A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)

Régészet, ókortudomány - Ringer István: Kora Árpád-kori településrészlet Tiszatarján-Naba-ér parton

Noha a kerámiaanyagban egyetlen cserépfedő-töredék sincs, néhány peremnél megfigyelhető a belső felület éle alatt, a fedő stabilabb tartása érdekében kialakított hornyolat (1. kép a, c, g) A perembelső díszítése mindössze egyetlen fazéknál tűnik fel. Az aljátmérők 6.5 - 16 cm közöttiek, az alj és az oldal által bezárt szög értékeinek összevetése szintén nagyfokú formai variabilitásra utal. A legtöbb aljhoz még tompaszögben csatlakozik az oldalfal, de előfordul néhány élben végződő, s van két aljgyűrűs töredék is (2. kép). Két fazékaljon látható plasztikusan kiemelkedő fenékbélyeg. Az edények túlnyomó többsége díszített. A katalógusban díszítetlenként jelölt töredékek többnyire az edényaljhoz tartoznak (a nagyobb darabok példáján úgy tűnik, hogy ennek a résznek a díszítése a leletanyagban egyébként is ritka). A leggyakoribb díszítés az edények vállán, vagy felső kétharmadán spirálisan körbefutó, általában sürtí közökkel bekarcolt vonal, mely fölött gyakran hullámvonal is megjelenik. A díszítési technika legjobban a 86. objektumból előkerült egész edényen tanulmányozható. Itt jól látható, hogy a díszítés egyetlen, megszakítás nélküli mozdulatsor eredménye, melyet az egykori fazekas balról jobbra haladva, az edénytest alsó harmadából indított. Az egyes edényeken a vonalak mélysége és szélessége változó, előfordul mélyen bekarcolt, 4-5 mm-es vonal, míg több esetben hegyesebb eszköz használatára utal a sekély, 1 mm-es vonaldísz. Hullámvonal minden esetben az edény vállrészen jelenik meg, hullám- és vízszintes vonal váltakozva egyetlen töredéken sincs, s egyáltalán nem fordul elő kötegesen felvitt hullám- vagy vízszintes vonal - a díszítés bekarcolásához egyhegyü eszközt használtak. Változatosabb a 30. objektum betöltéséből előkerült fazék díszítése: az edénytest középső harmadán beszurkált pontsorokat, a pcrembelsön pedig sekély bevagdosást alkalmaztak díszítőelemként. Funkcionális szempontból legjobban a 86. ház edényanyaga vizsgálható. Mivel a ház betöltéséből nagyobb, kiegészíthető töredékek, s ép fazék is előkerült, joggal feltételezhető, hogy az edényeket ebben a házban használták. Szembetűnő az edénykészlet változatossága. A közepes méretű fazekakat főzésre használták. Az egyik fazék erősen kormos felületű, belsejében ételmaradvány nyoma fedezhető fel. A szokatlanul nagy peremátmérőjü fazéknál tároló funkciót sejthetünk, míg a kicsiny méretűt (bögre/csupor) az élelem felszolgálására használhatták. Összegezve az anyagfeldolgozás során tett főbb megfigyeléseket, megállapítható, hogy a Tiszatarján - Naba-ér-parti település kerámiaanyagát kézi korongon formált, változatos méretű és formájú fazekak túlsúlya jellemzi. Előfordul virágcserép alakú tál, valamint bögre/csupor is. Kézzel formált darab nincs a töredékek között, ettől azonban feltűnőbb Árpád-kori településeik legjellegzetesebb lelcttípusának, a korongolt cserépbográcsnak a teljes hiánya. A fazéktöredékek nagy száma minden bizonnyal ezen edényforma korabeli háztartásokban betöltött fontos szerepével magyarázható, míg a bográcstöredékek hiányából nem következtethetünk biztosan arra, hogy e típust nem ismerték/használták e telpülésen. A kerámiaanyag keltezése Biztosabban datálható kísérőlelctek hiányában a belső tipológia mellett más, főként Tiszatarjánhoz földrajzilag közel eső településásatások kerámiaanyagával való összevetés alapján teszek kísérletet a keltezésre; tekintve, hogy az Árpád-kori fazekasipar struktúrájából fakadóan a távolabbi területeknek az időrendi vizsgálatok során kisebb jelentőséget kell tulajdonítani." A kronológiai elemzés kapcsán már elöljáróban szeretnék utalni azokra az ismert problémára, melyek gyakorlatilag lehetetlenné teszik a biztosabban datálható kíséröleletek™ nélkül előkerült telepkerá37 TAKÁCS 1993. 449. LÁZÁR 1998. 75. 38 Kora Árpád-kori településeinken - tekintve, hogy a pénzforgalom ekkor meg alacsony fokon állt - nagyon ritkán kerül elő olyan tárgytípus, amely pontosabb datálást tesz lehetővé. Ritka kivételként említhető például a sály-latori település ásatása során előkerült palmettamintás zablapálca töredék. PARÁD1 1985. 204