A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)

Néprajz, kulturális antropológia - Vajda Mária: Bűnök, bűnösök, büntetések a székelyhídi uradalom úriszékének irataiban

A cirkálók által Fehér Péter házához odahívott tanú, Vlajk Ignác sem látta a paráználkodást, mert mire odament „már akkor megeshetett a' cselekedet". Hiába szólította az asszonyt, hogy „Flóra nyisd meg az ajtót", ezért visszament a maga házához kulcsért, mellyel kinyitották az ajtót. A házban „mindenütt keresték a 'Legényt, és az ágy alól húzták ki s úgy fogták meg a cirkálók Fehér Petemével együtt. " A további sorsukról, már nincs adat. Pár hónappal később 1776. június 30-án, Diószegen felvett hét tanúvallomás Nemes Bónis Mihály felesége, Papp Erzsébet folyamatosan elkövetett házasságtörését (adu/térium) bizonyítják.

124 A faluba beszállásolt két kvártélyos katona vallomása szerint, három héttel korábban a káplárral egy elveszett katona keresésére indultak. Bónis Mihályné házához mentek, ahol az ajtó zárva volt, ezért az ablakon betekintve, látták, hogy „Bónis Mihályné az ágyon feküdt a'Katonával, és a Katona éppen akkor ugrott le mellőle „kinekis a' nadrága inába lévén, félig mezítelen volt még akkor is midőn az ágyról leugrott, az asszony pedig akkor is az ágyon maradt. " Egy másik tanú elmondta, „Én ugyan világos paráznaságát Bónis Mihálynénak nem láttam, hanem mivel szomszédja vagyok, minden nap látom, hogy egyik katona kijön, másik he megven a' Házba, s mindenkor magokra zárják az ajtót. " Az asszony nemcsak a katonákat kedvelte, hanem a sógorát is. Az ura maga panaszolta többeknek, hogy saját öccsét, Bónis Imrét a múlt télen a Kiss Mihályné istállójában „rajta kapta a' félesége hasán, még előbb jól végig tapogatta, úgy ugrott fél róla Bónis Imre." A tetten ért szerető, miután megkötötte gatyáját, kevésen múlott, hogy meg nem fojtotta bátyját. Az anyósa a ház fiiján látta feküdni Bónis Imrével. Vakmerősége már attól sem rettentette vissza az asszonyt, hogy éjszaka beengedje magához szeretőjét a házba, akkor mikor anyósa is ott lakott. Az meghallván az ajtónyitást, jelezte neki: „Te, menyecske, valaki jött most hé hozzád: melyre ö azt félelte: Csak én voltam kinn: de én annak hitelt nem adván, gyertyát gyújtottam, hát már akkor egy ágyba feküdt Bónis Imre az Ángyával, kiket ámbár pirongattam, de csak ugyan nem kőitek fel egymás mellől. " Arra vonatkozóan, hogy mi lett az ügy kimenetele, nem maradt fenn írás az úriszéki iratokban. Az mindenesetre feltűnő, hogy a partnerek felelősségéről nem esik szó. Az asszony katonákkal folytatott paráznasága esetén ez még érthető, hiszen az ő vétkességük megállapítása a katonai elöljárók hatáskörébe tartozott. Azonban az asszony házasságtörése kapcsán nem derül ki, hogy a korabeli joggyakorlatban súlyos megítélés alá eső cselekmény, mely a házastársi hűség megszegése révén aláássa a házasság intézményét és a család rendjét, kettős házasságtörésnek (adu/terium bilaterale) minősült-e, vagyis amikor mindkét fél mással élt házasságban, vagy csak egyszerű házasságtörésnek (adulterium unilaterale), amikor a nemi kapcsolatra lépők közül csak az egyik házas. Bónis Imre családi állapotáról ugyanis nincs információnk. Az ügy újabb kérdést is indikál. Vajon közvádas vagy magánvádas volt-e ebben az időben a házasságtörés miatt indított büntetőper? Vagyis csak a férj vagy feleség indítványára kezdték-e meg az igazságszolgáltatási szervek a vizsgálatot, vagy pedig hivatalból? Amint a korabeli hazai joggyakorlatot taglaló munkák,

125 a korabeli források, így a székelyhídi uradalom úriszékének perei, köztük ez utóbbi is mutatja, mindez hivatalból történt. ("Inquisitio Magistratualis Contra Elisabetham Pap, Nobilis Michael is Bónis Consortem, de Crimine aduiterii..." ) Vagyis a hatóságok nem bízták rá a választást a sértett házasfélre, nem engedték meg a döntést a között, hogy szemet 124HBML. 1V.A. 6/g. No. 6. 125 Hajdú Lajos, 1985. 291-323.; Kállay István, 1985. 223-228.; Uö„ 1996. 221-226.; Ehhez járultak az egyházi hatóságok idevonatkozó büntetései. Vö.: Vájna Károly, II. 1907. Illyés Endre 1941. A református egyházi hatóságok minden településen felelősségre vonták a kitudódott házasságtörés bűnöseit, melynek ékes bizonyítékai a penitenciatartásra, eklezsiakövetésre kötelezett személyekről vezetett nyilvántartások a matrikula lapjain, vagy más egyházi iratokban, pl. presbiteri jegyzökönyvekben. 310