A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)

Néprajz, kulturális antropológia - Vajda Mária: Bűnök, bűnösök, büntetések a székelyhídi uradalom úriszékének irataiban

Az 1818. decemberében tartott székelyhídi úriszék előtt 30 albisi személyt állítottak elő, köztük asszonyokat, férfiakat, s az úriszék joghatósága alá magát önként alávető két nemesembert is, akiket a földesúr szérűjéről való búzalopás gyanújával adtak fel. A gyanú legtöbbjüknél beigazolódott. A kasznár által végzett motozáskor, „Kinek a'Kertye alatt, Kinek az Asztagjában, Kinek a' Széna Boglyájában el dugott Búza tanáltatott". Az ítélet, annak ellenére, hogy a tolvaj lás több mint egy tucat emberre rábizonyult, nem akart példát statuálni, hanem figyelembe véve, hogy a tettesek mindnyájan önként elismerték tolvajlásukat, mindannyian csak egy-egy kis búzát loptak, mely meg is került, továbbá esedező levelüket, a vétkeseket csak improbáltatták és szabadon hazabocsátották. Az úriszék döntése szerint a „ Tolvajoknál dugaszban tanált Búza, a' Földes Uraságnak ítéltetik. " A lopás felett szemet hunyó két kerülőt, K. Beretzki Pétert és Bakó Pétert is ez ügy kapcsán ugyancsak megfeddték, de szabadon bocsátották.

134 Megjegyzendő az üggyel kapcsolatban, hogy „az Hellybeli Tiszt ellen többen a'lakosok kőzzűl azt adták volna fel, hogy a' motozás idején véllek keményebben s túl a' rendén bánt volna; azon procedúrája az uraság Tisztyének jóvá nem hagy at ik, s megintettni rendeltetik, hogy máskor az efféle dolgokban ha bele avatta magát, azt tegye a 'mit a jó rend és illendőség kivan. "

I3S Feltételezhetően, a tiszt túlkapása ellen a gyanúba kevert, de ártatlan személyek élhettek panasszal. A korabeli büntetésekkel egybevetve, e rendkívül humánus úriszéki döntés kapcsán csak utalni szeretnék arra, hogy 1816-ban a rendkívül gyenge termés miatt, a korabeli számítások szerint Szatmár és Bihar környékén, 1816-17 telén mintegy ötvenezer ember halt éhen, s ez némi együttérzést keltett a föld népe iránt.

11

'' Az uradalom településein, több ízben találunk adatot a dohánylopásra is. A mihályfalvi Kelemen Györgyöt, bár önként bevallotta tettét, s a lopott dohányt is megtalálták nála - így kár nem keletkezett, mégis egyszerre elszenvedendő 40 pálcaütésre ítélték. (Arra vonatkozóan, hogy milyen mennyiségű volt az eltulajdonított dohány, nincsen adat.)

IT7 A bogyoszlói uraság hajdújának megverésekor árulta be az albisi Kontz János, a közelebbről meg nem nevezett illetőségű Labantz István szabadságos katonát, aki bár a hajdú megverésében nem vett részt, de mivel még azon az éjjelen dohánylopáson érték, ezért, mint szabadságos katonát 8 napi áristomra ítélték, s figyelmeztették, ha máskor is bűncselekményt követ el, a kiadott rendelkezés szerint a Regementhez kísértetik;

m Az úriszék a lopáshoz sorolta a malmokkal kapcsolatos kártételeket. A malom tulajdonosát illető gabona őrléséért természetben fizetett malomdézsma, vagy vámbúza eltulajdonítása közismert vétke volt a molnároknak. A gyapolyi molnárt, Kiss Ferencet, a helybeli kerülő, Szabó János azért adta fel, hogy lopja a vámbúzát, s a vámtengeriből Gregorovich Jánosnak egy vékával adott. Bár a molnár tagadta a vámbúza lopását, Kováts István tanú, a rab molnár szemébe is azt vallotta, hogy az ő búzájából vett 13 fuka

139 vámot nem a hombárba, hanem a garatba öntötte, s miután 134HBML. IV. A. 6/g. No. 10. fol. 58. (1818.) 135 HBML. IV. A. 6/g. No. 10. fol. 58. (1818.) 136 Vö.: Bárán Péter: Magyarországon az éhség mcgakadályoztatására célozó gondolatok. Magyar Hírmondó 1817. VIII. 42-53. Bárán(y) Pctcr (?- 1829) uradalmi gazdatiszt, aki a Széchenyi családnál, majd Szcpcssy Ignác püspöknél volt alkalmazásban. írásában a közgabonaraktárak felállítását szorgalmazza, az ország szegény sorsú lakosságának megsegítésére.; L. továbbá: Tudományos Gyűjtemény (1817-1841) Válogatta, szerkesztette, a jegyzeteket és az utószót írta: Juhász István. Budapest, 1985. I. 5 1-65. II. 315. 137 HBML. IV. A. 6/g. No. 10. fol. 49. (1818.) 138 HBML. IV A. 6/g. No. 10. fol. 46-47. (1818.) 139 falui: a molnárok vámoló mértéke, a véka nyolcadrészc. - Szinnyci József (szerk.): Magyar tájszótár. Budapest, 1893-1896. 641.; Főként a gabona mérésére való kb. 4 literes űrmérték. Fából készült, cgyfülű vámszedő edény neve a malomban. - Kálnási Árpád: Debreceni cívis szótár. A Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Intézetének Kiadványai 83. szám. Debrecen, 2005. 282. 313