A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)
Néprajz, kulturális antropológia - Szabó Anna Viola: Lukács Juliska ruhái
A birtoklás gesztusa ez valamiképpen, éppen úgy, mint ugyanezen, személyesen nem ismert emberek fényképeinek beszerzése, a családi albumban való elhelyezése. 1 '' Az új valóság kitermelte új médiumok között a legelső helyet foglalta el a fénykép, mégpedig azért, „mert a lehető legteljesebb mértékben megfelelt a változásnak. - Az új képmáskészítési eljárás recepciója a világ tényei és az annak megfeleltethető vizuális leképezés tényei között egy eredendő, szoros, lényegi, ontológiai kapcsolatot tételezett fel" 20 . Ami tehát a képen van, az maga a valóság: nincsen átmenet a kettő között, a fénykép transzparens, a festménnyel ellentétben, amely áttételesen tükrözi a valóságot - gondolták első használói. 21 A fénykép ily módon az új, a nagyvárosi ember adekvát médiuma: segíti a látásban. Az utcán való tartózkodás és ön-megmutatás kényszerét, a közönség előtt való folytonos jelenlétet válthatta ki, ugyanakkor állandósíthatta a kirakatokban való szereplés. Az a speciálisan nagyvárosi szokás, hogy a fényképész az általa készített képeket kirakatokba tette (a sajátjába és bizományosokéba, hovatovább bútorboltok és rőfös üzletek kirakataiba is), a fényképen szereplő arcot éppen úgy áruvá tette, mint magát a fényképhordozót: megvehető és birtokolható, de legalábbis mindenki számára hozzáférhető volt, akárcsak a korzón fel-alá sétáló kószáló, az esténként a színpadra kiálló színész, a parlamentben felszólaló képviselő. A kirakatba kitett képek megvehetők voltak, s nemcsak a hírességek, hanem a magánszemélyek arcképei is - amennyiben az illető engedélyt adott rá. 22 A kirakatbeh képen végképp olyanná válhatott az ember, amilyennek magát láttatni akarta, nem lehetett tévedés, hiszen a modell és a fényképész egyaránt jól elsajátította a gesztusok és arckifejezések jelrendszerét, együtt állították be, hogy a mozdulat, a póz pontosan azt jelentse, amit jelentenie kell, amit a modell magáról sugallni kívánt. Különösen fontos volt ez a színészek és egyéb közéleti szereplők esetében, akik jól tudták, hogy kirakatbeh fényképeik számos családi albumba kerülnek majd be, 2 ' s ahhoz, hogy ott minél előkelőbb és állandóbb helyet foglalhassanak el, tökéletesen kell mutatniuk a képeken: gyönyörű, egyedi, és utánozhatatlan ruhában, kellő gráciával, a férfiaknak méltósággal. Mindemellett már a 19. században is gyakorlat volt a színészképeknek a maihoz hasonló gyűjtése, hiszen Irodalmi Múzeumunk is több ilyen tematikus albumot őriz. Ezek egyike egy fiatal lány bécsi nyaralásának emléket, az akkor ott játszó színészek képeit tartalmazza. 24 Valamennyi felvétel verzóján megörökítette a gyűjtő, hogy az kitől származik: ajándékba kapta „Mamától", „Bella nővéremtől", „Corneliemtől", „Therese nénitől"; vagy „Emlék Vilmától", vagy éppen „Magam vettem". Az idős koráig megőrzött album így egyszerre állított emléket a nyaralásnak, az akkor megismert barátoknak, a korzón szerzett él19 Lrdckcscn értelmeződik ugyanez a mentalitás száz evvel és egy világrésszel arrébb: egy kaliforniai család albumába azért kerülnek be a hatvanas évek zenei szubkultúrájának jellegzetes alakjai, mert az album készítője ezeket a zenészeket „kiterjedt családja részének tekinti". Vő: Kotkin, Amy (ford.: Ország Mária): A családi fotóalbum, mint a folklór egyik megnyilvánulási formája. In.: Családi album. Miskolc, 2000, 134. 20 Béres István: Megjegyzések a családi fotográfiáról (úgy is, mint múzeumi tárgyról). In.: Fotó és néprajzi muzeológia. Bp., 2004. 190. 21 Vo.: Bazin, André (ford.: Baróti Dezső): A fénykép ontológiája. In.: Mi a film? Bp., 1995. 16-23. és Walton, Kendall L. (ford.: Tóth Tamás): Transzparens képek. A fotografikus realizmus természetéről. In.: Metropolis, 2003/1. 10-30. 22 liiinck bizonyságára lásd például Letzter József debreceni fényképész kezdeményezését, aki kirakataiban „időleges képkiállításokat rendez" úgy, hogy „minden egyes, a műteremben készült felvételt három napra közszemlére tesz", de „azoknak a képei, kik a kiállítást ellenzik ... nem állíttatnak ki." Dcbrcczen, 1908. május 10. 23 Hgy miskolci család albumában például helyet kapott az 1876-ban Pesten is fellépő Adclina Patti olasz énekesnő ugyanúgy, mint Sina Simon bankár Nadar-félc fényképe! Lásd Tarcai Béla cikkében: Fotográfia és társadalom. HOMH, Miskolc, 1996. 460-461. 24 Laky Etelka albuma, 1886. DIM D.X. 74.134.32.1. 327
