A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)

Emlékezés a Bocskai-felkelés 400. évfordulójára - Kónya Péter: A Bocskai-felkelés és az evengélikus egyház a királyi Magyarországon

Kónya Péter A BOCSKAI-FELKELÉS ÉS AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZ A KIRÁLYI MAGYARORSZÁGON Bocskai István mozgalma, mint az első és egyúttal a legsikeresebb a magyar Habsburg-ellenes rendi felkelések sorában, jelentősen befolyásolta a királyi Magyarország egész társadalmát. Ez a nagy társadalmi és politikai mozgalom nemcsak új, jelentős feladatokat állított az ország elé, hanem több régebbi társadalmi folyamatot is meggyorsított, ismét más kérdések megoldását lehetővé tette. Ilyen volt a magyar protestantizmus helyzete s további sorsa is, vagy a magyarországi evangélikus egyház szervezése, amelynek sikeres befejezése (csaknem száz évvel a reformáció európai elindulását követően) éppen a Bocskai-felkelés után és annak köszönhetően jött létre. EVANGÉLIKUSOK A KIRÁLYI MAGYARORSZÁGON A 17. SZÁZAD KÜSZÖBÉN A reformáció eszméi nem sokkal Luther wittenbergi fellépése után érkeztek Magyarországra és ott már Mohács előtt első követőikre találtak. A reformáció akadálytalan elterjedésére és győzedelmes térhódítására viszont csak 1526 után került sor. A reformációs gondolatok első hordozói éppen a Királyi Magyarországon lévő szabad királyi városok német lakosai és később az ottani mágnások voltak. így Luther eszméi az ország nagyobb területén már a 16. század közepén elterjedtek és a következő évtizedekben is előre haladtak. A gyorsan terjedő evangélikus vallás mellett a század második felében, főleg a déli vármegyékben Kálvin tanításai hatottak, míg nem egy városban az anabaptizmushoz vagy unitarizmushoz közeledő prédikátorok működtek. A protestantizmus tábora a királyi Magyarországon nem volt egységes, sőt az egyes vallásokon belül egészen a század végéig nem is létezett szilárd egyházi szervezet. Az erősebb evangélikus vallás követői (köztük a szabad királyi, s a királyi bányavárosok és szinte az összes főúr is) ellenségesen viselkedtek a reformáció helvét ágának híveivel, de különösen a radikális reformációs irányzatok képviselőivel szemben. Mind a lutheránus (evangélikus), mind a kálvini (református) egyház gyorsabb kialakulását, teológiai és intézményes megszervezését a 16. század második felében a Habsburg uralkodók első jelentősebb ellenreformációs rendeletei is sürgették. Az 1540-es években kiéleződött a harc a katolicizmus és protestantizmus között. Rómában fokozatosan győzött a katolikus reform, amelynek folytán a régi egyház megerősödött és harcképessé vált a Közép- és Nyugat-Európában ugyan domináló, de nem egységes protestantizmussal szemben. Ehhez nélkülözhetetlen eszközt az éppen akkor létrejött Jézus Társaságban (Societas Jesu) talált. Az egyház belső megreformálását Európa-szerte a híres tridenti zsinat (1545-1563) fejezte be. így a római katolikus egyház viszonylag rövid idő alatt jelentős átalakuláson ment keresztül és sikeres rekatolizációs folyamatot kezdett el, amely különösen Közép-Európában, a katolikus 31