A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)

Agrártörténet - Surányi Béla: Nagybirtokok, birtokosok, gazdálkodók Hajdú-Bihar megyében a XVIII. századtól 1945-ig

összes kat. hold ebből szántó legelő Scmscy András 7.130 2.152 3.885 Scmscy Jenő 4.348 2.176 1.622 Scmscy László 11.615 3.527 7.029 Scmscy Lajos 7.248 2.240 4.044 Scmscy Lívia 2.075 579 1.029 Scmscy Róza 2.582 1.397 839 Scmscy Sibillc 2.136 1.189 455 Összesen: 37.134 A birtok legnagyobb bérlői közé tartozott Berger Mór és Vilmos, Fürst Ödön, Lichtschein Dezső és Sámuel, továbbá Stark Istvánné

124

. Az első világháború után a Semsey László birtokában lévő birtok területe 30.182 kat.holdat tett ki. A rét és a legelő mint művelési ág több mint 50 %-kal részesedett, ami feltételezi a legeltetéses állattartás túlsúlyát, még a kisbérlők részéről is, hiszen a kisbérietek aránya elérte a 75 %-t. A bérlők zöme a település gazdálkodóiból került ki

125

. A Semsey-féle birtokon az 1930-as évek végén

12

'' több bérgazdaság működött: Bcreczki Gábor 142 kat. hold Kunkli Ferenc 153 kat. hold Lénárd Lőrinc 17.112 kat. hold Uö 2.976 kat. hold Balmazújvároson a Semsey-féle uradalomban kezdte meg szakmai pályafutását Izinger Pál, aki 1945 után évtizedekig a magyar mezőgazdaság felső irányításában fontos szerepe játszott. A két világháború között az uradalom jószágigazgatójaként Kisfaludy Árpád, számtartójaként pedig Kerekes Jenő ismeretes. Mindketten gazdasági akadémiát végzett okleveles gazdák voltak. E nagybirtokot is, a többihez hasonlóan, a földosztás során felparcellázták. Ahogyan a Semscycsalád kötődött Balmazújvároshoz, ugyanez mondható el a Rhédeyekről Zsáka esetén. Amint Dankó 1. megjegyzi

127

, idézvén Kováts Zoltánt, „...Földesurai mind a XVI-XVII. században, mind a XVIII.században a református Rhédeyek." Bár a birtoklást illetően nehézségek adódtak, végül is a XVIII. század második felében visszakerült a családhoz az uradalom.

I2K 1786-ban került sor - családi megegyezéssel - a birtok megosztására

12

''. 1808-ban Rhédey Ádám , Mihály és Lajos, majd 1836-ban Vay Miklós, Rhédey Ádám, János és Gábor között. A Vayak a XIX.század végén eladták részüket, amit -egyéb vevő híján - Almássy Imre vásárolt meg. Rhédey János birtoka /7.000 kat.hold/ és a Vay-örökösök földjei bérlőkhöz került, közülük is az erdélyi származású Vájna János tartozott a legjelentősebbek közé. Az általuk bérelt birtokrész nyolcvan évig volta család kezén. A gazdálkodásban az állattartásra helyezték a hangsúlyt. „Zsákán a jobbágyfelszabadítás azt eredményezte, hogy kialakult a községben egy, a polgári fejlődés útjára lépett gazdaréteg és egy nagy létszámú mezőgazdasági munkás-, cseléd-, napszámos-, alkalmi munkás réteg, a zsellérek örökösei. Mindez úgy ment végbe, hogy a nagybirtok integritása mit sem csorbult. Mindenesetre szigorúan elkülönült egymástól a nagybirtok és a parasztbirtok."

11

" A XIX. század közepén felépült kastély a település jelképévé vált. 1908-ban Almássy Imre vásárolta meg, 1926-ban pedig Vay Lászó tulajdonába került"

1

. Rhédey Gábor halála után a zsákai 124Gcímtár,1897.350.p. 125 Mff.

1925.126.p. 126ÜMC V.I937.283.,285-286.pp. 127 Dankó I.cn.43.p. 128ua.45.p. 129ua.47.p. 130ua.49.p. 131 ua.52.p. 362