint tanulmányai, kritikái. Bárdosi Németh János állapítja meg ezzel kapcsolatban, hogy Balogh lírájában egy „rokonszenves, kulturált, a kor, az évek szorításában élő, a lét problémáival, konfliktusaival bátran szembenéző költő önarcképét ismerhetjük mcg."

l5

/í kilencedik vízesés című válogatáskötetben olvasható versek vissza-visszatérő motívumainak (pl. halállal való szembenézés, a lét értelmének és lehetséges értékeinek kutatása) és a kötetet meghatározó egyenletes színvonalnak köszönhetően Balogh László költészete többet jelent egy kutató egyszerű szépirodalmi próbálkozásainál. A kötet érdekessége, hogy az időmértékes strófákat tartalmazó és a prózavershez közelítő lírai beszédmód sikerültebb alkotásokat hoz létre az ütemhangsúlyos-rímes alkotásokhoz képest. Balogh költeményei közül mindenképpen kiemelkednek azok, amelyek egy-egy költőelőd vagy történelmi személyiség alakját megidézve fogalmazzák meg egy XX. századi alkotó létértelmezésének alapkérdéseit (pl. Marcus Aurelius, Balassi Bálint az Oceanum partján stb.J. Külön érdeme még a kötetnek, hogy számos korábbi alkotó költészetének motívumait, versnyelvi sajátosságait is előhívják a versek, egyértelműen kijelölve, hogy szerzőjük milyen irodalmi hagyományhoz kötődve alakította ki saját lírai megszólalását (pl. Siratóének Juhász Gyuláért, József Attila stb.) A harmincöt év költői munkáját összegző válogatás alapján kijelenthető, hogy Balogh „költészete egy népi értelmiségi kulturált, őszinte, emberségünk legnemesebbjét felkavaró én-líra, melynek minden sora a másik embert hívja."

Ift Balogh László sokszínűségre törekvő életmüve alapján tehát egy olyan - a szó legtágabb értelmében - alkotó személyiség arcképe körvonalazódhat előttünk, aki soha nem kizárólagos igazságokban gondolkozott, hanem szilárd értékrendet képviselő, de minél több módszert, szempontot érvényesíteni igyekvő szándékkal kutatta és népszerűsítette a magyar irodalom értékeit. Ahhoz azonban, hogy még pontosabb képet kapjunk e munka kettős jellegéről, a továbbiakban részletesebben érdemes szemügyre venni Balogh azon monográfiáit, melyek többéves értelmezői és kutatói tevékenységének összegzéseként láttak napvilágot. 14 Balogh László munkássága (Bibliográfia), Lm., 29. 15 Bárdosi Németh János: Balogh László: Kilencedik vízesés. Jelenkor, 1977/6, 570-57

1. 16 Varga Imre: Balogh László: Kilencedik vízesés. Szocialista Művészetért, 1977/6, 6. 442