A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)

Természettudomány - Juhász Lajos: A Bódva halfaunájának ökológiai értékelése

brama, Cyprinus carpio). A Cyprinus carpio, mint telepített faj került a Bódvába. Viszont figyelemre méltó az Umbra krameri előkerülése, amely az utóbbi 4 évtizedben már teljesen hiányzik a faunából. Az utóbbi 4 évtizedben a halászati kutatások a Bódvát és a folyóval vízrajzi egységben lévő patakokat részben, alkalomszerűen érintették - leginkább csak egy-egy szakasz felmérésével. Lelek és mtsai (1969) néhány Bódvába torkolló patak valamint a Bán-, a Hejő- és a Szinva-patak reofil halfaunáját vizsgálták. A Jósva- és Rakaca- patak a Bódva vízgyűjtőjében ered és ebbe torkollik. A Jósvából 10 fajt írtak le, amelyek saját kutatásaink során is előkerültek. A Rakacából 12 faj került elő, jórészt konstans fajok, de ezek mellett a Cyprinus carpio is előkerült. Harka (1992) a Bódvából saját kutatásai során 1992-ben 17 fajt ismertetett. Keresztessy (2001), mintavételeinek egyik eredményeként jelzi a széles durbincs {Gymnocephalus baloni) Bódvában történő előfordulását, amelyet 1981-ben gyűjtött. Hoitsy (1994) a Bódva, valamint a folyóba torkolló patakok halfajait kutatta. Mindösszesen 37 halfaj előfordulását bizonyította, elsősorban a folyóba torkolló patakok halfaunáját találta gazdagnak. Kovács (1997) a folyó egy kisebb szakaszán 21 fajt fogott. Érdekesebbnek tűnik a Magyarországon 1984-ben leírt Gobio kessleri észlelése, amely a Bódvában is meg-jelent. Valószínűleg ez a faj korábban is élt a folyóban, de vélhetően felpillantó küllőként került leírásra (pl.: Vásárhelyi, 1960). A szlovák Bódva-völgy és a Tornai-karszt jelentős része a Bódva vízgyűjtőjéhez tartozik. A Sajó-Hernád vízrendszer mai szlovák szakaszának halait több szlovák kutató is vizsgálta az elmúlt egy évszázadban, amelyek során a Bódváról is említés történik, egy-egy kisebb szakasz vagy halfaj kapcsán. A Szlovákia keleti és déli részein futó folyók halfaunáját szlovák halkutatók is vizsgálták. A Hernád és az Ondava folyók halfaunájának összetétele (Kux és Weisz, 1962) a nagyszámú közösen előforduló reofil faj révén hasonló a Bódva halközösségéhez. Ugyanezen kutatók részletes tanulmányban tették közzé számos patak és folyó halfaunisztikai felmérésének eredményét {Kux és Weisz, 1964). Mindösszesen 37 természetes folyóvíz halközösségét vizsgálták az Ipolytól egészen a Kelet-Szlovákia határán lévő folyókig (Latorca, Tisza). A Bódvával közös vízrendszerbe tartozó Torna-patak halfaunáját is vizsgálták, amelyből 9 fajt írtak le. A Bódva szlovák részét azonban nem kutatták. Hykes (1921), Kosták (1956), Zithan és Kasták (1960) Zithan (1960, 1961-1962) vette számba a Bódva kisebb szakaszainak halközösségét. Zithan további közleményeiben (1985a, 1985b, 1986a, 1986b, 1986c, 1986d) a halközösségek összetételének kvantitatív viszonyait is ismerteti. A folyóba torkolló patakok, csatornák és egyéb vízfolyások halállományának hosszabb időn keresztül tartó vizsgálatát végezték az Eperjesi Egyetem (Universitá Presov) munkatársai is. A kutatások célja a halfauna megismerésén túl az egyes vízterek környezetvédelmi minősítése is volt, a vízben lévő toxikus és egyéb anyagok analízise a jellegzetes indikátor halfajok felmérésével együtt. Kosco és Greculová (1992) egy kutatótábor eredményeit ismerteti. E vizsgálatokban egyes vízkémiai vizsgálatok eredményei is megjelentek. Mindösszesen 6 faj {Salmo trutta m.fario, Eudontomyzon danfordi, Barbatula harhatula, Gobio gobio, Thymallus thymallus, Leuciscus cephalus) több mint 725 egyedét vizsgálták. Elsősorban a folyó forrásvidékén megjelenő faunát kutatták, de 16 mintavételi helyről biomassza adatokat is közöltek. A Bódva felső szakaszán az Eudontomyzon danfordi jelentős populációja él, ami a Salmo trutta m. fario nagy állománysürűségével is magyarázható. Kosco és Kosuth (2003, 2004) a Kassa környéki folyóvizek halfaunáját vizsgálta különös tekintettel a kassai acélmű ipari vizének halfaunájára gyakorolt hatásáról. Több patak és csatorna halfaunáját is kutatták, amelyek vagy a Bódvába torkollanak (pl.: Ida) vagy hasonló környezetben futnak (pl: Sokolanslcy, Belzanslcy-potok). Egyes fajok (\>\.:Leuciscus cephalus, Chondrostoma nasus) példányaiban a toxikus nehézfémek akkumulációját is vizsgálták. Több mintában a higany koncentráció meghaladta a már károsnak minősíthető toxikus határértékeket. A vizsgálatok, amelyek több mint 10 évig tartottak, bizonyították az egyes vízterekben a halfauna dinamikáját is. Kosco, Kosuth és Lusk (2004,) a Bódvába torkolló Ida-patak halfaunájáról részletes 137