A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)

Irodalomtörténet - Orosz György: Apokrifek, vallásos népénekek az óorosz időkből

„És látja vala a szent a tüzes folyót, és annak a folyónak a látványa akárcsak a hömpölygő véré, és az egész földet elnyelte, és annak a hullámnak a közepén rengeteg bűnös vala.'"" Az apokrif hagyományból a vallásos népénekekbe is behatoltak a túlvilágról és a pokol tüzéről alkotott elképzelések. Az utolsó ítéletről (O strašnom sude) című következő népénekben nemcsak a pokoli tűz borzalma idéződik fel, hanem felsejlik a föld alapját alkotó őstűznek és a tüzes folyónak a képe is, amelyek a világvége bekövetkeztekor világégés formájában elpusztítják a kozmoszt: Készíttetett néktek örök gyötrelem, Soha ki nem alvó tűzláng, Kifürkészhetetlen mélységek. Mennydörgős ménkű csap le az égből, Nagy szélvész támad, villámok cikáznak. Sok bűnös hanyatlik le a nedves földre. Két részre szakad a nedves földanya, Négyfelé hasad a nedves földanya; Folyik már a bűn szolgáinak a tüzes folyó Napkelet felől napnyugat iránt, A lángok a földtől az égig érnek.

42 Nincs olyan zsinati döntés, amely az apokrifeket kifejezetten elvetné, annak ellenére, hogy a IV. századtól kezdődően az egyházatyák egyértelműen elutasító magatartást tanúsítottak velük szemben. A Decretum Gelasianum de libris recipiendis et non recipiendis (VI. sz.) ugyan elítéli az apokrif iratokat, de ez nem tanítóhivatali döntés, mivel a szóban forgó irat maga is ismeretlen eredetű, apokrif" A Decretum Gelasianumon kívül az egyházatyáknál számos apokrif-katalógust találunk. Az apokrif-katalógusok a védekező magatartás jelei. Az ókorban a hívek nagyobb részének nem volt irodalmi műveltsége, nem voltak kritikai szempontjai, ennek következtében nem tudtak megfelelő ítéletet alkotni az ilyen írásokról.''

4 A bibliai tárgyú apokrif elbeszélésekről a továbbiakban is koronként eltérően ítéltek, és tulajdonképpen sohasem fogalmaztak meg olyan szabályt, amelyet biztosan lehetett volna alkalmazni az „igaz" és „hamis'" könyvek elkülönítésére. A tiltott könyvekről időről időre újabb kimutatást készítettek, ezért az indexek tartalma folyamatosan változott. Egy XIV. századi kéziratban maradt fenn az a már délszláv talajon a XI. században keletkezett index, amellyel a keresztény oroszok megismerkedhettek.

95 Ezt az indexet a későbbi századokban (XV-XVI1. sz.) további hosszú listákkal bővítették, de következetességet egyik jegyzékben sem fedezhetünk fel, mert az „igaz" könyvek sorában számos apokrif történet is található.

9

" 91 «И виде святая реку огненую, и видеше реки тоя яко кровь тскущи, и пояда всю землю, и посреде волны тоя множство грешникъ.» (Pypin 1862: 121.) 92 «Изготовлена вамъ мука вечная. / Огонь-пламя неугасимое, / Вамъ пропасти неисповедимыя. / Подымутся съ неба волмснекш громъ (молшя и громъ) / Волмснекш пстры громъ трикающш (молшя, ветры). / Приразитъ народу много грешнаго ко сырой земле, / Росшибстъ мать сыру землю на две полосы. / Роступится мать сыра земля на четыре четверти; / Протсчстъ грешнымъ рабамъ река огненна / Отъ востоку солнца до запада, / Пламя пышеть отъ земли и до небеси...» (Varencov I860: 167. № 48. Az ének teljes szövegét Id.: i. m. 162-168.) 93 Hennecke 1959: I. 21-24.; Vanyó 1988/a: 178. 94 Vanyó 1988/a: 179. 95 Gudzij 1945:37. 96 Kúskov 1982: 35. A tiltott könyveknek egy ilyen jegyzéket (XVII. századi kézirat) közli Ščapov 1859: 449 i sled. Hivatkozik rá Buslaev 1861: I. 484-486. 405