A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)

Iparművészet - P. Szalay Emőke: Az úrihímzés spirális ornamentumának változatai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye református gyülekezeteiben

bimbópárral. A kivitelét tekintve igényesebb munkát László Emőke hivatásos hímző munkájának tartja, feltételezi, hogy esetleg Toldalagi Jánosné, Toroczkai Judit lehetett az adományozó a XVII. század végén (László 2001. 191. sz.). Egy hasonlóan finom rajzú erdélyi kendőt viszont a XVIII. század első feléből származtat (László 2001. 194. sz.). A fentebbi kendők az utóbbiaknál kissé rusztikusabbak. Készítőjük vagy készítőik tekintetében semmi bizonyosat nem tudunk. A többi spirálindás díszítmény mindegyike eltérő, az ismert darabok között sem találjuk közeli másait. A fehérgyarmati úrasztali terítő azért érdemel kiemelt figyelmet, mert a sarokmintája más, mint a terítő közepén lévő spirálindás felirat. Most csupán az utóbbival foglalkozunk. A szabályos csigainda indulása spirálvonalas. Az első motívum karéjos kettős levél, belül visszahajló kis leveles ággal. A továbbiakban három szétnyílt és három zárt gránátalma az inda irányában haladva keresztezi azt és hajlik a külső oldalra. A szárak alkotta kis ovális terekben egy-egy petty. A zárt gránátalmák hármas tagolásúak, széles külső rész fogja körül a magvakkal ábrázolt közepet. A szétnyílt gyümölcs ábrázolásánál a külső fürészfogas vékony levelek eltávolodtak a középrésztől. Az inda végét egy nagy zárt gránátalma koronázza, közepén az évszámmal. A díszítményt teljesen körbefogja a varrott felirat

1

". A motívumok közül a gránátalma zárt változata hasonló megoldásban egy felvidéki XVIII. század elejére datált úrvacsora kendő gyümölcséhez hasonlít (László 2001. 17. sz.) ugyancsak felvidéki, közelebbről Zólyom megyei 1700 körűire datált egy másik keszkenő, amelyen ugyanezek a gyümölcsök láthatók (László 2001. 15. sz.). Ezek alapján úgy tűnik, hogy a gránátalma ezen változata inkább korai. Későbbi XVIII. század eleji kedveltségét bizonyítja ez a terítő, hiszen 1747-es évszámmal ellátott. A szárat cifrázó kis kacs és az ágak kereszteződésében lévő petty reneszánsz jellegű, de gazdagodása révén már a barokk felé mutat. Szerkezetileg legközelebb áll hozzá egy ugyancsak felvidéki XVIII. század elejére helyezett úrvacsora kendő, amelyen hasonlóan zárt és nyílt gránátalmák váltakoznak úgyszintén előrenéző helyzetben, ez ritkábbnak tűnik a visszafelé hajló megoldásnál (László 2001, 196. sz.). Ugyanakkor a további motívumok egészen más formájúak, bizonyos fokig dúsabb a díszítmény, a kis szárakon az inda belsejében is van egy kis kacs, valamint az indakaréjokban két petty tölti ki a teret. A minta szabályossága alapján, amelyet fokoz a felirat igényessége, ezt is gyakorlott hímző munkájának tartjuk. A szabolcsi gyülekezet kis úrasztali térítője az előbbiek fémszálas hímzésével szemben borvörös selyemfonallal és skófiummal készült. Az inda az előbbi már kialakult, végleges formát mutatja a kis szárak kereszteződésével, azonban irányuk itt fordított, az inda vonalának irányával szemben visszafelé hajlanak. Rozetták és fürészfogas levelek váltogatják egymást a szárukon kis kacsokkal. Az inda végén egy nagyméretű zárt gránátalma ül, amelyben a csészelevelek kívül fogazottak, a gyümölcs közepe oválisán gömbölyű, tetején hármas levélkével". Ez a gránátalma változat virágbokor koronázó motívumaként a XVII. század második feléből lepedőszélről ismert közelebbi helymeghatározás nélkül (László 2001. 36. sz.). Több keszkenőn láthatunk hasonló megoldást, egy borsodi XVIII. század eleji (László 2001. 15. sz. itt hivatkozik több példára). Egy egészen hasonló megoldású ugyancsak észak-magyarországi hímzést V Ember Mária még XVII. század közepére sorolt (V Ember 1981. 90. kép). Palotay Gertrúd a gránátalmák tagozódását török jellegzetességnek tartotta (Palotay 1940. 45. ) 10 A terítő anyaga fehér batiszt, arany fonallal hímezve, arany csipkével körbeszegve. Négy sarkában egymáson áthajló két száron négy levél. A spirálinda középen van. Felirata: a GYARMATI SZ. ECCL. INÉN D/TSŐSÉGÉRE AJÁNJA TETTES N: BATIZI ERSEBET ASZSZONY. Az inda belsejében lévő gránátalmában ANNO 1747. Mérete: 94 x 92 cm. RKEM. Leltári szám: F, 1975. 56. (2. kép) 11 A terítő anyaga fehér batiszt, borvörös selyemmel és skófiummal hímzett. Mérete: 73 x 71 cm. RKIiM. Leltári száma: F. 1991. 44. (3. kép) 260