A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)

Régészet, ókortudomány - Ringer István: Kora Árpád-kori településrészlet Tiszatarján-Naba-ér parton

93. objektum 150 centiméter hosszúságú, nyugat-keleti irányú, ívelt alakú. Alja 40 centiméterre jelentkezet a nyesett felszínhez képest. Keleti végében egy 40 centiméter átmérőjű oszlophely található, mely 10 centiméterre mélyedt az árok alján. Noha az ásatási naplóban árokként szerepelnek, s magam is ezt a szót használtam a fentebb leírt objektumok esetében, nyilvánvaló, hogy nem „átlagos" árkokról van szó, s ezért értelmezésük több szempontból is problémás. Hasonló jelenséget csak elvétve sikerült dokumentálni Árpád-kori településásatásainkon, a Naba-ér parti lelőhelyen viszont feltűnően nagy számban fordulnak elő az egyenes, átlagosan 300-350 centiméter hosszúságú, szűkülő oldalú, mindkét végén nagyméretű, mély (esetenként a nyesett felszíntől 120 centiméter mélységben lévő!) oszlophellyel lezárt „piskóta alakú" árkok. Értelmezésüket az analógiák hiánya mellett nehezíti az is, hogy betöltésük szinte teljesen leletmentes volt.

35 Ezek az objektumok látszólag rendszertelenül helyezkedtek el a feltárt területen belül, döntő többségük ugyan észak-déli irányú volt, de előfordultak ettől eltérő tájolásúak is. Sem egymással, sem más objektumokkal nem voltak szuperpozícióban. Azt feltétlenül ki kell emelni eme bizonytalan funkciójú jelenségekkel kapcsolatban, hogy némelyikük elkészítése vélhetően komoly erőfeszítést igényelt (mint ahogyan a feltárásuk is), hiszen az erősen szűkülő oldalú rövid árok végeiben legtöbbször nagyon mély oszlophely volt. Mivel az „árkok" alja általában nagyon egyenetlen volt, felmerülhet a gyanú, hogy ennek a szakasznak a kiásására csupán azért volt szükség, hogy innen könnyebben lehessen továbbmélyíteni az oszlophelyeket. Ezt a feltételezést erősítheti az, hogy az „árkok" betöltésétől elütő volt az oszlophelyeké, ami azt jelenti, hogy nem egy időben töltődtek be. Ha ez az elgondolás helytálló, akkor funkciójukat tekintve nem is árkokkal, hanem két, általában mély és nagy átmérőjű oszlophellyel, illetve azok „munkaárkával" van dolgunk. Az oszlophelyek méretéből és mélységéből kiindulva a bennük álló oszlopok jóval nagyobb átmérőjűek és magasabbak is lehettek a házak ágasfáinál. Ha ezek az oszlopok épületféléhcz tartoztak (méretük alapján valószínű, hogy valamilyen tetőt tartottak), azokat kizárólag az állattartással hozhatjuk kapcsolatba. Sikerült feltárni néhány olyan árkot is, amelyek eltérő jellegűek a fentebb elemzett, bizonytalan rendeltetésű objektumoktól. A félköríves, sekélyebb, teknőszerüen kivájt árokszakaszok (60.és 85.objektum) valószínűleg szárnyékokhoz tartoztak egykoron.

,ft LELETANYAG Kerámia Ahogyan az a településásatások esetében megszokott, a házak betöltéséből előkerült leletanyag túlnyomó részét kerámiatöredék teszi ki. Egyéb, megbízhatóbb keltezésre alkalmas lelettípus hiányában e tárgycsoport részletes elemzésére kell támaszkodnom a településrészlet korának meghatározásához. Mivel a lelőhely nem teljes egészében kutatott, minden bizonnyal a feltárt területen kívül is voltak telepobjektumok, így csak egy nagyobb felületre kiterjedő feltárás utáni elemzéstől remélhetnénk biztosabb relatív és abszolút időrendi megállapításokat. Abból kiindulva, hogy a település esetleg hosszabb ideig (több száz évig) folyamatosan lakott volt, vagy több, diszkontinuus települési időhorizont is létezett, a házak betöltéséből előkerült kerámiaanyagot objek35 Csak azért valószínűsíthető a lelőhely Árpád-kori horizontjához való tartozásuk, mert a 92. objektumban (egyedül ebben volt lclctanyag) őskori és Árpád-kori kerámia vegyesen fordult elő, s ez kizárja a rézkorra való keltezést. 36 Hasonló tclcpjclcnségckct tártak fel Kengyel község határában. LASZLOVSZKY 1986. 131. 201