A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)

Néprajz, kulturális antropológia - Vajda Mária: Bűnök, bűnösök, büntetések a székelyhídi uradalom úriszékének irataiban

gyoriban levágott, s annak árából Rusztnak hat forintot adott, négy forintot pedig Svábolasziban „egyező akarattal meg ittak. " Bár további három személy, (,,a Tolvajok elő segéllőjik") ellen is megindult az eljárás, ők nem bizonyultak vétkeseknek. Rusztot és Kováts Mártont az ellopott tehén árának, valamint az eset „kitapogatására tett költségeknek", 87 forintnak a megfizetésére kötelezték. Ezen kívül Ruszt Istvánt, mint ,,a' ki már több ízben meg fenyíttetett, azon kivit7 éjjeli kóborlások mián is már meg lenne jegyezve" két ízben elszenvedendő 80 pálcaütésre, valamint 3 hónapi áristomra ítélték, melyet hetenként kétnapi kenyéren és vízen való böjtöléssel szigorítottak.

12

" Kováts Mártont a per során azzal is vádolták, hogy részese volt, vagy pedig egyenesen ő lopta el Gatsádi János tehenét. Bár ezt állhatatosan tagadta, azonban miután a november 13-án, a Gugyoriban általa levágott tehénről azt sem tudta megmondani, hogy kitől vette, „sem pasussal, sem Tanuvallástétellel legitimálni nem tudván", a tanúvallomásokból „rásült" a tehén ellopása. Ezért a tehén árának (60 forint) és a költségek (9 forint 6 krajcár) megtérítésére kötelezték, s két rendbeli tolvajságáért fél esztendei áristomra s három ízben elszenvedendő 120 pálcaütésre ítélték. Emellett pedig, Fényes Károly Szolgabíró úr „megkérettetni rendeltetik", hogy Holló Sándor szentmiklósi nótáriusnak, „mint a'ki a'Gugyori Széket birja Arendáha, tegye kötelességébe, hogy máskor az Hlyen suspectus embert; a'ki a'Ns Vármegye Arestomában is már az efféle tselekedetekért meg büntettetett, azon mészár székben mint a'mely a'mezőn, és igy az fel vigyázó szemek elöl félre van, ne fogadjon. "

m A debreceni születésű nemes Székely Istvánt a nagylétai Ligeten 14 darab lopott ökörrel fogták el.

1

" Egymásnak ellentmondó vallomásaiban egyszer azt állította Székely, hogy a 14 ökörből hat darabot 480 forintért egy Nagy János ncvü emberrel, egy Pósalakára való Vaszalika nevezetű embertől vett az úton, aki az ökröket a debreceni vásárba hajtotta. Másszor, hogy az ökröket a zilahi vásáron vette Nagy Jánossal, akit egyszer Debrecenbe, másszor Bercttyószcntmártonba valónak mondott. A tanúvallomások alapján egyértelműen Székely ellen szólt az is, hogy az ő és társai elfogására összegyűlt emberektől igyekezett elmenekülni az ökrökkel, s miután elfogták, tolvajtársait kiadni nem akarta. Székely Istvánt, az ítélet kihirdetésétől számított másfél esztendeig a maga kenyerén, heti két napi böjtöléssel, vasban eltöltendő áristomra ítélték. S a károsultak addig felmerült költségeinek, nevezetesen 78 forint 30 krajcár megfizetésére is kötelezték. Jóval szerényebb volt a bűne a nagylétai Zs. Szabó Mihály mező tolvajnak, akinél 8 véka csöves tengerit találtak. Önként bevallotta, hogy a nála talált 8 véka tengerit az uraságéból és más földekről lopta, 30 pálcaütés elszenvedése után szabadon bocsátották, a tengerit pedig az uraságnak ítélték. m Az ugyancsak nagylétai Farkas Jánost, aki elismerte, hogy a földesúr szérűjén négy véka életet lopott, melyet meg is találtak, szintén 30 pálcaütésre ítélték. Ugyanakkor őt és társát, Korhány Istvánt gyanúsították az uraság szalmakazaljainak felgyújtásával is. Mivel a vádat még kellően bizonyítani nem tudták, így a vizsgálat lefolytatásig szabadon bocsátották őket.

m 129 HBML. IV. A. 6/g. No. 10. fol. 42-43. (1818.) I30HBML. IV.A.6/g. No. 10. fol. 43-44. (1818.) 13 1 HBML. IV. A. 6/g. No. 10. fol. 49. (1818); Bár Székely István nemes ember volt, a törvény szerint azonban, súlyos bűncselekményen való tettenérés esetén, bárki, a nemes is, a helyszínen letartóztatható. (A nemes „parasztkézzel is megfogható "). - Vö.: Varga E. (szerk.) 1958. 1014.; Ugyanakkor az is a korabeli ítélkezési rendhez tartozott, hogy városi polgár felett, s különösen az önálló bíráskodási joggal rendelkező szabad királyi városok polgárai felett, saját bíróságuk ítélkezett. Ezért szerepel a székelyhídi úriszék iratában, hogy „azon kérdésre, ha ezen Úri Szék Judicatussában meg egyezné é, azt adta volna elő; hogy magát ezen Úriszék ítélete alá adja ". 132 HBML. IV A. 6/g. No. 10. fol. 44. (1818.) 133 HBML. IV A. 6/g. No. 10. fol. 56. (1818.) 312