A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2004 (Debrecen, 2005)

Múzeumpedagógia - Porcsalmy János: Az aztékok múltja s életük ismertetése. Múzeumpedagógia – történelempedagógia, módszertani útmutatással

A térképvázlaton (lásd a mellékletet) az azték birodalom területét és a korábbi maja birodalom kiterjedését láthatjuk. A nyíl Cortez útvonalát - 1519-es hódító útját -, valamint 1524-es hadjáratát, mely a volt maya területek elfoglalására irányult, - ezt a korabeli városok, falvak feltüntetésével együtt szemléltethetjük. A másik térképen jobban követhetjük Cortez útját, aki az általa alapított Vera Cruzból indult el Xalapa, Tlaxala, Cholula (Csolula) városokon át a főváros: Tenochtitlan felé. Cortez bevonul Tenochtitlánba, ahol Montezuma király és kísérete nagy pompával fogadja a spanyolok főkapitányát és zsoldosait. Az előbbiek megcsodálhatják az ékszerekkel dúsgazdagon díszített indián ruhákat, a háttérben lévő lépcsős toronytemplomokat, az utóbbiak pedig az általuk addig ismeretlen lovakat s a páncélvértbe, sisakba öltözött spanyol katonákat (XVI. századi grafika után). Montezuma királyi díszben, ékszerekkel kirakott tollas fejdísszel, ruházattal, pajzzsal, dárdával. Háttérben királyi palotája. O, a fehér emberekben a tőlük eltávozott ős fejedelmük, istenségük testvéreit, követeit látta. Hitük szerint a fehérszakállú jóságos istenség Quetzalcoatlnak, azaz szárnyas kígyónak képében távozott el tőlük az ősidőkben. E diapozitív madárperspektívából mutatja be Tenochtitlánt, az aztékok fővárosát, melyről Hernando Cortez a következőket írta: „A csodálatos és gazdag főváros, Tenocstitlán egy sóstó közepén fekszik. A szárazföld felől két kőtöltés vezet a városba, mindegyik olyan széles, hogy nyolc lovas lovagolhat rajtuk egymás mellett. Bármerről akarja az ember a várost a part felől megközelíteni, a gyalogút mintegy óra hosszat tart. A város főútvonalai igen szélesek, amellett nyílegyenesek. A legtöbb út mentén a gyalog és kocsiúton kívül még víziút is vezet, amelyen csónakok közlekednek. A vizeken igen szép fahidak ívelnek át. A közeli szárazföld egyik hegyoldalában vannak a vízművek és onnan jön a víz. A városba vezető hatalmas kőtöltések egyikében volt két széles átmérőjű vízvezeték. Minden utcában csónakokról árusítják a vizet." Ebben az időben (Kr. u. 1520 körül) a fővárosnak kb. 75 000 lakosa volt. (Az akkori Európának alig volt ilyen népes fővárosa!) A városnak nagyforgalmú piacai voltak, ahol rendkívül élénk kereskedelmi élet zajlott. Elsősorban csere alapon. A főváros központjában emelkedett a királyi palota, több emeletes épületegyüttese. A várostorony kb. 40-50 m magas lehetett. A palota egyes termei gazdagon díszítettek voltak. Némelyik falfelületét arany és ezüstlemezek borították, pl. a feleségek szobájában. Kincses kamrájában aranyból készített kisebb-nagyobb szabású tárgyak, szobrok, drágakövek sokasága. A palotához hatalmas területű állatkert, illetve vadas- és dísznövény-kert tartozott. A városban húsznál több templom volt. Mindeme gazdagság megszédítette és még kapzsibbá tette a spanyol hódítókat, akiket a király saját palotájának egyik szárnyában helyezett el, s vendégként tisztelte őket. A főváros népe azonban hamarosan kételkedni kezdett a betolakodók isteni küldetésében s fegyverrel szállt szembe velük. Azonban az íjjal, fadárdákkal, obszidián élű - s ilyen betétekkel ellátott - fakardokkal harcoló bőrpajzsos indiánok tíz és százezrei hősi harcokban véreztek el a csekély számú spanyol zsoldos katonasággal szemben, akik fejlettebb haditechnikával rendelkeztek. (Bőven volt tűzfegyverük is, mordályok, ágyúk.) Emellett indián szövetségeseik is segítették őket a harcban. A királyi palota ostroma alkalmával maga Montezuma is halálosan megsebesült egy súlyos kőtől, amely halántékán érte. 394 3. sz. dia: 4. sz. dia: 5. sz. dia: 1. hang: 6. sz. dia: 2. hang: 7. sz. dia: 1. hang: 8. sz. dia: 2. hang: 9. sz. dia: