A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)

Irodalomtörténet - Orosz György: Apokrifek, vallásos népénekek az óorosz időkből

A keleti szlávok vallásos népénekeiben letűnt kultúrák, régmúlt századok hit- és hiedelemvilágának nyomait őrizte meg a népi emlékezet. Az apokrif irodalom az általa közvetített szinkretikus nézetek révén jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a Kijevi Ruszban a kereszténység felvételét követő évszázadokban egy új vallási rendszer jött létre, amelyet helyesebb nem az úgynevezett „kettős hit" szóval, hanem a vallási szinkretizmus kifejezéssel jelölni. Az újkeresztény oroszok tudatában az egymásra rétegződött pogány kori mitológiai nézetek és az új vallás tanai, illetve tévtanai nem izoláltan, egymás mellett éltek, hanem szoros kölcsönhatásban: szervesen összekapcsolódtak. Aničkov igen közel került ezen specifikus vallási rendszer (az ö szóhasználatában: „kettős hit") lényegének meghatározásához: „Ez már nem egyszerűen a múltba való visszatérés, hanem valami teljesen új dolog, a régi valamiféle összehangolása az újjal, a régi hiedelmek valamiféle átvitele új formákba, azaz bizonyos értelemben - vallásalkotás. "''

7 A pogány-keresztény vallási szinkretizmus nem jelentette a történelem kerekének a visszafordulását. A belső, lelki kereszténnyé válás göröngyös útjának ez egy szükségszerű, átmeneti állomása volt. A haladás iránya az orosz nép számára kijelöltetett. Bár a múlt örökségét még sokáig hordozni kellett, a keresztény vallás által az orosz emberek újjászülettek, reményteli bizodalom hatotta át őket a boldogabb jelen és egy szebb jövő iránt. Ezt az életérzést fejezi ki {Cirill Turovszkij (t 1182), az „orosz Aranyszájú" a Beszéd Tamás hetére (Slovo v novuju nedelju po Pasce) című prédikációjában. Ebben párhuzamot von a tavaszi pompájában megújuló természet és Krisztus feltámadása között. Az О szeretetáldozata, az önként vállalt kereszthalál révén az emberi nem megkapta az újjászületés lehetőségét: Áfákon most új ágak sarjadnak, illatos virágok nyiladoznak, a kertek édes illatot árasztanak, s a szántóvetők reménykedve dolgoznak, s a termést adó Krisztushoz fohászkodnak. Régebben olyanok voltunk, mint a gyümölcsöt nem termő tölgyek, most, miután Krisztus hite megfogant, hitetlenségünkben már József fájának gyökerébe kapaszkodunk, mert akiken az erény virágai virítanak, azok a mennyei újjászületést Krisztustól várják, mint ahogyan az egyház buzgó szolgái is Krisztustól remélik jutalmukat. Az Ige szántóvetői a lélek borjait a hit jármába terelik, és a kereszt ekéjével a hit barázdáját szántják, a bűnbánat barázdáit hasítják, hogy abba elhintsék a hit magját. S így, örvendezve bizakodnak az eljövendő jóban. A régi törvény már elmúlt, s immár megújult minden, hála Krisztus feltámadásának. Most már áradnak az apostolok folyói, s a pogány halak ivadékai megtelítik az egyház hálóját, amelyet az Isten földre szállásának okát megértő halászok vetettek ki... '"'

s BIBLIOGRÁFIA ANIČKOV, J H. V. 1913 íz prošlogo kálik pcrcchožicli. In: Živaja istorija. 185-200. I

У1

4 Jazyčcstvo i Drcvnjaja Rus'. Sankt-Pctcrbiirg ASTACHOVA,A. M 1938 Byliny Scvcra. I. Mczciť i Pečora. Moskva/Leningrad ASTACHOVA, A. M. (RED.) 1961 Byliny Pcčory i Zimncgo berega. Moskva/Leningrad BESSONOV, Р. Л 1861-64 Kalcki pcrcchožic. Sbornik štichov i isslcdovanic. [-11. Moskva 97 Aničkov 1914:302. 98 Turovszkij 1981: 92-93. Fordította: Iglói Endre. A prédikáció óorosz szövegét Id. in: Cudzij 1952: 53-54. 406