A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)

Irodalomtörténet - Lakner Lajos: A Csokonai Kör és Debrecen társadalma

lyan bántotta őket: „az egyházi férfiakat, tanárokat, a régi törzspolgárság tagjait tüntető nagy számban szerettük volna a felolvasó teremben látni".

s Láthatjuk tehát, hogy ugyan a középosztály már önálló társadalmi bázisként jelent meg, de a cívisek még mindig nélkülözhetetlenek voltak a számukra. 1908-ban Szávay Gyula főtitkár minden eddiginél világosabban mondta ki, hogy a Csokonai Kör azokat az értékeket képviseli, melyek a cívis polgárság számára is fontosak, sőt egyenesen e réteg képviselőjének tartotta a kört: kiegyenlítő józanságukat a debreceni polgár mentalitásával hozta összefüggésbe, aki „úgy veszi a dolgot, ahogy van, s a helybeli akusztikához igazítja'".

0 Mindezek után talán nem túlzás azt állítani, hogy a Csokonai Kör tevékenysége részben a cívis réteg modernizálásra tett kísérletként is értelmezhető. Megalakulásakor nem kisebb célt tűzött maga elé a kör, minthogy újra „a magyar nemzet erős várává tegye" Debrecent.

10 Mindenek előtt ezt a törekvésüket fejezte ki a sokat emlegetett decentralizáció: legalább a kulturális életben újra megkerülhetetlenné tenni Debrecent. A Csokonai Kör kezdetben a főváros kultúrájának nem alárendelt kulturális központot szeretett volna teremteni Debrecenből, hasonlóan a transzilvanizmus eszméje erdélyi híveihez. E célkitűzésnek azonban csak akkor lehetett realitása, ha a kör tagjainak „intellektuális súlyfa]" mögött társadalmi értelemben komolyan vehető réteg, a cívis polgárság áll, vagyis ha a Csokonai Kör „a debreceni gondolkodás és érzés hü kifejezője" lesz." Mindezzel párhuzamosan ugyanakkor a kör tagjai tisztában voltak azzal is, hogy ők a modernizáció motorjai. Már az 1890-1892-es jelentésükben „a magyar intelligencia" kulturálisnál többet jelentő feladatáról írtak.

12 1903-ban pedig, a kultúrpalota építésének szorgalmazásakor mindennél világosabban mondták ki, miben látják szerepüket: „Itt a mi kötelességünk az agitáció. Eddig is igyekeztünk ez irányba társadalmi úton bizonyos közvéleményt teremteni, azaz meggyőzni az illetékes faktorokat és a társadalom különböző köreit afelől, hogy ennek a kulturális intézménynek létesítése elodázhatatlan szükségességét"." Eszerint tehát a kör tudatosan, hivatásszerűen képviseli azokat az eszméket, melyeket a cívis polgárság a történelmében és a létében hordoz. A decentralizációt azonban a 20-as évektől egyre inkább a főváros idegenségével szemben értelmezték. Debrecen népe akkor már „változatlanul őrzi ősi sajátosságait"

1

'

1 (pedig már a századelőn sürgették a pusztulásnak indult népi világ tárgyi és szellemi emlékeinek a gyűjtését). A 40-es évekre aztán Debrecen az a „tősgyökeres" hely lett, „ahol a legegészségesebb táplálékot lehet találni a magyar vér számára".

15 A decentralizáció egyre kevésbé jelentette önálló szellemi arculat elnyerését, helyette annak bizonygatását, hogy a faji erő „alkotó erejének súlypontja nem a fővárosban, hanem a vidéken""' található. A modernizáció ekkor már nem a valós, történelmi érdemekre épült, hanem a magyar faj köré épített jobboldali ideológiára. 8 A debreceni Csokonai-kör. Dcbrcczcn, 1903. április 27. 8. (kiemelés tőlem- L. L.) 9 A debreceni Csokonai Kör 1908. évi jelentése. Szávay Gyula beszámolója. Debrecen, 1909. 4. 10 A debreceni Csokonai Kör 1894. évi jelentése. Debrecen, 1895. 1. 11 A debreceni Csokonai Kör közgyűlése. Dcbrcczcn, 1898. április 25. 3-4. 12 A debreceni Csokonai Kör 1890-1892. évi jelentése. Debrecen, 1893. 1. 13 A debreceni Csokonai Kör 1903. évi jelentése. Debrecen, 1904. 8. 14 Csobán Endre: Dr. Kardos Albert, az író. In: Kardos Albert emlékkönyv. Debrecen, 1927. 15 Csobán Endre: Könyvnapi megnyitó 1943. Kézirat, DIM. 16 Csobán Endre: A vidéki irodalmi társaságok. Csokonai Kör Nyíregyházán, 1932. november 12. Kézirat, DIM. 418