A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2004 (Debrecen, 2005)
Művelődéstörténet - Szabó Anna Viola: Gondy Károly fényképész Debrecenben
az életvitelre, életmódra tett utalások, felidézett párbeszédek, az önkép és a városkép, a személyes, remélt-vágyott, elképzelt és a megtapasztalt város közötti feszültségek, napi konfliktusok, emlékek és vágyak - vagyis a szövegek rejtett értelme, nagy segítségünkre van a személyiség felvázolásában és értelmezésben, a társadalmi viszonylatok rendezésében-áttekintésében. De vajon mennyiben alkalmazhatók ezekre a szövegekre a naplók vagy önéletrajzok esetében megszokott elemzési szabályok, ha mindez, mint látható, sokkal áttételesebb egy önéletírás direktségénél, személyességénél, megalkotottságánál? Azt gondoljuk, bizonyos értelemben és bizonyos fenntartásokkal tekinthető önértelmezésnek, önreprezentációnak ez a szövegcsoport, amely talán éppen nyilvánosságnak szánt voltában nyeri el azt a dimenziót, - egy kiadásra, elképzelt olvasóknak írt naplóhoz hasonlóan - amely mindkét oldalt, az adó és a fogadó oldalát egyszerre teszi láthatóvá, egyszerre foglalja magában az elvárásokat és a teljesítményt - és talán felfedezhető benne az életnek és a cselekedeteknek az az egységben való szemlélése, folyamatként való értelmezése is, amely az elbeszélt életrajzokat jellemzi, (MAGYARI 1992, 51; KRAPPMAN 1980, 63) hiszen talán nem csak mi képzeljük, hogy a szövegek egyfajta identitásképző erővel bírnak, hogy ilyen céllal is születtek. Életrajzának azon eseményeinél például, amelyeket ő maga közöl velünk és más forrásból ellenőrizhetetlenek, mindenkor figyelembe kell venni a jelen értelmező tekintetének szerepét, figyelembe kell venni, hogy honnan, milyen pozícióból tekint vissza az emlegetett eseményekre, hogy azok milyen érvrendszer összefüggésében, minek az alátámasztására szolgálnak (MAGYARI 1992, 52; K. HORVÁTH 2002, 87). így például magyar szellemű neveltetésének fázisai és helyszínei nagyrészt egy német- és idegen-ellenes alapozottságú, politikai jellegű „programbeszéd" érvrendszerében szerepelnek, kételkedhetünk tehát kizárólagosságában (noha az ellenkezőjét sem bizonyítja semmi). Szövegeinek primer tényanyaga ugyanígy, minden esetben bizonyos fenntartással kezelendő és ellenőrizendő, de éppen mert megemlíttetnek, semmiképpen sem hagyhatók figyelmen kívül, csak elmesélésük célját kell megtalálnunk. Az eseményeknek mindenképpen kell, hogy legyen „igazságtartalma", csak azt kell kiderítenünk, mi az: hogy számunkra ugyanabban rejlik-e, mint szerzőjük és feltételezett közönsége számára. Mindkét forrásunk lehetőséget adhat tehát egy olyan sajátos megközelítésre, amely a korai műtermes fényképész életének, pályájának eddig ismeretlen, szubjektív oldalát mutathatja meg. * Próbáljuk meg most Gondy Károly szövegei alapján megrajzolni-összeállítani azt a személyiség- és identitásképet, s annak gyökereit, amely Debrecenbe érkezésekor sajátja volt, s megragadni azt a folyamatot, ahogy ezt az identitást debreceni léte és debrecenivé léte során az elvárások felmérése közben és után alakítani volt kénytelen. (Az eredeti szövegek idézését, s így az élet eseményeinek személyes narratívába helyezését majd egy másik helyen végezzük el 47 , ettől most a keretek szűkössége miatt el kell tekintünk - itt most csak a Gondy írásainak segítségével kiegészített, s azok olvasatából leszűrt „tények" szöveggé alakítása következik.) Az első pont a származás, a születési hely és a gyermekkor kérdése, melyektől talán a legfontosabb indíttatást és tapasztalatokat kapta az életre. Homályos és zavaros származása, (melyet Gondy hagy homályban, és az adatok sem világosítanak meg), mely egyrészt egy nagykárolyi uradalmi kasznárhoz köti, akiről nem tudni, az apja volt-e vagy a nagyapja, másrészt a Gondy Te47 „A fényképész szerepei" címmel készülő nagyobb lélegzetű dolgozatom egy Gondy írásaiból konstruált szöveg elemzésén és szövegkritikán alapszik: adja a személyiség egy lehetséges értelmezését és teremti meg a társadalmi kontextust. 379
