A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)
Emlékezés a Bocskai-felkelés 400. évfordulójára - Kónya Péter: A Bocskai-felkelés és az evengélikus egyház a királyi Magyarországon
a fegyvertelen lakosságon. A gazdasági kizsákmányoláson és pusztításon kívül még egy másik ok is általános elégedetlenséget keltett a lakosság különböző rétegeiben. A Habsburg hatalom zsoldosaival együtt gyakran jártak a katolikus egyház képviselői, akik a katonák védelmében és a király egyetértésével sok helyen foglaltak el protestáns templomokat, űzték ki a papokat vagy törtek le fegyveres erővel minden ellenállást. Az evangélikus templomok erőszakos elfoglalása és a prédikátorok üldözése a 17. század elején annyira elterjedt, hogy több nemes és főúr tiltakozott ellene valamint más jogtalanságok, mint pl. az új adók szedése s az országgyűlés halasztása ellen - a királyi tanácsosoknál. Azok, akik ellenálltak Rudolf politikájának, elveszítették birtokaikat és nem egy közülük kénytelen volt elhagyni az országot. A többségükben protestáns rendek nagyon érzékenyen figyelték a király protestáns-ellenes politikáját és a rekatolizáció erősödését. így a vallási problémák, vagy a vallásszabadság megvédése már a 17. század első éveiben nagyon komoly politikai kérdéssé vált, mind a nemesek, mind a városok rendi kiváltságuk jelentős elemének tekintették. Nyilvánvaló volt, hogy ez a kérdés Magyarországon nagyon fontos szerepet fog játszani a következő korszak nagy társadalmi-politikai konfliktusaiban, természetesen a leendő első Habsburg-ellenes rendi felkelésben is. Ezért nem volt véletlen, hogy éppen a vallásszabadság megsértése lehetett az egyik fő oka, úgyszólván utolsó impulzusa a Bocskai-felkelés kitörésének. Ennek tekinthető az az esemény, amely 1604 első napjaiban Kassán történt. A király az ott tartózkodó felső-magyarországi főkapitánynak, Belgiojoso d'Este grófjának, Barbiano János Jakabnak megparancsolta, hogy foglalja el a Szent Erzsébet székesegyházat (amely akkor a kassai evangélikusoknak, akik azt a 16. század első felétől használták, fő temploma volt) és adja át az Egerből átköltözött egri káptalannak. Mivelhogy a városi tanács a parancsot elutasította, január 7-én a generális katonasággal és ágyúival elfoglalta a piacteret és követelte a tcmplomkulcsok átadását. A tanács néhány óra múlva kénytelen volt meghajolni az erőszak előtt. Másnap megérkezett a városba Forgách Ferenc püspök, aki a templomot újra felszentelte, és átadta a káptalannak. Az események a következő napokban tovább folytatódtak. A generális nem elégedett meg a sikerrel, és nemsokára a többi kassai evangélikus templomot is elfoglalta, lelkészeiket pedig kiutasította a városból. A tanács makacssága miatt a város húsz jobbágyfaluját is elkoboztatta. A kassaiak - a többi szabad királyi várossal együtt - követséget állították össze, és azonnal elküldték Prágába. Ez azonban hiába tartózkodott több hétig Rudolf városában, nem sikerült a királlyal találkoznia. A kassai események nagy felháborodást keltettek az egész országban. Az elégedetlen protestáns nemesek - közös ügyük védelmében egyre jobban közeledtek az evangélikus szabad királyi városokhoz. A rendek a vallásügyi sérelmek orvoslását a leendő 1604. évi országgyűléstől várták. A protestáns főurak, nemesek és polgárok képviselői egy feliratot készítettek, amelyben az ország politikai és vallási sérelmeit sorolták fel, és azt mind Rudolfnak, mind az őt az országgyűlésen helyettesítő Mátyás főhercegnek előterjesztették. A vallási háborgatások között elsősorban a protestáns templomok s egyházi javak elfoglalására, a lelkészek elűzettetésérc vagy pl. az evangélikus lakosok hitét sértő papok működésének elrendelésére stb. panaszkodtak. A király figyelmen kívül hagyta a feliratot, a főherceg pedig kitérő választ adott a rendeknek. A katolikus főpapok helyeselték a kassai székesegyház elfoglalását és más rekatolizáeiós erőszakoskodásokat. Az országgyűlés többségét kitevő protestáns rendek ekkor óvást emeltek vallásügyi kívánságaik megtagadása miatt, és kijelentették, hogy minden jogos eszközzel ellenállni fognak. Rudolf vallási kérdésekben még ekkor sem volt hajlandó semmilyen kompromisszumra, sőt önkényesen, az országgyűlés egyetértése és tudta nélkül hozzácsatolta a törvénycikkekhez az ismert XXII. cikket. Abban kijelentette, hogy Magyarországon csak a római katolikus vallást hajlandó elfogadott vallásnak tekinteni, s az országot meg akarja tisztítani s védeni az eretnekségtől. Ennek értelmében erősítette meg a római katolikus egyház érdekében a Szent István óta kiadott valamennyi törvényt. Az evangélikusság számára ez azt jelentette, hogy ismét érvénybe léphettek a 34
