A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)
Agrártörténet - Surányi Béla: Nagybirtokok, birtokosok, gazdálkodók Hajdú-Bihar megyében a XVIII. századtól 1945-ig
Biharkeresztes és környékén 2Í ' 7 inkább a növénytermesztés volt előtérben. E járásban a vöröshere/lóhere/ és a lucerna vetésterülete számottevő volt. A kender is szerepet kapott. A káposzta szántóföldi művelése szintén jelentős arányokat öltött. A szarvasmahatartás színvonalát a döntő arányt képviselő pirostarka jellegű állomány szabta meg. Ez magyarázza a szántóföldi pillangósok elterjedtségét a vetésszerkezetben. Berekböszörményben és környékén az angol félvér lótenyésztés emelhető ki. A sertéstenyésztésben a szőke mangalica uralta a mezőnyt, a juhoknál a fésűs merinófajta tartása élvezett elsőbbséget. Az egykori Bihar vármegye derecskéi járásához tartozott 2 ™: Derecske, Esztár, Hajdúbagos, Konyár, Pocsaj, Sáránd, Tépe. A gazdálkodás jellege inkább növénytermesztőnek mondható. Búza, rozs és kukorica vetésterülete uralta a tájat. Derecske kitűnt zöldségkultúrájával. Az 1930as években a szarvasmarha-állomány 2/3-a pirostarka jellegű volt. Az uradalmakban gyakori volt a nóniusz és a hidegvérű lovak tartása. A sertéstenyésztésben a mangalica volt a legelterjedtebb fajta, de a nagyobb gazdaságokban szórványosan yorkshire fajta is előfordult. A juhállomány zömét a fésűs merinó fajta alkotta, főleg a kisbirtokokon. Biharnagybajom környéke -Sárréti járás -- szintén a búza-, kukoricatermesztésnek nyújtott teret. Jelentős volt még a cukorrépa művelése is. Az állattartással arányos méretű volt a takarmánytermesztés. A lótartásban az angol félvér jellegű fajták domináltak, de az uradalmakban nem ment ritkaság számba a hidegvérű lovak tartása sem. Hússertés csak elvétve fordult elő. 1920 előtt a székelyhídi járáshoz tartozott 2 '''' Álmosd, Bagamér, Hosszúpályi, Kókad, Monortorpályi, Nagyiéta, Újléta, és /Léta/Vértes. A térség agráriuma lényegesen nem tért el a megyei összképtől. Kiemelkedett a bagaméri tormatemiesztes. A juhállomány inkább „rackás" jellegűnek mondható és az állomány zömét a kisgazdák birtokolták. Hajdú vármegye mezőgazdasági termelésben 27 " a föterményt az őszi búza, az őszi rozs, a tavaszi árpa, a zab, a kukorica és a burgonya jelentette. A csalamádé, a vöröshere, a bíborhere, a lucerna, a baltacím, a muhar tartozott a termesztett takarmányfélék közé. Egyéb növénykultúrák művelése is terjedt: olajlen, ricinus, répamag, kerti növények szántóföldi termesztése. Az állattenyésztés színvonalának emelkedését jelzi a szarvasmarha-tartásban a törzskönyvezés megindulása. De a többi ágazatban is történt előre lépés a minőségjavítására. A megye központi járásában 271 / Balmazújváros, Egyek, Hajdúdorog, Hajdúhadház, Hajdúsámson, Józsa, Mikepércs, Téglás, Tiszacsege, Vámospércs/ a mezőgazdálkodás jellegét illetően együtt élt a bel-és a külterjes forma. A püspökladányi körzet 272 /Földes, Hajdúszovát, Kába, Nádudvar, Püspökladány, Tetétlen/ területén főleg búzát, kukoricát, s kisebb mértékben cukorrépát termesztettek. A takarmánynövény termesztésben csak a kezdeti lépések történtek meg. Az állattenyésztés színvonala a megyére jellemző képet mutatott. Hajdúböszörmény Hajdúnánás és Hajdúszoboszló 27 ' határának közel 150 ezer kat.holdján - ebből a legelő nagysága 35 ezer kat.hold - főleg búzát és kukoricát vetettek. A juhállomány fajtajellege mindhárom határban hazai fésűs merinófajta volt. A baromfitartás kisebb szereppel bírt, kivételt képzett Hajdúnánás liba - és pulykatartása. Ez utóbbi településen az átlagosnál nagyobb mérvű volt a magyar szürke marha tartása. A sertéságazatban tartotta elsőbbségét a szőke mangalica fajta. 267 ua. 144. p. 268 ua. 146-147. p. 269 ua. 147-9. p 270ua.I50-15l.p. 271 ua. 152-153. p. 272 ua. 153-156. p. 273 ua. 154-5. p. 380
