A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)

Irodalomtörténet - Lakner Lajos: A Csokonai Kör és Debrecen társadalma

lényegét. Olyan nyilvános teret képzeltek el tehát, melynek komoly szerepe van az itt lakók identitása kialakításában. A debreceni identitás két fő pillére pedig a nemzet sajátosságok őrzése és a nemzeti kultúra védelme. Az Emlékkert Társulat tagjai tervei szerint a magyarság jeles alakjainak szobrai díszítették volna a teret. E nemzeti panteonba álmodták meg Csokonai szobrát. Nem véletlen, hogy itt állították fel a Haldokló oroszlán című alkotást is, amely az 1849-es debreceni csata hőseire és áttételesen Debrecen szabadságharcban viselt szerepére emlékeztetett. Nem véletlen talán az sem, hogy 1902-ben a város és a nemzeti szabadság szoros összetartozását mindennél egyértelműbben kifejező alkotást, a Tóth András által készített Szabadságszobrot állították a helyére. Mindezekből arra következtethetünk, hogy a középosztály tagjai sorából verbuválódott Emlékkert Társulat és utódja a Csokonai Kör világosan látták, hogy a társadalmi nyilvánosság alakítása nélkül törekvéseik eredménytelenek maradnak, vagyis az általuk kitűzött cél, a város nagyvárossá tétele, modernizációja mindenekelőtt a nyilvánosság segítségével valósítható meg. Hogy mennyire jól látták a nyilvánosság szerepét és jelentőségét, két Csokonai-szobor hatásának összevetésével szemléltethetjük. Ferenczy István Református Kollégiumban elhelyezett és Izsó Miklós 1871-ben, az Emlékkertben felállított szobráról van szó. Hatásuk összemérhetetlen. Az ún. népi Csokonai-kultusz tárgyi emlékein szinte kivétel nélkül Izsó szobra köszön vissza ránk. Míg Ferenczy alkotása legföljebb egy szűk értelmiségi réteg Csokonai-recepcióját befolyásolta, addig Izsóé széles társadalmi rétegekét. E tapasztalatnak jelentős szerepe volt a Csokonai Kör életében is. Erre utalhat az az igényük, hogy a debreceni sajtó minden fontosabb tervükről és rendezvényükről adjon hírt, minden fontosabb levelüket közölje. A késői kutatónak úgy tűnik föl, mintha a kör élete teljesen a nyilvánosság előtt zajlott volna, a 20-as évekig szinte a kör minden megmozdulásáról írtak az újságok, s kritikai megjegyzéseik mögött is érződik, hogy fő céljaikat a magukénak és a városénak érezték. Ennek következtében könnyen tűnhetett úgy a korabeli olvasónak, hogy a kör döntéseibe eleve belekalkulálták az ő véleményét is, mintha a debreceni polgárok valóban részt vettek volna ezek meghozatalában. Úgy érezhették a debreceniek, mintha a Csokonai kör őket képviselné, helyettük szólna és cselekedne, minden esetre a kör így tekintett önmagára. Az Emlékkert Társulat meggyőződését és tapasztalatát, hogy a nyilvános, közösségi tereknek jelentős szerepük van a múlt bemutatásában, a jelen formálásában és a közösségi identitás kialakításában, a Csokonai Kör is magáénak tudhatta. Már e felismerés jegyében helyezett el a Társulat 1860-ban emléktáblát Csokonai lak- és halálozási helyén. S ugyancsak ennek jegyében tartotta fontosnak a Csokonai Kör, hogy az elődjéhez hasonlóan emléktáblákkal jelöljék meg a város múltjáról beszélő házakat és helyeket, amelyek olyan történeteket idéznek föl, amelyekben önmagukra ismerhettek a debreceniek. Talán épp a nyilvánosság és a közterek jelentőségének a felismerése tükröződik abban, hogy az 1885-ben életre hívott Felolvasó Kör, mely mindenekelőtt közhasznú ismeretek átadásában látta feladatát, 1890-ben Csokonai Kör néven újjáalakult. A körnek továbbra is célja maradt a műveltség terjesztése, de ennél többre vágytak: ténylegesen alakítani szerették volna a város kulturális életét. A Csokonai Körnek, amikor az elődjénél komolyabb szerepre törekedett, formálni akarta Debrecen jelenét és jövőjét, (kezdetben) mindenekelőtt a cívis polgárság támogatására volt szüksége. Az éves jelentések vissza-visszatérő panasza, hogy a „cívis réteg alig látogatja" a kör rendezvényeit.'

1 1895-ben keserűen állapították meg, hogy „a tulajdonképpeni debreceni polgárosztályról még mindig nem lehet elmondani, hogy lelkesedni tudna mindazon eszmékért, amelyekért való munkás küzdelmet a Csokonai Kör mint legelsőt írta zászlajára".

7 Tíz évvel később ugyan már a középosztály tagjaira is panaszkodtak, de a cívisek érdektelensége továbbra is komo6 Asztalos Dezső: Ötven év a Csokonai Kör történetéből. Kézirat, Debreceni Irodalmi Múzeum (a továbbiakban DIM). 7 A debreceni Csakuna Kör 1894. évi jelentése. Debrecen, 1895. 5. 417