A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2004 (Debrecen, 2005)
Művelődéstörténet - Szabó Anna Viola: Gondy Károly fényképész Debrecenben
ter személyiségét, mely ezt a viszonyt alapvetően befolyásolta - mindezt pedig az ő személyes történeteivel, a saját szavaival tehetjük. Gondy Károlyra személyesen elsődlegesen azért esett a választásunk, mert a Gondy-Egey műteremmel való behatóbb ismerkedésünk során egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy a műterem központi alakja, alapítója és fenntartója egyedül Gondy Károly volt, az Egey név mellette egy darabig az Egey család különböző tagjait jelöli, majd a századvégtől már csak márkanévként szerepel. Egey István önálló fényképészi működéséről a cikk eleji adatsoron kívül nem bírunk egyéb információval, az ő viszonylagos sikertelenségének okaira csak következtethetünk, nem utolsósorban a Gondy pályájából nyert tanulságokból - még ha meg nem is érthetjük-magyarázhatjuk azt. * Forrásaink, melyeket munkánk során használhattunk, s amelyek felbukkanásának köszönheti Gondy Károly, s köszönhetjük mi neki, hogy kutatásunk főszereplőjévé tehettük, mind olyan nyomok, melyeket a mester személyesen rejtett el az időben, lehetővé téve a kései kutatóknak, hogy a fényképek mögé nézhessenek. A szokásos, már vázolt apró-cseprő forrásokon, újságcikkeken, levéltári adatokon túl rendelkezésünkre áll egyrészt Gondy Károly majd négyszáz kötetes magánkönyvtárának teljes, címszerinti jegyzéke 46 , amely akkor is becses, történeti forrásanyag, ha nem mint fényképészre, hanem mint békebeli polgárra - pláne, ha mint debreceni polgárra - tekintünk rá, hiszen nagyon sokat elmond egy emberről, hogy mit olvasott, milyen témákat részesített előnyben, mi az, amit egyáltalán érdemesített megvásárolni. Másrészt, s ez talán fontosabb, olyan „vallomásokkal", szövegekkel bírunk Gondy Károly tollából, amelyeket cikkek formájában a Debreczen című függetlenségi napilapba a századvégen, kb. tíz éven keresztül, viszonylagos rendszerességgel írt. Természetesen nem önéletrajzi feljegyzésekről van szó, hanem olyan, a városi életet befolyásoló, országos és megyei döntéseket, közérdekű eseteket, kulturális eseményeket érintő-tárgyaló-kommentálóbíráló írásokról, amelyek részint Gondyt magát, részint a városi közvéleményt foglalkoztatták. Témáit vagy az országos és városi napilapokból, vagy az utcáról szedi, s azoknak többnyire alaposan utána nyomozva, a történeti magot a saját véleményével feltupírozva, sokszor egészen más ok-okozati rendszerbe helyezve, olykor pár hetes csúszással is - amíg az oknyomozást elvégzi közli. Következtetései, gondolatmenete meglehetősen szubjektívek; az eseményeket többnyire saját világképe, elképzelései, tapasztalatai, sérelmei nézőpontjából értelmezi: de éppen ez a szubjektivitás az, aminek mi hasznát vehetjük, ezért kezelhetjük forrásként. Gondy ugyanis, úgy tűnik, írásait éppen arra használja, azért ír, hogy önmagát valamiképpen a figyelem középpontjában tartsa, hogy állandóan jelen legyen - és emellett a fontos cél mellett elsikkadnak azok a tartalmak, a politikai töltetű kiindulópontok, amelyek írásai tulajdonképpeni tárgyát képezik. A cikk témája elsüllyed az argumentáció súlya alatt: így csak látszólag szól arról, amelyet tárgyául megnevez. Sokkal inkább fontos a számára - és számunkra méginkább - fogalmazásmódja, utalásai, az érv és indok gyanánt elmesélt személyes történetek, az emlegetett személyek köre, választott témájának gyökere, a szenvedély neme: ezek mind fényképészünk személyiségét segítenek megrajzolni. Ugyanezért fontosak az egyéb, sorok mögött meghúzódó öntudatlan, mert a személyiség mélyén egymással jól megférő ellentmondások, a kimondatlan sérelmek, apró kis színes életesemények és 46 Könyvtárának listája a Debreceni Irodalmi Múzeumban K.X. 74.27.1—4. számon található. A lista eredetéről nincsen semmilyen információnk, könyvek nem tartoznak hozzá - de minden bizonnyal a teljes könyvtárat sorolja fel, mert - az évszámokból következően - tartalmazza az utolsó vásárlásokat is, s nem Gondy kézírásával készült. 378
