A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)
Régészet, ókortudomány - Ringer István: Kora Árpád-kori településrészlet Tiszatarján-Naba-ér parton
A tüzelőberendezést valamennyi házban, az északkeleti sarokban alakították ki. Két esetben (42. objektum, 30. objektum) szorosan a sarok mellé, egy esetben (75. objektum) csaknem teljesen, egy esetben (86. objektum) pedig kismértékben a ház agyagfalába vájva. A 42. objektum számú ház kemencéje erős pusztultsága miatt - csak a töredékes sütőfelület, s oldalfalából néhány centiméter maradt meg - nem alkalmas részletesebb elemzésre. A feltárt nyomok alapján annyi azonban valószínű, hogy a házban agyagból megépített kemence volt. A 75. objektum számú ház kemencéje átmeneti formát képvisel az épített és a földfalba vájt kemencék között, a ház északi falának keleti sarkába vájva alakították ki, így boltozatának része épségben megmaradt. A síitőfelület átmérője 45 centiméter, míg a kemence belső magassága 25 centiméter volt. A kemence szájnyílását kövekkel erősítették meg, ezek közül egy in situ került elő. A 30. objekúim számú házban egy minden bizonnyal nyílt tűzhelyre utaló, erősen átégett folt mellett egy viszonylag épen megmaradt tüzelőberendezést is sikerült feltárni. 24 A kövek egy része patkó alakban körberakva eredeti helyzetben, míg néhány kő az egykori tüzelőtérben, illetve a ház ÉK-i sarkában került elő. A nagyméretű, erősen átégett, mállékony kövek között kötőanyagot nem lehetett megfigyelni. A megmaradt nyomokból ítélve nem zárható ki, hogy a házban kövekkel körbevett, tapasztott alj nélküli, nyitott tetejű tűzhellyel, ún. kőtűzhellyel számolhatunk. 25 A 86. objektum kemencéjének sütőfelületét úgy készítették el az északkeleti sarokban, hogy az kissé kiívelődött a lakógödörből, ám boltozatát nem a ház földfalából alakították ki, hanem kövekből megépítették. Ez esetben joggal lehet gondolni elbontott kőkemencére, hiszen a sütőfelületen több kisebb kő hevert rendszertelenül, csak kettő került elő eredeti helyén, a sütőfelület széléhez tapasztva. Míg a 30. objektum számú ház tüzelőberendezése esetében a tüzelőteret patkó alakban körülvevő nagy, többé-kevésbé szabályos kerek kövek kerítitek elő, addig a 86. objektum számú házban kisméretű, lapos köveket dokumentáltak. Az eddigi kutatások eredményei alapján úgy tűnik, leginkább az Árpád-kor első harmadára voltjellemző az a nagyfokú változatosság, mellyel a tiszatarjáni házak tüzelőberendezései is bírnak. 26 A kőkemencékkel kapcsolatban már több évtizede felmerült, hogy elsősorban a 10-11 században voltak használatban. 27 A kőkemencés házak földrajzi elterjedéséről ugyanakkor meg lehet állapítani, hogy olyan alföldi településen is előfordultak, ahol minden bizonnyal nehezebben lehetett kövekhez jutni. 2S 24 Nem lehet megállapítani, hogy az átégett tüzhelyfolt a ház elsődleges használatának idejéhez kapcsolódik, avagy a ház lakófunkciójának megszűnése utáni tüzelés nyoma, esetlegesen egy korábbi, elbontott kemence tapasztásának maradványaként értelmezhető. Gyakori, hogy a házakban megszokottnak számító kemence mellett nyílt tűzhelyre utaló nyom is előkerül. Lásd pl: MÉRI 1969-70. 79. 25 E tüzclöbcrcndczési-forma egykori használatának lehetőségét Takács Miklós vetette tel Ménfőcsanak-szeles-dülői és Lébény-billc-dombi ásatási megfigyelései alapján. TAKÁCS 1996a 201. Más elképzelés szerint a nyitott tetejű kötűzhelyként számon tartott jelenség minden esetben a ház elhagyása után szétrombolt kőkcmcnccként értelmezhető: TAKÁCS im. 45. lábjegyzet. A tiszatarjáni 30. objektum számú házban talált 11 nagyméretű, átégett kőből hét in situ került elő, csupán három volt másodlagos helyzetben szétszóródva. Szétrombolt kemence esetén jóval több kisebb-nagyobb kőnek kellett volna heverni a ház különböző részcin. Ugyanakkor, ha azt feltételezzük, hogy a kőkemencét használat után lebontották, s köveit elhordták, ez esetben nehezen érthető, hogy az alsó sort miért hagyták meg eredeti helyzetben. Különálló tüzelőberendezés típusként írja le a kőtüzhelyet Peter Salkovsky. SALKOVSKY 2001. 94. 26 TAKÁCS 2001b. 32. 27 A kőkcmcncékről elsőként Szabó János Győző értekezett máig ható érvénnyel. A keleti párhuzamokat is figyelembe véve megállapította, hogy a „honfoglaló magyarság lakáskultúrájában a tüzelőberendezések tekintetében a nyílt tűzhelyen kívül a kőkcmcncc is általános elterjedtségnek örvendhetett." SZABÓ 1975. 55. 28 Dél-hevesi ásatásai kapcsán utal erre Szabó János Győző. SZABÓ 1975. 56. 197
