A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)

Emlékezés a Bocskai-felkelés 400. évfordulójára - Nagy László: Bocskai István Kassán (1604–1606) - Nagy László: Štefan Bocskai v Košiciach 1604–1606

Ám ameddig ez a szomorú, tragikus vég bekövetkezett, Bocskai - az 1606-ban elhatalmasodó betegsége ellenére - vígan és a várost szeretve töltötte napjait Kassán. Ha röviden meg akarjuk válaszolni a kérdést, hogy milyen is volt a fejedelem élete a kassai „királyi ház"-ban?- akkor talán három szóval válaszolhatunk: mozgalmas, patriarchális és vidám. Az a Bocskai István élt itt, akit 1605 áprilisában a szerencsi gyűlésen megjelentek „egy szüwel lélekkel, szabad akaratjukból választották fejekké, urukká, fejedelmükké". Azt, hogy ez valóban így is történt, az immáron két ország fejedelmét mindhalálig gyűlölő Tstvánffy Miklós is megerősíti. Azt viszont már némi kétkedéssel lehet fogadni, amit a fejedelem kinevezett udvari történetírója vetett papírra, nevezetesen „az felséges nevet Szerencsen a gyűlésben erővel vetették Bocskaira, semmi módon fel nem akarta venni." Ez a szabadkozás - már ha megtörtént - nem tekinthető egyébnek amolyan udvarias formalitásnál annak ellenére, hogy a megszerzett főhatalom valóban érdekcsen alakította az egyéniségét. Akit ugyanis az erdélyi kortársak eszközökben nem válogató, vérszomjas, ravasz, mérhetetlenül hatalomvágyó emberként és minden zavar, baj kútfejeként bélyegeztek meg és tartottak számon, a megszerzett főhatalom birtokában nyíltszívű, kegyes, nagylelkű emberré alakult át. Ez az átalakulás vajon csupán politikai szerepjátszás lett volna? Vagy azzal a politikusoknál ugyancsak ritka jelenséggel állunk szemben, hogy a fő-, vagy szinte korlátlan hatalom elnyerése csupán a szép és nemes emberi tulajdonságokat hozta volna előtérbe a jelleméből? Nehéz lenne erre megnyugtató választ kapni. Nem csupán Bocatius nyilatkozott egymásnak homlokegyenest ellenkezően Bocskairól, de Szamosközy István vagy Rimay János is másként beszélt róla életében, mint halála után. Annyi biztos, hogy kassai környezete főként a szerény, nagy vonalú, ellenségeinek is megbocsájtó Bocskait ismerte meg, aki vidám légkört honosított meg maga körül a kassai „királyi ház"-ban. Amíg a „vízkor"-nak nevezett veseelégtelensége - amiben különben oly sok kortársa elhalálozott már ötvenéves kora előtt vagy körül - ágyhoz nem szegezte, gyakoriak voltak a lakomák, vidám mulatozások is a „székhely nélküli fejedelmi udvarában". A csupán titkon hűséget fogadó, de valójában mindvégig a Habsburg-oldalon maradó, birtokai megóvása érdekében őt személycsen fölkereső Thurzó György a későbbi nádor, így számol be a kassai vígságokról a feleségének „ebéden felettébb ittunk is, úgy annyira, hogy idejét sem tudom, hogy ennyire részeg lettem volna." A gyakori vígságok és alapos ivászatok még az udvarban sem tetszettek mindenkinek. Közéjük sorolt az újsztoikus elveket követő Rimay János, aki azért annyira óvatos volt, hogy az ilyen bírálatát csak a fejedelem halála után hangoztatta, különösen az „új nap"-nak tekintett Illésházy Istvánnak. Egyik levelében azt kifogásolta, hogy a hasznos tanácsokat ritkán fogadta meg, s amiket elfogadott, azoknak is „rest executora" volt. Más levelében még azt is felhánytorgatta megholt urának, hogy az utolsó pillanatig bizakodott a felgyógyulásában! Szamosközy viszont azt rótta föl urának - természetesen ő is annak halála után, hogy csak ígérgetett, de nem adott donatiokat. Azt persze elfeledte megemlíteni a különben jeles historikus, hogy a fejedelem a saját birtokaiból adományozott a letelepített hajdúvitézeknek, s azok nem voltak jelzálogtól terheltek, mint az egy kései utódáé. Bocskai a bécsi, a prágai és a gyulafehérvári udvarokban láthatott közelről elegendő fényt, pompát, de a sokkal egyszerűbb kassai körülmények között is egyik utolsó képviselője volt a bővérű, életszerető reneszánsz főuraknak. Ruházatának egyes darabjait ma is utánozzák, s azok az ő nevét viselik. Többen följegyezték, hogy kedvelte a zenét, s gyakran húzatta a talp alá valót. Az erdélyi kortárs Nagy Szabó Ferenc följegyzése szerint a „gyöngébb nem" iránti érdeklődés sem halt ki belőle fejedelemként, aminek bizonysága, hogy Erdélyből Kassára hozatta Bornemissza Katát, akit ott szeretőjeként tartott maga mellett. Mennyire tette őt boldoggá a nevezett ifjú hölgy? - csupán találgathatjuk. 19