A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)

Természettudomány - Ködöböcz Viktor: A debreceni Déri Múzeum futóbogár (Coleoptera Carabidae) gyűjteménye

található példány pontosabb gyűjtőhelye nincs megadva, de valószínűsíthető, hogy a Hortobágy folyó vagy más áramló víz partján fogták. Tachyta nana (GYLLENHAL, 1810) - Magyarországon, domb- és hegyvidéki erdőkben szélesen elterjedt, a Nagy-Alföldön kifejezetten ritka és sporadikus: Bugac (Kiskunság), Bátorliget (Nyírség), Gelénes (Beregi-síkság). Főként laza fakéreg alatt található. A Múzeumban található példány a Hortobágyról származik, pontosabb gyűjtőhely megjelölése nélkül, de valószínűsíthető, hogy valamelyik védett erdőből kerülhetett elő, mint pl. az Ohati-erdő. Bemhidion dalmatinum DEJEAN, 183 1 - Magyarországon főként a Dunántúlon és az ÉszakiKözéphegységben fordul elő, ahol általában kisebb vizek, főként patakok mentén található. Az Alföldön korábban csak a Duna-Tisza közén, Dömsödről és Kecskemétről volt ismert. Balmazújvárosi előfordulása elsőre szinte hihetetlennek tűnt, ezért megerősítés végett az egyetlen múzeumi példányt felvittem a Természettudományi Múzeum Allattárába, ahol Dr. Szél Győző megerősítette, hogy valóban az adott fajról van szó, ami igazán kivételes adatnak számít a Hortobágyról. Bemhidion illigeri NETOLITZKY, 1914 - Magyarország dunántúli és dél-alföldi területein viszonylag elterjedt, de eléggé ritka faj. Ismert Rábagyarmatról, Pannonhalmáról, a Bakonyból, Budakalászról, Somogyból, Baranyából, a Kiskunságból, Békésből, az Aggteleki-karsztról és a Bükkből. Vízpartokon, nedves helyeken és erdőszegélyekben fordul elö. A faj a Déri Múzeumban található példányok révén vált ismertté a Zemplénből (Kőkapu), és igen figyelemre méltó adatként Halápról. Ötvös és Lovas (1984) munkájából tudjuk, hogy a gyűjtés egy helyi védettséget élvező kőris-szil ligeterdőben (Fraxino-pcmnonicae U/melum társulás) történt, ami úgy tűnik, mintegy „hidegzugot" képvisel a Nyírségben, mivel számos, főként hegy- és dombvidékekre jellemző faj került innen elő. Pterostichus transversalis (DUFTSCHMID, 1812) - Magyarországon e montán faj csak a Kőszegi-hegységből, az Őrségből és a Dráva mentéről (Ortilos, Zákány) volt ismert. Ötvös János a faj egyetlen példányát 1968-as hévízi nyaralásakor fogta, feltárva ezáltal a faj eddig ismert legtávolabbi előfordulását törzsterülctétöl északkeleti irányba. A faj elszigetelt hévízi előfordulása valószínűleg régmúlt idők állatföldrajzi viszonyairól tanúskodik, mivel jelenleg elképzelhetetlen, hogy a faj az adott élőhelyre röpképessége nem lévén - saját lábon jusson el. Éppen ezért, a Déri Múzeumban található példány igen figyelemre méltó, mivel alkalmas fontos következtetések levonására a térség korábbi természeti viszonyaira vonatkozóan. Sphodrus leucophthalmus (LINNAEUS, 1758) Magyarország csaknem minden régiójából ismert, de mindenütt ritka. Az adatok döntő többsége 30 évnél régebbi. Emberközeli faj, mely főként pincékben, kamrákban és hasonló sötét helyeken volt található. Az utóbbi két évtizedben gyakorlatilag senki nem fogta, vagy legalább is nem közölte, még ha fogott is. A faj eltűnésének okára nincs észszerű magyarázat. Régi adatnak számít a Déri Múzeumban található egyetlen példány is, mivel 1961-ből származik, mely egyben egyike a ritka debreceni adatoknak. Agonum sexpunctatum (LINNAEUS, 1758) - Magyarországon, domb- és hegyvidékeken szélesen elterjedt, de nem gyakori. A Nagy-Alföldön eléggé ritka, adatok csak a Kiskunságból, a Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzetből, Hajdú-Biharból (Derecske) és a Beregi-síkságról (Gelénes) vannak. Kedveli a vizek melletti nyitott, napos helyeket, erdőszegélyeket, tisztásokat. A Déri Múzeumban található két példány közül az egyik Halápról származik, valószínűleg szintén a korábban már említett kőris-szil kemény fa-ligeterdő környékéről. A Tiszántúlon ez a harmadik ismert adat. Amara famelica ZIMMERMANN, 1832 - Magyarországon ez a faj nagyon ritka, bár ÉszakEurópában sem tartozik a gyakori fajok közé. Irodalmi adatok csak Kalocsa és Kelebia környékéről említik, az 1890-es évekből, valamint a Fertő-tó környékéről és a Bakonyból. 2000-ben Karcag környékéről került elő egy példánya, míg 2004-ben Nyírbogdánynál, egy kisebb szikfolt száraz nádasában fogtam két példányt a fajból. A Konyárról előkerült példány a harmadik hiteles bizonyító adat a Tiszántúlon, de egyúttal az egész országban is az elmúlt 100 évben. 118