A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)

Természettudomány - Juhász Lajos: A Bódva halfaunájának ökológiai értékelése

3. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Ezúton mondunk mindazoknak köszönetet, akik kutatásainkat valamilyen módon támogatták: Szlovákiában: • A Szlovák Környezetvédelmi Minisztériumnak, amiért kutatásainkat támogatta, 2004. december 31-ig szóló kutatási engedélyt részünkre kiadott, és engedélyezte a folyó teljes hosszán különböző eszközök (pl.:elektromos halászgép) használatát • A Szlovák Karszt Nemzeti Park Igazgatóságának a szakmai támogatásért, a kutatások folyamatos engedélyezéséért • Popovics György természetvédelmi csoportvezetőnek a terepi mintavételezésekben nyújtott önzetlen segítségéért Magyarországon: • A FVM Vadászati és Halászati Főosztályának kutatási programunk támogatásáért. (2001 2003 - 11.617/2001 témaszám - valamint 2005-2006 között támogatta/támogatja a fentiekkel kapcsolatos kutatásainkat. ) Az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóságának a vizsgálatok eredményes lebonyolításának biztosításáért, a nemzeti park igazgatóság néhány munkatársának (Béres Georgina, Kanyok Zsolt, Mihalik Imre) a vizsgálatok egyes fázisaiban történő közreműködéséért. Salamon Gábor igazgató úrnak (ANP) a terepi kutatásokban történő közreműködésért, a kutatások szakmai támogatásáért, valamint térképek és más adatok rendelkezésünkre bocsájtásáért • Gyiire Péter tudományos segédmunkatársnak a mintavételezések során állandó közreműködéséért 4. IRODALMI ÁTTEKINTÉS 4.1. A Bódva halfaunájának kutatási előzményei - irodalmi források alapján A Bódva-vidék halfaunájáról elsőként Herman (1887) a magyar halászatról írt könyvét említhetjük, amelyben a Sajó-Hernád vízrendszeréből 28 fajt említ. Ezen belül a Bódvából 19 halfajt sorol fel, amelyek csaknem kivétel nélkül ma is tagjai a folyó halközösségének. Jelenleg mindöszsze az általa leírt Misgurnus fossilis előfordulása nem bizonyított a Bódvában. A Bódva-völgy vízrendezése előtti időszakok mocsaras, kiöntésekkel mozaikos víztereiben még közönséges faj a szabályozások következtében beszűkült életterében már nem találja meg természetes életfeltételeit. A Bódvában élő halakról Vutskits (1904, 1918) is említést tesz, de tanulmányaiban gyakorlatilag a Herman által leírt 19 halfaj előfordulását összegzi. Vásárhelyi (I960, 1961) több írásában is foglalkozik a hazai halfajok elterjedésével. A klasszikus műnek számító, „Magyarország halai írásban és képekben" (I960) c. munkája mellett egy, csak a Bodvával, mint halasvízzcl foglalkozó kéziratában (1961) összesen 45 halfaj előfordulását ismerteti, fauniszfikai adatokkal együtt. A leírt, a Bódvára jellemző gyakoribb reofil fajok (pl.: Salmo trutta m. fario, Vimha vimha, Leuciscus cephalus, Leuciscus leuciscus) mellett olyan fajok előfordulását is említi, amelyek más szerzőknél egyáltalán nem szerepeltek. A fenti előfordulási adatok (pl.: Rutilus pigus virgo, Chalcalhurnus chalcoides mentő, Gohio uranoscopus) ma már részben megkérdőjelezhetők noha az utóbbi évtizedekben folyamatosan változott a folyó halközösségének faji összetétele -, de ezek, a hazánkban nem, vagy csak igen ritkán előforduló fajokat mások soha nem észlelték a Bódvában. Ma már ugyancsak szokatlannak tűnik, hogy több stagnofil faj is a listára került (pl.: Tinea tinea, Abramis 136