A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)

Természettudomány - Ködöböcz Viktor: A debreceni Déri Múzeum futóbogár (Coleoptera Carabidae) gyűjteménye

Dinodes decipiens ambiguus CSIKI, 1931 - Magyarországon ismert a Nagy-Alföldről (Dömsöd, Kalocsa, Kunszentmiklós, Tiszasüly, Pély, Mezőcsát, Hortobágy), a Dunántúlról (Bakony, Siófok, Velencei-tó, Mecsek) és a Börzsönyből. Nedves és szikes területek ritka, pontomediterrán faja. Ötvös János gyűjtésének eredményeként a faj előfordulása ismertté vált Debrecenből, Halápról és Tiszacsegéről is, tovább gazdagítva az adott térségek futóbogár faunájáról szerzett eddigi ismereteinket. Stenalophus proximus DEJEAN, 1829 - Pontokaszpi-euromediterrán faj. Magyarországon rendkívül ritka, eddig mindössze két irodalmi forrás említette előfordulását, de biztosra vehető bizonyító példányok nem állnak rendelkezésünkre. Az egyik említés Szeged környékéről történik, míg a másik a Dráva mentéről, Kisszentmártonból. A Déri Múzeumban található példányt megmutattam a Természettudományi Múzeumban Dr. Szél Győzőnek, aki, palearktikus gyűjteményből elővett példánnyal történt összehasonlítás után, minden kétséget kizáróan megállapította, hogy az adott fajjal van dolgunk, mely egyben az eddig ismert egyetlen hiteles adat a mai Magyarország területéről! Harpalus alhanicus REITTER, 1900 - Magyarországon az erdőssztyepp öv nyitott társulásainak eléggé ritka, melegkedvelő faja. Ismert a Dunántúlról, a Börzsönyből, Heves megyéből (Eger, Nagyvisnyó) és a Nagy-Alföldről. A Déri Múzeum gyűjteményében három példány található, mégpedig Debrecenből, a Hortobágyról és Pocsajról, ami tovább növeli a gyűjtemény gazdagságát és értékét. Harpalus modestus DEJEAN, 1829 - Magyarországon ritka erdőssztyeppi faj, mely ismert a Nagy-Alföldről (Szigethalom, Hevesi-sík, Békéscsaba, Hortobágy, Debrecen, Bátorliget), a Börzsönyből és a Gödöllői-dombságról. A Déri Múzeumban található négy példány Debrecenből, a Hortobágyról és Téglásról került elő. Harpalus oblitus DEJEAN, 1829 - Pontomediterrán faj, mely Magyarországon nagyon ritka. Eddig csak Dömsödről (Pest), Jászkisérről és Pélyről (Heves) került elő, mindig száraz vagy szikes gyepekből. A Déri Múzeum gyűjteményében csak egyetlen példány volt található, mely a Harpalus distinguendits-ok több faj számos egyedét magába foglaló tömegéből került elő. Egyeki előfordulása megerősíti a faj élőhelyigényéről alkotott eddigi ismereteinket. Dromius quadrisignatits (DEJEAN, 1825) - Magyarországon nagyon ritka faj, mely eddig csak Pápáról, Kétújfaluból (Baranya) és Lakitelekről (Bács-Kiskun) került elő. A Halápról, valószínűleg a korábban már említett „hidegzugból" előkerült példány az eddig ismert egyetlen előfordulási adat a Tiszától keletre, ami igen figyelemre méltó. FELHASZNÁLT IRODALOM HURKA, K. 1996 Carabidac of the Czech and Slovak Republics. - Kabourck, Zlin, pp. 565. LOVAS, M. 1976 Colcoptcrológiai adatok Tiszacsegéről 1967-1974. [Colcoptcrologischc Angaben übcrTiszacscge 1967-1974.1 -A Debreceni Déri Múz. Évk. (1975): 31-55. LOVAS, M.-ÖTVÖS, .1. 1979 Talaj-colcopterológiai vizsgálatok a „Síkfőkút Projcct"-cn 1977. -A Debreceni Déri Múz. Évk. (1978): 7-30. 19X5 Talaj-colcopterológiai vizsgálatok egy hajdúszentgyörgyi tölgyesben \9%\.—A Debreceni Déri Múz. Évk. (1983-84): 5-15. 1986 Talaj-colcopterológiai vizsgálatok a Boda melletti Nagycsere-erdőben, 1984. -A Debreceni Déri Múz. Évk. (1985): 5-15. 1987 Talaj-colcopterológiai vizsgálatok a Boda melletti Nagycsere-erdőben, 1985. -A Debreceni Déri Múz. Évk. (1986): 5-15. 119