A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)

Természettudomány - Dudás Miklós: A térségi nagy tájalakítások természetvédelmi vonatkozásai a Hortobágyi Nemzeti Park területén

A vizes puszta Mézpázsilos szikfok Vakszik A másodlagos szikesedési folyamatok a XVIII -XIX. századi vízrendezések (a Tisza szabályozása, a Keleti- és a Nyugati főcsatorna megépítése stb.) után váltak meghatározóvá a hortobágyi talajok genetikai fejlődésében. A hortobágyi puszta geomorfológiai és növénytársulás-tani fejlődésében a Tisza folyó szabályozása döntő fontossággal bírt. Ez elsősorban azokat a nagyobb összefüggő mocsárrendszereket érintette (Kunkápolnás, Egyek-pusztakócsi mocsarak, Halas-fenék stb.) amelyek léte a folyó évenként ismétlődő áradásaitól függött. A korabeli feljegyzések szerint voltak olyan időszakok is, mikor a Tisza kilépve medréből (Tiszadobnál) Tiszacsegétöl Nádudvarig összefüggő víztükröt képezett, s ladikon lehetett közlekedni a két település között (kb. 30 km). Az áradások visszahúzódása után a folyó a puszták mélyebb laposaiban visszamaradó különböző mélységű vizei határozták meg az egyes növénytársulások zonális és mozaikos elrendeződését (lebegő hínár, nádasok, gyékényes, harmatkásás társulások stb.). A mozaikos szerkezetű növényegyütteseket az évente periodikusan ismétlődő, s gyakran igen különböző mennyiségű víztömegeket adó „szeszélyes" Tisza folyó határozta meg. így nem voltak ritkák az olyan évek, amikor már nyár elejére, közepére kiszáradtak ezek a laposok, de olyan időszakok is gyakran előadódtak, amikor több éven keresztül víz alatt álltak, és ezekben az esetekben is mindig szezonálisan ingadozó (párolgási tenziót figyelembe véve) vízmélységű mocsárrendszerekként működtek. Az itt élő lakosság is tovább formálta a táj arculatát a sajátos (külterjes) gazdálkodási módjaival. A legeltetés során a „rideg" tartású marhacsordák (magyar szürke, magyar tarka), de a bivalyok is rendszeresen legelték a mocsarak szegélyzónáinak savanyúfüves széleit, főleg amikor a magasabb térszintű gyepek fühozama a nyári szárazságok miatt már nem volt kielégítő az állatok életfenntartó szükségleteihez. A hagyományos nád- és gyékénytermelés, valamint az extenzív halászati mód, a nyílt vízfelületű mocsarakban visszamaradó tetemes mennyiségű hal lehalászása ál164