A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)

Néprajz, kulturális antropológia - Vajda Mária: Bűnök, bűnösök, büntetések a székelyhídi uradalom úriszékének irataiban

Egyetlen távol lakó tanú kivételével, mindenki látott, hallott, tudott valamit Fekete Istvánnak „azzal a' soha sem volt jó Medgyesi Siisival" való gyanús társalkodásáról, s látták naplemente után a dohánykórók között bujkálni. „Ezen Leánnyal nekem is bajom volt, mert a fijamat magához kecsegtette." - panaszolta Balogh András/'

1 Miután házas embernek nem illett fonóba járni, felrótták, hogy Fekete István mégis gyakran ott volt a Kovács Józsefek fonójába, ahová Medgyesi Zsuzsi is járt, s onnan sokszor együtt mentek haza.*

6 A tanúvallomások, a visum repertum, a környülállások, azonban nem szolgáltak kellő bizonyítékkal, csupán a gyanú megerősítését szolgálták, hogy „nem más, hanem egyedül az Ura, Fekete István kezei által kellett Fekete Istvánnénak e' gyarló világból erőszakos képpen kimúlni. Mint hogy pedig a mint mondatik, hogy Fekete Istvánná, nem tsak szép, hanem derék erős menyetske is volt, egy embert elégtelennek gondolván egy ollyan erőszakos dolognak végbe vitelére; a' Medgyesi Siisival való titkos társalkodás oda vitte a gondolkodásomat hogy ötét is gyanú alá vegyem"'''

7 - olvasható a tényállásban. Ez azonban továbbra is csak gyanú volt. Tudta ezt jól a nagylétai vizsgálatot folytató Irinyi János uradalmi kasznár is, hogy Fekete István beismerő vallomása nélkül nem jut előre a nyomozás. Ifjú Fekete István pedig tagadta a vádakat.

m Ezért próbált a lelkiismeretére hatni előbb Irinyi,- kérve, hogy „szállyon magába, térjen az Istenhez, azon világos tettyét az Úr Isten Ítélő Széke eleibe ne vigye, hanem vallya meg",- majd másnap Marich Antal, a székelyhídi uradalom inspektora*'' is „lelkére támasztván a' dolgot, hogy a' felesége meg gyilkolását adná elő."'"' S ekkor Fekete István beismerő vallomást tett,'" majd annak folytatása során, január 27-én további részletekre és tényekre derült fény. Ezek szerint feleségét Medgyesi Zsuzsival ketten ölték meg azért, hogy Medgyesi Zsuzsit feleségül elvegye.

n A lányt pünkösd-tájban ismerte meg.'" Elmondása szerint a lány, mint felesége barátnője gyakran eljárt hozzájuk, „véltem beszélgetett, tréfált enyelgett mind addig, még engemet az eszemtől megfosztott, és magához hódított. "

w Fekete István a gyilkosságra való késztetést Medgyesi Zsuzsinak tulajdonította, „mindig arra késztetett, hogy a' féleségemet veszítsük el, 's én eőtet azután vegyem el, jobb lesz eö én hozzám 85 HBML. IV: A. 6/g. No. 20. föl. 133.; Mcdgycsi Zsuzsi vallomása szerint 2 évig járt hozzá Balogh István, s feleségül akarta öt venni, de a legény szülei ellenezték, tiltották tőle, s Balogh András meg is verte fiát, mivel akaratuknak ellenszegült. De miután a legény egy éve megházasodott, vége lett kapcsolatuknak. A lány azt állította, hogy „soha testi közösülésben együtt nem voltunk". - HBML. IV. A. 6/g. No. 20. fol. 103. 86 HBML. IV. A. 6/g. No. 20. fol. 133. Kovács József tanúvallomása 87 HBML. IV. A: 6/g. No. 20. fol. 85. Species facti. - Kelt, Nagy-Lctán, 1825. január 16-án, aláírója, Irinyi János helybeli kasznár. 88 HBML. IV A. 6/g. No. 20. 94-95. Fekete István vallomása. 1825. január 15. Nagy Léta 89 inspektor = felügyelő. Marich Antal egyben Bihar vármegye táblabírája is volt. 90 HBML. IV A. 6/g. No. 20. fol. 85. Species facti 91 HBML. IV. A. 6/g. No. 20. fol. 96. Fekete István vallomása. 1825. január 16. Nagy Léta 92 A ma emberében joggal felvetődhet, miért nem a váláshoz folyamodott Fekete István? A hagyományos paraszti közösség a házasságot véglegesnek, felbonthatatlannak tartotta, még abban az esetben is, ha a házastársak békétlenül, hűtlenül éltek együtt. A XVIII. századból és a XIX. század elejéről alig-alig találunk a válásra példát. Hivatalos statisztika a válások arányairól csak a XIX. század második harmadától áll rendelkezésre. Lszerint 1836-1880 között ezer lakosra 0,07 válás jutott. S meg 1936-1938 között is ez a mutató csak 0,63. A válás jogi nehézségekkel, költségekkel, mcghurcolással járt. A közvélemény ítéletétől való félelem is rendkívül visszatartó crcjíí volt. A holtomiglan holtodiglan, az Isten színe előtt tett eskü örökérvényű fogadalmáról nem is szólva. - Vö.: Tárkány Szűcs Ernő: Magyar jogi népszokások. Budapest, 1981.272-278. 93 1824-ben pünkösd június 6-ára esett. - Szcntpétcry Imre: Oklcvéltani naptár. Budapest, 1974. 113. Vagyis a tragikus eseményig csupán fél esztendő telt el. 94 HBML. IV. A. 6/g. No. 20. fol. 97. 302