A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)

Néprajz, kulturális antropológia - Vajda Mária: Bűnök, bűnösök, büntetések a székelyhídi uradalom úriszékének irataiban

A CSALÁD RENDJÉT ÉS A NEMI ERKÖLCSÖT SÉRTŐ BŰNTETTEK Az erős tiltás ellenére a tízparancsolat áthágása, s annak is a „ne paráználkodj" tiltásának megszegése gyakran szerepelt az elmúlt korok embereinek bünl aj stróman. Annak megállapítására, hogy milyen gyakorisággal fordultak elő a család és nemi erkölcs elleni bűncselekmények a székelyhídi úriszék bűntető pereiben, a levéltárban megőrzött iratok szórványossága miatt nem vállalkozhatunk. Az 1775. január 3-án, 4-én, 5-én és 7-én Diószegen tartott úriszéken

122 Ruszkai János és Erdeji Ilona albisi lakosokat házasságtöréssel (adulterium) vádolták. Azonban sem a körülményeket, sem a bizonyítékokat nem ismerjük. Ugyancsak nem ismerjük a bujálkodás (jomicatio) miatt 24 korbácsütésre büntetett nagylétai Jeremiás Sára viselt dolgait, és az ellene felhozott bizonyítékokat sem, csupán a szűkszavú ítéletet. Ugyanez tapasztalható a szintén nagylétai Fejér István és Nagy Sára esetében is, akiket szintén bujálkodás (fornicatio) miatt vádoltak, ez azonban az ítélet megfogalmazása szerint nem következett be, mindenesetre gyanús társalkodás miatt 24 órai kenyéren és vízen eltöltendő árestomra ítélték őket, s a nőt még ráadásként 12 korbácsütésre. A család és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények bizonyítása nem volt könnyű feladat, Az inflagranti, vagyis a tettenérés a legritkábban következett be, így teljes bizonyosságot találni a paráznaságra nem mindig sikerült. Legtöbbször csak a „környülállások" szolgáltattak alapot a gyanúsításhoz, és a bírósági eljáráshoz, az ítélet meghozatalához. Az 1776. március 26-i tanúvallomási jegyzőkönyv

123 szerint, arról faggattak négy tanút Nagylétán, hogy „Tudja-é, látta-é avagy hallottaé a Tanú bizonyossan, hogy Fehér Petemé paráználkodott volna Oláh Juhász Jánossal avagy tud é oly circumstanciákat mondani, mellyekből ki lehetne hozni ezen gonosz cselekedetnek effectusát? " A tanúk egyike sem szolgálhatott az ügyben teljes bizonyossággal. A kihallgatott két cirkáló (noctumus vigil), Barna György és Medve Illyés elmondta, hogy „régen sejtvén azt, hogy a Deutrális Legény és az Asszony között volna valami Czimhoraság". Mikor az asszony férje Margittára ment, feltették magukban, hogy az nap este „reá lessék a'Legényt. " Ezért késő este az ablak alatt meghúzták magukat és hallgatóztak. S hallották, amint Fehér Péterné a lakójával magához hívatta a legényt: ,, Eridj héj, hívd elő már azt a Legényt, mert talám elő sem jő. " A lakó asszony csak hamar vissza is jött, s nem sokára a legény is megérkezett a házba, s maga alá húzva egy széket, leült a padka mellé a tűzhöz és úgy beszélgettek. Azt is hallották az ablak alatt, amint Fehérné lakója azt mondta a legénynek: „Beteg a Gazda Asszony, 's akkor így szállott a'Legény Fehér Petemének: Hadd lássam, hadd tapogassam, hol fáj. De a tapogatást nem látta afátens. " Ugyanis a kutya észrevette az ablak alatt leselkedőket, és rájuk támadt, ezért kénytelenek voltak félrevonni magukat. Amikor ismét visszamentek az ablakra, akkor már semmi világosság nem volt a házban, így nem is láttak semmit, hanem mivel azt biztosan hallották, hogy „a'nyoszolya nyihogott, és hogy nagyon szuszogtak ", ebből nyilvánvalónak vették a paráználkodása Fehérné lakója, elismerte, hogy a legény ott volt Fehér Péter házánál, ,,de semmi bolondságot hozzá/ok nem látott, nem is tud, sem azelőtt hogy odajárt volna a'Legény nem tudja. " Azt látta, hogy Fehérné ágyához ment, és „ a' kezét a' Legény Fehér Peteméhez nyújtván, tsak könyökölve levén a 'Legény; Fehér Péterné a'Legény kezét megütötte " A. 6/g. No. 20. fol. 171, 173.; A kivégzett Ns. Mcgycsi Susi holmijáról adott elismervény 1828. szeptember 26-án kelt. E szűk szavú irat szerint: „Alól irt, ezen levelem Rendibe elismerem, hogy a Lejányomról maradott Ruháit A Tömlöczböl kezemhez kaptam. 26dik Szeptember 1828.Nagy Lótai Lakos Megyesi Ferentz M.K. [Maga keze vonása]" 122HBML. IV. A. 6/g. No. 4. 123 HBML. IV. A. 6/g. No. 5. 309