A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2004 (Debrecen, 2005)

Múzeumpedagógia - Porcsalmy János: Az aztékok múltja s életük ismertetése. Múzeumpedagógia – történelempedagógia, módszertani útmutatással

Építészetük monumentális - templom piramisaik -, még romjaikban is a világörökség szempontjából felbecsülhetetlen értékű műemlékek. Jártasak voltak a matematikában és az asztronómiában, illetve a csillagászat tudományában, s egyben a naptárkészítésben is. írásuk átmeneti írás volt, a képírás és a hieroglif írás között. A lakosság főfoglalkozása Mexikó fennsíkján s völgyeiben az öntözéses földművelés volt, hegyvidékein pedig a bányászat. Ötvös mesterségük, valamint ízléssel díszített agyag- és faedényeik, szobraik tanúskodnak magasabb fokú művészetükről. 1486-1502 között érte el birodalmuk a legnagyobb kiterjedését és fénykorát, melyet majd Cortez spanyol csapatai, hódítói döntöttek meg. AZ AZTÉKOKRÓL Észak-Amerika benépesülésének kezdetét kb. Kr. e. 35-25 000 körüli időkre tehetjük. E földrészen a jégkorszak kb. i. e. 10 000-8000 körül ér véget. Ekkor alakulnak ki az indián vadászkultúrák, melyek mind délebbre húzódnak. Kr. u. a III-IV. századokban virágzó öntözéses, ásóbotos, kapás földművelés alakul ki a Mexikó-magasföld területén, az ún. teotihuacani kultúra. Szerszámaik még fából, kőből készültek. A Kr. u. IV-VIII. században Közép-Amerikában a maja Óbirodalom városállamai válnak jelentőssé. Kr. u. a IX-XI. században pedig a Yucatán félszigeten a maja Újbirodalom virágzik. A maják birodalmát leigázó aztékok Kr. u. 1325-ben alapítják fővárosukat: Tenocstitlánt (ma Mexico City). A legyőzöttek kultúráját átvették, s azt tovább fejlesztették. Tudnunk kell, hogy Amerika népei évezredek hosszú során át - a világ többi részétől elzártan -, más civilizációk hatásától elszigetelten fejlesztették ki a maguk kultúráját. A felfedezés előtt lakói már Közép-Amerikában több évszázad óta osztálytársadalmakban éltek, s igen fejlett kultúrával rendelkeztek. Ez vonatkozik építészetükre, szobrászatukra, festészetükre, iparművészetükre. Volt írásuk is (képírás), - továbbá ismerték a naptárt, - kiépítették számrendszerüket (20-as), s csillagászatuk is fejlett volt. Mexikó meghódítója Hernando Cortez (Kortez), aki spanyol nemesi családból származott. A szalamancai egyetemen jogot tanult. Mindig kaland-vágy fűtötte s így került a Kolumbusz által 1492-ben felfedezett Nyugat-indiai szigetek egyikére, Hispanyolára. Onnan indul nagy felfedező, gyarmatosítós útjára mintegy 500 főnyi spanyol zsoldossal. Expedíciója sikerrel járt. A tehetséges, bátor zsoldos vezért a szerencse kísérte. V. Károly császár (1519-1556) birodalmát jelentősen gazdagította az általa elfoglalt területekkel, s a zsákmányolt kincsekkel. Sikereinek titka: azok az indián törzsek, akik engesztelhetetlenül gyűlölték az emberáldozatokat szedő, vérengző vallási rémuralmat, melyet a pogány azték főpapság s az uralkodók gyakoroltak, Cortez kitartó, hű szövetségeseivé váltak még a legválságosabb időszakokban is. Támogatásukkal súlyos harcok árán megtörte a főpapok hatalmát s az aztékok uralmát és mint V. Károly császár feltétlen engedelmes híve, az újjáépített Mexikó fővárosban kormányzó lett. A spanyol zsoldosok (konkvisztádorok) partra szállnak az indiánok által lakott szigetek egyikén. A jól felfegyverzett spanyolok szinte fegyvertelen lakossággal, bennszülöttekkel találják magukat szembe. Hajóik („úszó házaik), ágyúik csodálatot keltenek bennük. 393 1. hang: 2. hang: 1. hang: 1. sz. dia: 2. hang: 2. sz. dia: