A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)

Irodalomtörténet - Lakner Lajos: A Csokonai Kör és Debrecen társadalma

alakult a kör. Bár az is igaz, hogy épp a kör ekkori főtitkára, Csobán Endre révén újra komoly kihívásként jelentkezett a társadalmi hivatás gondolata. Csobán ugyanis politikai töltettel rendelkező társadalmi kérdéseket hozott a kör tagjai és a közönség elébe. Pap Károly még arra is hajlandó volt, hogy a falukérdésről értekezzen, de aztán 1942-ben - ahogy erről Oláh Gábor naplójában részletesen beszámolt -, amikor már komolyan veszélyeztetve érezte a kör irodalmi társaságként való létét, Kölcsey polgármesterhez fordult, hogy akadályozza meg a kör elforradalmasítását. Pap számíthatott a konzervatív politikai beállítottságú polgármester beavatkozására, hisz Kölcsey Sándor rossz szemmel nézte a jobboldali radikalizálódást. S Csobán tevékenysége joggal keltette fel benne ennek veszélyét.** Önmegnevezésük is hatókörük fokozatos szűköléséről árulkodik: 1894-ben a „társadalom minden tisztességes eleme" előtt nyitva álló társadalmi körről beszéltek,*

9 1901-ben már csak „erkölcsi testületként" tekintettek önmagukra,

9

" 1911-ben pedig már „kis szekta"-ként emlegették a társaságot,'" az 1920-as évektől aztán egyre inkább az ideális nemzeti érdekek képviselőként tüntették fel magukat. Végül az 1930-as években Csobán révén újra kísérletet tettek régi önmaguk megtalálására. Csobán nem akarta politikai szervezetté alakítani a kört, ahogyan ezt Pap Károly hitte, ebbéli ambícióit máshol élte ki. Nem akart mást, mint megnyerni a középosztály társadalmi kérdések iránt érdeklődő tagjait és visszahozni a decentralizáció programját. Csobán révén begyűrűzött a körbe a középosztályról szóló vita, amelyből főleg a népi rétegekhez való viszony volt különösen hangsúlyos. A kör már a cívisek képviseletének feladása után a középosztályra szeretett volna támaszkodni. De miért támogatták volna e széles réteg képviselői, ha azt látták, hogy a kör esélyt sem ad érdekeik megjelenítésére. Miért támogatták volna a tanítók, akik bár a középosztályhoz tartoztak, de ehhez megfelelő életmódra nem volt lehetőségük? Miért támogatták volna az ügyvédek, akik az államigazgatási szférában megtalálhatták számításukat? Miért támogatták volna az újságírók, akik foglalkozásuknál réven sokkal inkább alakíthatták a város közvéleményét, mintha a kör tagjai lettek volna? Miért támogatták volna a középosztály zsidó tagjai, ha azt látták, hogy ugyan mind szellemileg, mind pedig anyagilag támogatják a kört (pl. Löfkovits Artúr), ennek ellenére - ahogy az első világháború után teljesen világossá vált - integrálódásuk csak látszat? Löfkovits Artúr, aki haláláig a kör választmányának tagja volt, saját életén keresztül tapasztalhatta meg valós társadalmi helyzetét. Bár az ö gyűjteményével emelkedett ki a debreceni Városi Múzeum a vidéki múzeumok sorából, s fő támogatója volt a körnek, a Déri Múzeum megnyitása után mégis mcllőzötté vált.''

2 1937-ben anyagi támogatásért már gróf Tisza Lajoshoz fordultak, származásából adódó kötelezettségére és hazafias érzéseire hivatkoztak.'" A középosztály rétegei számára tehát nem volt semmi vonzó a kör programjában. Mit kezdhettek volna a kör azon meggyőződésével, hogy az igazi nemzeti értékek valahol a társadalmi érdekek fölött léteznek. A kör társadalmi szerepe feladásával nemcsak a helyi középosztályról mondott le, hanem a város társadalma minden „tisztességes eleméről", s a helyi társadalom helyett egyre inkább az országos társaságok által képviselt ideológiára alapozta létét és identitását. Érdekes megfigyelni, hogy minél inkább elmagányosodtak, minél inkább világossá válhatott számukra is a társadalmi háttér hiánya, annál inkább az eszményi nemzet képviselőinek látták és láttatták magukat. Úgy tartották, hogy különleges hely illeti meg őket, hisz közvetlenül képviselik 88 Oláh:/, m. 613-615., 624-625. 89 A debreceni Csokonai Kör 1894. évi jelentése. Debrecen, 1895. I. 90 A debreceni Csokonai Kör 1901. évi jelentése. Debrecen, 1902. I. 91 A debreceni Csokonai Kör 1911. évi jelentése. Debrecen, 1912. 1. 92 Lakner Lajos: Hagyomány, közösség, mecenatúra. In: Sz. Máthc Márta és Magyari Márta szerk. A debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003. Debrecen, 2003. 348-350. 93 A Csokonai Kör elnöksége kérelme gróf Tisza Lajoshoz, 1937. szeptember 5. Kézirat, DIM. 430