A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)

Néprajz, kulturális antropológia - Vajda Mária: Bűnök, bűnösök, büntetések a székelyhídi uradalom úriszékének irataiban

ollyan Száznál" Már korábban is beszélgettek erről a leánnyal, s az javasolta, hogy „étetnénk '

)5 meg a' feleségemet". Előbb a Zsuzsi által szedett pókokat törte meg és tette felesége távollétében az ételes edénybe Fekete István, de mivel azoktól semmi baja nem lett, ismét a lány javaslatára, hunyor (Helleborus)''

1

' gyökerét megtörve a felesége ételébe rakta titokban. Az asszony azonban csak két kanállal evett belőle, panaszolván, hogy az étel keserű, s utána nem sokára kétszer hányt is, s az ágyba feküdt, fájt a gyomra. Miután az egyébként rendkívül veszélyes mérget tartalmazó hunyortól sem halt meg, ezért elhatározták megölik. A végzetes lépésre január 8-án, este, Medgyesiék házánál az ól mellett határozták el magukat. Előbb Fekete István távozott, s amint a szobájuk ajtaját megzörgette, a felesége beengedte. Ekkor már házukban sem tűz, sem gyertyavilág nem volt. 0 pedig enni vitt a disznónak, s az akkor megérkező Medgyesi Zsuzsival együtt mentek be a házba. Felesége nem vette észre a lány jelenlétét. Mivel az asszony még nem aludt, a lány a kemence mellé húzta meg magát, oda állt Fekete István is, s ott álltak sokáig. Aztán, hogy megtudja, elaludt e már felesége, mellé feküdt az ágyra, s csak hamar észrevette, hogy már alszik. S az ágyba magával vitt törülközőkendőt, „a nyakára tekertem, a nyakát megszorítottam, akkor Medgyesi 'Suzsi is oda ugrott, kezeit megfogta és a' Lábára reá ült nem tudván magát védelmezni, de az ágyon még se tudtuk megfojtani, mert le ugróit, és annakutánna a

1 földön fojtottuk meg tökéletesen, a melly történet alatt nem szólhatott egyebet annál, jaj j Istenem! Azután feltettük az ágyra, Medgyesi 'Suzsi szemit, száját befogta, én a' kézit a' mejjire keresztül tettem, és ismét Medgyesi 'Suzsi be takarta. Azután egyebet nem beszéltünk, tsak azt hogy azt mondjuk, tsak magáiul holt meg. Ekkor Medgyesi 'Suzsi haza ment, én ott maradván a' feleségem mellett bánkódtam és sírtam a' tselekedeten sokáig. Mind addig míg egyszer a' Lakóm házába beszédet hallottam, oda által mentem, de a dologról semmit sem szólottam, míg nem Nagy Ferentz lakóm fűteni kiment. Én is ki mentem és szállítottam a' Feleségemet, hogy kelne fél ö is fűteni, de mint hogy nem szállott, tettetésből métsessel mentem be és akkor jelentettem Nagy Ferentz Lakómnak hogy megholt a' Feleségem. A mely dolog ha szépen elenyészett volna tökélletes szándékom volt Medgyesi 'Suzsit el venni. Hogy pedig a' dolog e' szerént lett légyen, és ha abba Medgyesi 'Suzsi valami tagadást tenne, igaz lelki ösméretem szerént szemibe is meg merem mondani. "'

n Fekete István azonban még ekkor sem vallotta be, sőt a január 27-i vallomása kezdetén is azt állította, hogy ő nem követett el „nős paráznaságot'', s nem közösült „Testiképpen is" Medgyesi Zsuzsival. Végül azonban megvallotta, hogy „Megyesi Susival, mind az magunk Házánál a' Feleségem távol léttében, mind pedig a' Megyesiék Házoknál el követtem a' Paráznaságot sőtt a' Me95 megétetés = mérgezés, megmérgezés Vő.: Ballagi Mór: A magyar nyelv teljes szótára II. Budapest, 1872. 234.; Magyar Néprajzi Lexikon 3. Budapest, 1980. 542. 96 A boglárkafélék családjába tartozó évelő növény gyökérzete szívre ható hcllcboringlikozidát, szaponinglikozidát, akonitsavat, zsírosolajat, illóolajat stb. tartalmaz. Veszedelmes méreg, és emiatt a gyökeret ma már embergyógyászati célokra nem használják. Szívizgató, vizclcthajtó, idcgcsillapító, hánytató, hashajtó hatású. L.: Rápóti Jenő - Romváry Vilmos: Gyógyító növények. Budapest, 1980.174-175.; Már Mcliusnál is azt olvassuk, hogy & fekete hunyorral a vadászok minden állatot megölnek, mikor „etetőbe csinálják, nékik vetik. " „ha ezt megeszed megöl. " Az erdélyi népi gyógyászatban is ismeretes az állatmérgczés, élősködők ellen.; Melius Péter: Herbárium. Az fáknak, füveknek nevekről, tcrnészctckről és hasznairól. Bevezető tanulmánnyal és magyarázó jegyzetekkel sajtó alá rendezte: Szabó T. Attila. Bukarest, 1979. 334335., L. még 442-443.; Fekete István vallomása szerint „még a'Nyáron elmúlt Esztendeje midőn én a' Hunyort szedtem azért, mert egykor Monostor Pályiba lévén az Ipámnál valahogy! megrühesedtem, 's minthogy azt Comendalták. hogy ha a' Hunyort meg töröm, és azt zsírral öszve tsinálom, magamat pedig kenegetem, úgy a' Rüh el múlik rollam, mellyet ámbár tselekedtem is még sem használt az semmit. " Az erre a célra szedett hunyorból maradt még egy kevés, egy kis kosárban állott a gátőr tetején, ennek a gyökerét használta fel a felesége megétetásére. - HBML. IV A. 6/g. No. 20. fol. 97-98. 97 HBML: IV A. 6/g. No. 20. fol. 96. Fekete István vallomása. 1825. január 16. 303